It's Okay

1. Rész ~ A kezdetek

- Na nee. Ez most komoly? Miért velem történik mindig ez?

Elég volt csak egy pillantást rávetnem az órámra, hogy megállapítsam, hogy el fogok késni.  Gyorsan összepakoltam a táskámba a legszükségesebb dolgaimat. Ami nálam leginkább a fésűtől kezdve a rajzfüzetemig tart. Felvettem azt a göncömet, amit legelőször meg találtam a szekrénybe, majd villámgyorsan lerobogtam anyám mellett a lépcsőn, aki valami olyan szöveggel díjazott, hogy már megint el fogok késni, miért nem szedem a lábam?!? Amikor kiértem a házból, akkor előkotortam a fülesemet, a táskámból és rögtön be is vágtam a fülembe. A szokásos zenét hallgattam reggelente, amikor elindultam a suliba. Még szép, hogy a GOT7-től a Girls Girls Girls-t. Ez valahogy mindig feldobta a szürke reggeleimet és egy kis színt hozott az életemben. Jacksonról nem is beszélve... Már majdnem elkezdtem dúdolgatni a dalnak az elejét, de sikerült visszafognom magam. Épp fordultam volna be az iskola kapuján, amikor valami vagy valaki teljes erőből nekem ütközött. A magam ügyességével próbáltam megállni a lábamon, kisebb nagyobb sikerrel. Már épp szóltam volna annak a gyereknek, hogy mégis mit képzel, hogy még csak bocsánatot se kér, de erre ő csak valamit dünnyögött az orra alatt és már ment is tovább.  Mint aki ott se volt. Már épp pattantam volna fel, hogy utána menjek, de iszonyatosan sajgott a hátsóm, így ez nem ment olyan könnyedén mint ahogy elképzeltem. Mint egy 5perccel később kiderült, hogy a tanár termet cserélt, mert valami történelmi filmet fogunk nézni, így nem elég, hogy elkéstem, de még teremkereső körútra is kellett induljak! Na itt már betelt nálam a pohár. Legszívesebben haza mentem volna és a nap hátra lévő részében csak aludtam volna.  Amikor végre megtaláltam az osztály, rájöttem, hogy útközben elhagytam a telefonomat. Francba. Biztos akkor amikor az a srác konkrétan belém jött. Hát nagyon köszönöm neki. Úgy voltam vele, hogy már biztos felvette a földről valaki, majd minden gondolatomat kizökkentette az, hogy épp nyílt a termünk ajtaja. Na ná, hogy a töri tanárunk lépett ki rajta, nem valami boldog arc kifejezéssel.

- Melani mégis mit képzel maga! ez a héten már ez az ötödik késése! a következő késését jelenteni fogom a szüleinek és az igazgatónak, biztos nagyon fognak örülni ennek a hírnek... és egyébként is maga szerint az úgy van rendjén, ha az órát az ajtón kívül szemléli? Na gyerünk befelé!!

Jó igaz, hogy manapság nem vagyok olyan friss, hogy csak úgy kipattanok az ágyból és elsőként beszáguldok a suliba. Jó az is igaz, hogy nem csak mostanság van ez... Én inkább a nyáriszünet várós fajta vagyok és legszívesebben otthon fangörlködnék egész nap. Az agyamba a fogaskerekek őrülten forogtak, hogy valami jó visszaszólást kitaláljak, de nekem ez nem megy. Nem vagyok olyan lány, aki mindenkivel csak felesel. Inkább csak az vagyok aki nem kommentál, nem jelentkezik és nem csinál semmi olyat, amivel észre vehetik a többiek. Főleg Kárónak nem merek vissza szólni, ő az aki rettegésben tartja az osztályt. Nekem viszont sikerült, pont nála kihúznom a gyufát. Na szép. Jöhetne ennél még jobb? Ekkor viszont beugrott egy frappáns kis szöveg. Amikor már nyitottam volna a számat, hogy végre én is megszólaljak, és, hogy ne csak ő üvőltözzön valaki megfogta hátulról a vállamat teljesen ledöbbentve engem és a tanárt is.

Halihó^^

Üdvözlök mindenkit életem első ilyen művénél. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm azoknak, akik időt szánnak rá és elolvassák, sokat jelent ez nekem-^..^-

XOXO