Jackson szemszöge:
A kezemben szorongattam az elcsent kis tárgyat. Még csak most jutott arra időm, hogy megnézzem, hogy mi is van pontosan ráírva. Egy biztos, ha Melani nem akarta megmutatni nekem, hogy mi van rajta, akkor nem kis dologról beszélünk. Engedtem a szorításon, így láthatóvá vált az apró tárgy. Egyre csak azon pörgött az agyam, hogy megnézzem-e vagy nem. Nagy bajom úgyse lehet. Lassan a szemem elé emeltem, majd miután meggyőződtem róla, hogy senki nem nézi, hogy mit csinálok, vetettem rá egy gyors pillantást. Ennyi elég is volt, hogy minden kételyem elszálljon. Legszívesebben szétröhögtem volna magam a gondolataimon. Ha van egy idióta a csapatban akkor az csak én lehetek.
- Jackson! Hallasz? Basszus ez tényleg kezd meghülyülni. - Hallottam meg Youngjae aggódó hangját, ami azonnal visszarántott a való világba.
- Vagy csak szimplán süket. - tette hozzá BamBam.
- Te csak fogd be Krumpli Bhuwakul. - vágtam vissza. Láttam, ezzel a beszólással pont telibe találtam. Régen hívtam már az eredeti nevén.
- Hééé hányszor mondjam még el, hogy az Kunpimook és nem Krumpli. Amúgy is Jack...ha már visszatértél a jelenbe, akkor nyugodtan kiszállhatsz a kocsiból, mert megjöttünk. Vagy ha szeretnéd segítek is.
Sértetten tettem azt amit mondott. A ház a megszokott állapotában állt ott, ahol hagytuk. Ahogy ránéztem, feltűnt, hogy egyáltalán nem olyan mint Koreában. Semmi felhajtás, semmi luxus. Egyszerűen otthonos volt az egész.. A szomszédságban egy idős kis néni lakott, aki mint mindig most is a kertjét gondozgatta. Intettem egyet neki, amit egy biccentéssel és egy mosollyal viszonzott. Még ha szavakat nem is váltottunk egymás között, jó volt látni, hogy ennyi évesen is milyen boldog. Vajon neki milyen gyerekkora lehetett? Ahogy ezen elgondolkoztam, majdnem megbotlottam a járda szegélyében. Zavartan vakartam meg a tarkómat. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen. Ahelyett, hogy újból ránéztem volna a nénire, inkább besiettem az előszobába. Alig tettem pár lépést, máris Youngjae-val találtam szembe magam.
- Cipő.. - felvont szemöldökkel meredtem vissza rá.
- Tetszik? Nemrég vettem....
- Ahj, nem az. Vedd le, mert a végén még összekoszolsz mindent. Ahogy téged ismerlek nem te fogod kitakarítani.
Igaza volt, így egy focista féle rúgással elintéztem a problémáját, majd elégedetten összeborzoltam a haját és felrohantam a szobámba. Tudom, hogy ezzel felidegesítettem, de ő legalább így szeret. Mobillal a kezemben pattantam le az ágyamra. Rég néztem már meg, hogy jött-e valami üzenet anyáéktól vagy a hugomtól. Manapság egyre több iskolatársam is keres, de én úgy vagyok vele, hogy aki eddig még csak rám se nézett, az ne most jöjjön jó pofizni nekem. Alig, hogy feloldottam a levelezőrendszeremet, teljesen lesokkoltam. 25 nem fogadott levél várt. És hát, ilyenkor mire gondolhat az ember? hogy bizony baj van. Lélegzet visszafojtva nyitottam meg az első üzenetet, ami a kezembe akadt.
"2017.06.25
Jackson Drágám!
Nagy hírem van számodra. Minél hamarabb hívj fel, ha látod ezt az üzenetet. "
Gyanakodva tárcsáztam a már jól ismert számot. Nem kellett sokat várnom, hogy meghalljam anyám hangját. Annyit tudtam kinyögni neki, hogy szia, mivel gyors mesélésbe kezdett. Meg sem vártam a sztori végét, eldobtam az ágy végébe a telefonomat. Nem akartam megvárni a folytatást. Továbbra is hallottam anya hangját a telefon másik végéből, de nem érdekelt. Lassú léptekkel sétáltam a szobám sarkában lévő box zsákomhoz. Majd teljes erőből elkezdtem püfölni, amíg el nem fáradtam. Miért pont most kellett ezt bejelentenie? A többi üzenetre már nem is vagyok kíváncsi.
Melani szemszöge:
Elérkezett az a nap amikor már sajnos nekem is vissza kellett mennem az iskolába. Elvégeztem a megszokott reggeli rutinomat, majd már majdnem indultam is volna, amikor rájöttem, hogy nincs nálam a telefonom. Visszamentem érte, így végre elkezdődhetett egy újabb nap. Gyönyörködve sétáltam végig az utcán, bár amennyire ez a város gyönyörű lehet. Meglepődve vettem észre, hogy a suli előtt egy teljes stáb várt rám. Elkezdtek mindenfélét kérdezgetni. A kérdések nagy részét nem is értettem, mivel kamerák ezre lógtak bele az aurámba. Mire átverekedtem magamat a tömegen, addigra becsengettek. Már már futva kerestem a termünket. Egyáltalán milyen órám is lesz kémia vagy magyar? vagy matek? Francba, Fizika. Az meg mindig beírja a késést. Szó szerint sikerült be esnem a terembe. Ahol a tanár épp az igazgatóval és.... Apával beszélgetett? Értetlenül néztem hol az egyikre, hol a másikra. Valaki elmagyarázná végre, hogy mi folyik itt?
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Halihó ~
Tudom ez egy kicsit semmit mondó rész lett és egy picit túl rövid is, de most csak ennyi telt tőlem. Azért remélem, hogy így is elnyeri a tetszéseteket^^
ESTÁS LEYENDO
It's Okay
Fanfic"A nagy bámészkodásomat sikítások ezrei törte meg. A fények legyúltak, a rajongók pedig egyre izgatottabbak lettek. Majd lélegzetelállító színpadi effektek következtek. Ez tényleg olyan mint a videókban, sőt nem is... ez annál sokkal jobb. Az állam...
