Történet egy gyilkosságról

Éjszakai Rémület

Vacsora után a szobámba mentem és ki sem mozdultam. Lezuhanyoztam, pizsamát húztam és lefeküdtem aludni, de csak össze-vissza forgolódtam. Végül a hasamon sikerült elaludnom, de éjszaka valami nagy fényes foltra felkeltem. Kinyitom a szemem és egy fehér aurát pillantok meg magam mellett. Még jobban oldalra fordítom a fejem, s így már látom, ahogy mosolyog rám. Int egyet, hogy kövessem, és az ajtó felé indul. Egyszerűen átsuhan rajta. Kipattanok az ágyból, cipőt húzok és utána megyek a folyosóra. Mikor becsukom magam mögött az ajtót, teszek pár lépést, de ijedten fordulok hátra, mert hallom, ahogy a zár magától elfordul. Nem tudok visszamenni! Basszus, most mit csináljak!? Elönt a teljes pánik. Ekkor újra megjelenik mellettem és előre suhan, a tető felé. Az első emeletről zajt hallok. A lépcsőn lefelé kezdek el menni, mire ijedten jön oda hozzám, majd fejét és kezeit tiltakozón rázva próbál rávenni, hogy ne menjek arra.
- Van ott valaki, aki nem biztos, hogy csak egy nővér, mivel éjszaka mindenki alszik. – Suttogom neki, mire homlokára csap és kezét elhúzva nyaka előtt mutatja, hogy meg fogok halni. – Nagyon bíztató, hogy ilyeneket ígérsz, de most le kell mennem! – Vágom hozzá és tovább haladok lefelé.
Már az alagsorban vagyok és megindulok a mosókonyhák felé, mire hirtelen felkapcsolódnak a lámpák. Aztán le. Megint fel. Megint le. Villogni kezdenek, engem meg kiráz a hideg. Majd egy lágy, női hang énekelni kezd. Nagyon hasonlít az enyémre, és ismerem is a dalt. Követem a folyosón és érzem, hogy egyre közelebb kerülök. De mikor a dalban a kedvenc részemhez ér, furcsa érzés kerülget. Mintha kedvem lenne megkeresni Will-t és...... Uram Isten, ilyenre még gondolni sem szabad.
„He’ll chop on slice, you cut on dice, You eat, You up whole, eat You hole.”
Elsötétül a világ.
Mikor újra résnyire nyitom a szemem, az ágyamban fekszem és csak Őt látom. Mutatóujjával megérinti az orrom hegyét és mosolyogva eltűnik.