It's Okay

6. Rész ~ Pedig jó ötletnek tűnt.

Ma hamarabb keltem fel, mert nem akartam elkésni. Kit akarok átverni? A nagyim ébresztett fel úgy mintha egy katonai táborban lennék. Lerángatta rólam a paplanomat, elhúzta a függönyömet nem figyelve arra, hogy én közben a tűző naptól majd megvakulok. Majd körülnézett a szobámba. Kinyitotta a szekrényemet és valamit keresett benne. Érdeklődve tápászkodtam fel az ágyamból. Ránéztem az órámra és nagyot sóhajtottam. Pontosan 6óra volt. Viszont, én vagyok olyan mázlista, hogy már nem fogok tudni visszaaludni. A nagyim diadalittas mosollyal nézett felém, majd felmutatta, hogy mit talált a cuccaim között. Egy régi pulcsit tartott maga elé, amire én már azt hittem, hogy jól el lett égetve. Utáltam a nyilvánosság előtt felvenni, már csak a kinézete miatt is. Rikító piros színe volt és egy nagy mosolygós rénszarvas volt rajta, nagy kiálló orral. Ráadásul ha ez még nem elég, kétszer olyan nagy volt rám, mint ahogy ő elképzelte. Nem akartam megbántani, így hát csak egy mosoly félét eresztettem felé.

- Szívem, megtennéd, hogy ezt a pulcsit veszed fel ma? Te lennél a legmenőbb a suliba! Biztos minden fiú észre venne téged. - Csak, hogy nem olyan értelemben.

Rám erőltette azt a rémséget, majd mint aki büszke magára kiviharzott a szobából. Kaptam az alkalmon és gyorsan kihalásztam a kedvenc kockás ingemet a szekrényemből és bele vágtam a táskámba. Mert, hogy én ebben a pulcsinak nem nevezhető förtelmes felsőben biztos nem megyek suliba. Ekkor ugrott be, hogy mi is történt tegnap. Egy darabig csak forgott velem a világ. Vajon mit fognak gondolni rólam? Ekkor egy finom illat csapta meg az orromat. Elindultam a szag irányába. Az már biztos, hogy nagyi egy konyhatündér.

Meglepett a látvány ami fogadott. Jobbnál jobb finomságokkal várt rám a konyhában. Eddig még sosem volt időm, reggel indulás előtt reggelizni. Gyorsan bezabáltam azt ami épphogy a kezembe került. Egy elégedett mosollyal megelégeltem az én kis szakácsom főztjét, majd eldöntöttem, hogy ideje elindulni a suliba.

Az utca sarkon, amikor már látótávolságon kívülre értem, körbenéztem, majd egy gyors átöltözést hajtottam végre. Elégedetten néztem meg magamat egy kirakat üvegében. Észre se vettem, hogy kik mentek el mögöttem. Valaki hirtelen mellettem termett, majd mozdulataimat utánozva, ő is elkezdte magát csodálni. Kis híján múlt, hogy ne tegyek valami csípős megjegyzést, de amint megpillantottam, hogy kivel is állok szemben teljesen leblokkoltam. Megdöbbentett, hogy tudott ilyen hamar mellém jönni, ráadásul észre se vettem, hogy jön. Feltűnt neki, hogy egy jó ideje már bámulom, így megköszörülte a torkát.

- Szia, bocsi nem akartalak meg ijeszteni. Nem akarom, hogy megint összeess - Mondta vigyorogva, majd meghajolt - Jackson vagyok, már ha nem ismernél fel...

Ezt a kijelentését egy piszkos kis kacsintás követte. Valószínűleg ha a legelső találkozásunk nem történt volna meg, akkor én itt olvadok el, de ez most nem igazán hatott rám. Reggel kómásan, nem igazán észlelem, hogy ki vagy mi szól hozzám. Élőben még nem is néztem meg őt. Sokkal szimpatikusabban hatott a megjelenése, mint a videókban,  a fáradtságnak az arcán semmi nyoma és háát sokkal cukibb volt így, hogy itt állt előttem. Te jó ég! Én már tényleg kezdek megőrülni! Szeretem őt, de nem úgy és ahh... mind1. Szemforgatással és egy mosollyal viszonoztam a kijelentését.

- Melani vagyok. Örvendek Jackson.

- Gyönyörű név, egy gyönyörű lányhoz. - mondta elégedetten. Majd minden érzelem eltűnt az arcáról. Fura.

Én viszont nem bírtam megállni, hogy ne piruljak el, így hát alig mertem takargatni az arcomat. Ezt ő is észre vette és csak még szélesebben vigyorgott. Ez élvezi, hogy kezd az őrületbe kergetni?

