Hogyan tegyünk tönkre egy esküvőt?

A kórház

-Lexa nem hiszem el siess már!

-Jól van nem kell mindig sürgetni!

Lexa lerohant a lépcsőn. Alex hitetlenkedve nézte.

-Neked ez öt perc?-kérdezte, miközben feladta barátnőjére a kabátot.

-Bunkó-közölte Lexa és megcsókolta Alexet.

A kocsiút csendes volt. Mindketten nagy izgalomban voltak. Alex leparkolt a kórház előtt.

-Készen állsz?

-A végtelenbe és tovább-vigyorgott Lexa és kiszállt az autóból.

Kézenfogva sétáltak be a recepcióhoz.

-Miben segíthetek?

-Jó napot! Most hívtak minket hogy beindult a szülés. Carmen Kenthez jöttünk.

-Ó igen természetesen, kérem kövessenek.

A nő végigvezette őket egy hosszú folyosón majd megállt az utólsó szobánál.

-Itt vannak.

-Köszönjük a segítségét-mondta Lexa.

Alex Lexára nézett.

-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek?

Lexa elmosolyodott.

-Most hogy mondod, sejthettem volna.

-Néha nagyon irritáló tudsz lenni.

-Én is szeretlek.

Alex vigyorogva nyitotta ki az ajtót.

-Csajok annyira örülök hogy ideértetek! Kicsi Emma már alig várta hogy megismerhesse az anyukáit.

Carmen az ágy melletti kis bölcsőre mutatott. Lexa és Alex óvatosan oda mentek, és belenéztek. Egy apró, kicsi lány nézett velük farkasszemet.

-Életemben nem láttam nála szebbet-suttogta Lexa, és megsimogatta a bébi pufók arcát.

A kislányt erre olyan nagy boldogság öntötte el, hogy gügyögve nevetni kezdett.
Alex Lexára nézett.

-A mi lányunk.

-Le sem lehetne tagadni

Mindkét nőnek fülig ért a mosolya. Alex Carmen felé fordult.

-Felvehetem?

-Persze, csak nyugodtan.

Alex nagyon óvatosan felvette a kisbabát, és elkezdte ringatni. Lexa boldogan nézte.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Lexa összes rokona, a szüleivel együtt betódult rajta.

-Istenem hát hadd nézzem a világ legszebb kisunokáját!-ordította az édesanyja, és Alexhez lépett.

-Teljesen olyan, mint te voltál édesem-közölte, miközben újra és újra megnézte a babát.

Lexa elpirult.

-Anya, kérlek ne égess le Alex előtt.

Alex elkezdett nevetni.

-Semmi baj Mary, tudod hogy imádom, amikor Lexáról beszélsz.

Az embertömegen egy nővér tört utat magának.

-Kérem, elnézést hölgyeim velem tudnának jönni, hogy az örökbefogadási papírokat elintézzük?

-Természetesen, mehetünk.

Mikor átfurakodtak a rokonokon Alex megszólalt.

-Bocsánat beszélhetnék egy pillanatra a barátnőmmel?

A nővér visszafordult.

-Hogyne, ha végeztek a 305-ös terembe jöjjenek.

Alex megvárta, amíg a nővér befordult a sarkon, majd a kicsivel a kezében Lexához lépett, és hosszan megcsókolta.

-Ez neked beszélgetés?-kérdezte játékosan Lexa, és megpuszilta Alex orrát.

-Biztos hogy Emma legyen?

-Miért milyen más névre gondoltál?

-Egy olyanra amiben van x.

Lexa nevetésben tört ki.

-Néha nagyon nem hiszlek el.

-Lehetne Phoenix...

-Nah azt gyorsan el is felejtheted.

-De most mi baj van vele?

-Az hogy a lányunk nem egy fantasy figuráról fogja kapni a nevét-közölte Lexa, miközben a nevetéstől már szinte a könnyeivel küszködött.

-Tudod mit, akkor mondj te egy nevet.

-Jó...legyen...Alexandra.

Alex arcán hatalmas vigyor terült szét.

-Csak nem azért mert abban benne van a Lexa, és az Alex is?

-Nos lehetséges hogy ez az oka-mondta Lexa egy kissé elpirulva.

-Akkor ez lesz a neve.

Lexa örömében megcsókolta Alexet. Mosolyogva váltak szét.
Alex a nyugodtan szundikáló kisbabára nézett.

-Hát akkor Alexandra Graham-Smith köszöntünk a családban!

Hello mindenki:) köszönöm hogy végig olvastátok a történetemet, remélem hogy tetszett😸.