It's Okay

4. Rész ~ Dream it and Do it

Nem tudtam mit kezdeni magammal, így hát lezuhanyoztam. A friss víz kitisztította a fejemet. Sokáig csak álltam a szobámba, egyenesen a falon lévő posztereimet figyelve. Majd egy nagyot sóhajtva ledőltem az ágyra. Elegem volt a mai napból. Nem így szándékoztam találkozni azzal a csapattal, aki számomra a legtöbbet jelentette. Elakartam nekik mondani, hogy mennyire szeretem őket és, hogy mi fogott meg engem annyira bennük. Végül lassan elnyomott az álom.

Egy üres szoba közepén álltam. Várjunk csak ez a töri termünk? Most már az álmomban is kísért? Diákok ezrei szállingóztak be, engem észre se véve. A tanár mint valami elnök állt a tömeggel szembe és épp beszédet mondott. Nem értettem, hogy mit motyog, de a kijelentésére minden tekintet rám szegeződött. Hangos sugdolódást hallottam minden felöl. Utáltam a tömeget. Kezdtem magam kellemetlenül érezni. Elakartam tűnni.  Bárhol máshol jobban éreztem volna magam mint most, de ekkor megjelent előttem ő. Aki számomra a legtöbbet jelentette. Életem értelme. (ha lehet nem ragozom tovább) Jackson volt az. Láthatólag jót szórakozott rajtam. Ez nálam már a kegyelem döfés volt. Nagy meglepetésemre csak annyit mondott:

- Ya I told you to stand by me.

Felriadtam. Csak egy álom volt, csak egy rossz álom. Ezután hallottam meg a telefonom csengőhangját. Gyorsan felkaptam, amint láttam, hogy ki hív.

- Sziaa Kincsem! felébredtél? ugye nem ébresztettelek fel?

- Szia anya! igen már vagy egy órája fent vagyok, szóval nem ébresztettél fel.

- Akkor jó. Jobban vagy már?

- Igen, bár egy kicsit még sajog a fejem, de egyébként jól vagyok.

- Ah én mondtam apádnak, hogy megárt ez a nagy hideg front, és látod igazam is volt.  Amúgy mizu a pasiddal?

Erre még én is összeráncoltam a szemöldököm. A kivel mizu? Most komolyan azt hiszi, hogy barátom van és nem szóltam neki róla? Na ne mit mondhattak neki a srácok, ah lehet, hogy jobb is, hogy nem tudom... A kérdést átugorva, inkább témát váltottam.

- ...és meddig dolgozol ma?

- Sajnos éjszaka is bent kell maradjak - hallottam a hangján a csalódottságot- de ha hazaértem majd mindent elmesélsz. Rendben? Na mennem kell. Sziaa, légy jó kislány!

- Rendben... (de mégis miről?) Sziaa.

Nem tudom mit mondhatnék majd neki. Talán azt, hogy teljesen porig aláztam magamat a kedvenc fiú csapatom előtt. Ettől a gondolattól teljesen lefagytam. Ez a nap visszagondolva egyre szörnyűbb. Most jutott csak az eszembe, hogy nem néztem meg, hogy csináltak- e valamit a telefonomon... Nem vettem észre nagyobb változtatásokat, bár a képgalériám bővült 1-2 új képpel. Amin mindig csak egy jót mosolyogtam. Egy olyan kép ami csak nekem volt meg róluk. Életem legszebb pillanatát éltem meg. Hirtelen felugrott a chat ablaka és csak annyit vettem észre, hogy a  legjobb barátnőm őrült gyorsasággal faggatni kezd. Emma már csak ilyen. Róla legyen elég csak annyi, hogy hiper aktív és sose áll le, aminek néha megvan a maga hátránya is. Ő az ész a mi kis csapatunkban. Kicsit magasabb nálam, vállig érő fekete színű, frufrus haja van. Jah és szemüveges. Ő az aki előtt nincsenek titkaim.  Alig győztem válaszolni barátosném őrült kérdéseire. Mire sikerült mindent megválaszolnom már kezdett besötétedni. Nekem meg iszonyatosan korgott a gyomrom. Akkor döbbentem rá, hogy még egész nap nem ettem. Gyorsan lerohantam a hűtőhöz és kihalásztam belőle, azt amit anya nekem előkészített. Pozitív csalódás volt, hisz a kedvencemet készítette. Sajtos makaróni. Nyami. Viszonylag hamar sikerült betömnöm magamba a kajámat, így utána már nem tudtam mit csinálni. Tényleg nektek még nem is meséltem mit mesélt nekem Emma, mivel még magam sem tudtam elhinni a történteket. Ídézem a szavait:

" Úristeen drágám! Ha láttad volna magadat! Teljesen lesokkoltál amikor összeestél, többet ne csinálj ilyet!:( de nem csak én kaptam szívrohamot, hanem az a hét csávód is. Még azt is felajánlották, hogy haza visznek téged, tök cukik voltak! Tisztára mint a mesékben! Te vagy az igazi Hamupipőke:3 vagy csipkerózsika? Mind1. Viszont annak a Mark-nak majd bemutathatnál egyszer ha gondolod...  most már egész nap mindenki rólad beszél! Szó szerint! Még a Káró is! Ha már feltűnést akarok kelteni akkor hívlak majd téged! >< Haha, csak viccelek, ne vedd komolyan, szeri van♥ és remélem, holnap már jössz suliba és elmeséled a te kis sztoridat élőben is, főleg, hogy nem csak én foglak zaklatni"

Felakartam szívódni. Én és a hercegnőség az két külön dolog. Miért csak velem történnek meg ilyenek? Pont nem akartam látható lenni, erre tessék, mindenki rólam beszél. Bár Emma néha képes túlzásokba vinni a dolgokat, de sosem hazudna nekem. Valamit tennem kell, hogy lecsillapítsam majd a hírnevemet. A régi életemet szerettem volna vissza kapni. Továbbra is csak az a rajongó lány akartam lenni aki, otthon a képernyő előtt figyeli a biasa minden mozdulatát, anélkül, hogy valami rosszat mondana neki. Fájt, hogy így leégtem előttük...mindenki előtt, remélem a többiek nem tudnak, róla, hogy pontosan mi is történt.. Nem igaz, hogy egyetlen nap képes ennyire megváltoztatni az ember életét és, hogy pont az enyémet képes volt megváltoztatni. Az én kis tökéletesen felépített világomat. Legnagyobb meglepettségemre ekkor szólalt meg a csengő. Boldogan szaladtam az ajtóhoz, hogy hátha anya hamarabb végzett a munkával, de az ajtót kinyitva lesokkoltam. Nem ő állt az ajtó előtt....