- Amúgy tegnap nem volt időnk válaszolni neked, így amikor megláttalak, gondoltam be pótolhatjuk a tegnapi beszélgetést. Már ha te is akarod és nem szeretnéd le sikítozni a fejemet, mert a barátnőd megfenyegetett, hogy ha csinálunk veled valamit, akkor kinyír éss...

- Persze. Miért is ne? Na mesélj, miért is vagytok ti itt..? - Ezzel a kijelentésem végéhez érve, megfogta a karomat és elkezdett húzni a legközelebbi padhoz. Majd leültetett és mint valami hős, elkezdett mesélni.

- Story Time - Mondta csillogó szemekkel - A sulitokban mint mindig, megrendezésre kerül valami Ever hét nevű rendezvény, de gondolom ezt nem kell részleteznem, mert ismered... és hát arra jöttünk fellépni. - Ever High School a suli neve ahová járok -  Eleinte meglepetés lett volna mindenki számára, de sikerült mindent elszúrnunk és hát utána.... sikerült beléd botlanom. Szó szerint. Nem volt időnk átgondolni, hogy mit is csináljunk addig, amíg nincs meg a díszlet és mint kiderült még a színpad sincs meg. Teljesen kiborultunk, mikor megláttuk a telódon, hogy kaptál egy üzenetet, hogy hol lesztek töri órán. Mark felajánlotta, hogy mennyünk be, mivel úgy hallotta, hogy a tanár azt mondta, hogy filmet néztek, bár mi ebben nem voltunk biztosak, mert hajlamos félrehallani dolgokat. Nem volt jobb dolgunk így egyetértettünk a döntésével. Majd elkezdtünk követni téged, így nem tévedtünk el.

Na jó nekem ennyi információ most túl sok. Húhh, nem gondoltam volna, hogy mindvégig engem követtek. Maradtak volna egy helyben és akkor nem történt volna meg az a tegnapi kínos helyzet. Onnan tudta, hát Junior, hogy enyém a telefon és, hogy Melaninak hívnak. Akkor hát mindent hallottak. Nem tudom, hogy most mérges legyek, vagy végül is örüljek annak, hogy így alakult. Jackson egy pillanatig még fürkészte a tekintetemet és nem szólt semmit. Nem igazán tudom, hogy mit is kéne nekem most erre reagálnom. Végül is nem mindennap botlik az ember hírességekbe... Melani meg ne próbáld!

- Na mit szólsz? Megkaptad a választ a kérdésedre?

- Igen, és nagyon örülök neki. - válaszoltam vigyorogva.

A suliba vezető úton még beszélgettünk. Egy csomó mindent megtudtam róla. Mint például, hogy hetente háromszor vagy többször jár kondizni, mert szerinte fontos, hogy formában tartsa magát. Néha már elege van a rajongókból, de sosem rázza le őket, mert mindig a szeretete győz. Sokan mondják rá, hogy túl kemény és nem foglalkozik másokkal. Ami nem igaz, mert egy vidám, mosolygós srác állt mellettem, aki bármire fel volt készülve.  A beszélgetésünket az törte meg, hogy a bokrok között észrevettem egy gyanús árnyat. Elkezdtem közelebb menni hozzá, majd kétségbeesett suttogásokat hallottam.

- Mivan ha lebukunk?

- Nyugi van Yugyeom. Tökéletes a tervem, Kizárt, hogy rájönnének. - Én erre csak a szememet forgattam, majd amilyen hangosan csak tudtam megszólaltam.

- Sziaa Mark! - Mind a ketten összerezzentek, majd döbbenten fordultak felém. Lebuktak. Yugyeom volt a gyorsabb, és már fel is pattant.

- Mark ötlete volt! Komolyan nekem semmi közöm hozzá! - mondta mentegetőzve

- Még is velem jöttél! Pedig nem kértelek rá!

Ekkor ért oda a bokrokhoz Jackson is. Aki meg sem lepődött, csak bevetette a legállatibb mosolyát.

- Hajjajj mit csináltok ti ketten a bokorban, ha nem utánunk kémkedtek? - a perverz idióta.

- Semmit! - kezdtek el mentegetőzni, majd egy csatakiáltás következtében tovább is álltak.

Valahogy úgy érzem, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy sikertelenül kémkednek valaki után. Összenéztünk majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés, a suliig elérve abba se bírtuk hagyni. Annyit viccelődtünk rajtuk, hogy ezt már nem fogják magukról egyhamar lemosni. Teljesen úgy éreztem magamat, mintha nem is egy hírességgel lennék, hanem egy rég nem látott haverommal. Egy biztos. Feldobták a reggelemet.