It's Okay

3. Rész ~ Felismerés

Nem tudom mit kéne reagálja erre. Egyáltalán mit keresi itt, pont az én sulimban, pont az én osztályomban, Korea egyik leghíresebb csapata? ez most csak valami vicc. Ilyen csak a mesékben létezik. Körülnéztem a teremben, páran még bent voltak, de senki sem nézett hülyének, hogy magamban beszélgetek. Nem, ez nem lehet igaz. A biztonság kedvéért belecsíptem a kezembe, de nagy meglepetésemre nem  történt semmi. Megpróbáltam még egyszer, de most is csak ugyanaz lett a végeredmény. Kavarogtak a gondolataim, nem mertem JB szemébe nézni, amit úgy látszik, hogy ő is észre vett ezért egy lépést hátrébb állt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy már nincs olyan közel hozzám, de akkor sem voltam képes felfogni, hogy mi történik körülöttem.

Felvont szemöldökkel csak annyit mondott:

- Fura vagy.

Nem tudom, hogy, hogy értette ezt, de nem ez volt az első alkalom, hogy valaki furának nevez. Sajnos elég sokszor megkapom ezt a "csodálatos" jelzőt.... de álljon csak meg a menet. Most nekem kéne megszólalnom, hisz én nem ismertem meg őket. Oké tudom, gáz vagyok, de na. Ti mit tettetek volna a helyemben? Most nem ugorhatok rájuk örömömben, hogy "Úristen, megjöttek a férjeim" Nem az nem én lennék. Bár azért a fejemben felmerült néha ez a gondolat is.

- És... - kezdtem bele a mondandómban, de nem tudtam, hogy honnan kezdjem - Mégis mi az Istent csináltok itt? Gondolom, nem újra elkezdtétek a sulit...

- Hát nem istent, az egyszer biztos - szólalt meg Mark - Hallottuk, hogy filmet néztek, és gondoltuk, hogy becsatlakozunk. Bár szerintem jobb lett volna kint maradni...

Erre a többiek csak olyan "komolyan" pillantásokat vetettek rá, ő meg csak megvonta a vállát. Megakartam szólalni, mert még mindig nem értettem, hogy még is mi a francot csinálnak itt, mert ezzel aztán nem mondott sokat, de ekkor hirtelen elfogott a szédülés. A fejem iszonyatosan fájni kezdett és majd kivert a víz. Kétségbeesetten levegő után kaptam. Elájultam. Mikor újból kipattant a szemem, már otthon voltam, a kényelmes kis ágyacskámban. Mintha mi sem történt volna. "Csak álmodtam....?" egyre csak ez a gondolat hasított bele a fejembe. Igen valószínűleg csak egy álom volt. Ránéztem az órámra már lassan fél kettő volt. Hirtelen rám tört a pánik. Hogy lehet már ennyi az idő? és anya miért nem keltett fel? Ezután vettem észre egy kis papír cetlit az ágyam mellett. Ez állt rajta:

"Szia drágám! Reggel elájultál a suliban, így az orvos azt mondta, hogy pihenned kell.  Lehet a lehűlés és ez a hirtelen jött időjárás változás az oka. Szerencsére hét kedves srác hazahozott téged és mindent elmesélt.  Nem is mondtad, hogy ilyen barátaid vannak, egyszer majd bemutathatnád nekem őket. Ha éhes vagy, akkor a hűtőben találsz enni valót. Pihenj Sokat. Puszi: Anya"

Többször is átfutottam a szememmel a kis papírt. Nem tudtam elhinni ezt az egészet. Mi az, hogy hét kedves srác hazahozott? és mi az, hogy mindent elmeséltek?

Ezek szerint nem álmodtam?