Történet egy gyilkosságról

Megbízás

Az utcán sétálok a gyönyörű napsütötte időben. Fekete-piros kockás ingemet és hajamat hátrafújja az enyhe őszi szél. Fehér trikóm alatt átlátszik fekete melltartóm, ezért persze nem egy csodálkozó pillantást kapok. Számhoz emelem cigarettámat és beleszívok. Hirtelen mellettem támad két nagydarab férfi és rángatni kezdenek. Egy ajtóhoz vezetnek egy öreg ház oldalában. A gyengébbik elenged, kinyitja az ajtót, majd újra megmarkolja a karom. Lesietnek a lépcsőn engem meg csak húznak maguk után. Nem is tudok rendesen lépni, lábaimat megütve siklok végig a lépcsőfokok felett. Mikor leérünk és egy szobába lépünk, lelöknek a földre. Kezeimre támaszkodva érkezek négykézlábra. Felnézek és megpillantom azt, akit a legkevésbé akarok látni.

- Hello Főnök! - Köszönök, majd felpattanok a földről és egy jól irányzott rúgással arcon találom. A két izmos pasi persze azonnal lefog, és egy székre nyom. Lekötözik a kezeim és lábaim, hogy moccanni se tudjak.

- Most pedig, visszamész, megkeresed Miss Harmon-ékat, és kicsinálod őt. Megértetted? - Komolynak tűnik, valami a kiscsaj eléggé sok zűrt fog kavarni neki, de már most ki akarja iktatni......

- Szívtad, már másnak dolgozom. - Nevetek rá.

- Nem érdekel. Ha kell, kinyírom a megbízódat. Vannak másik ügynökeim, akik még hűségesek hozzám. - Mosolyog gonoszan.

- Tényleg azt hiszed, hogy ez ilyen könnyű lesz? - Megvetően nézek rá. Felém lép egyet, majd egy pisztolyt előkapva arcon üt. - Te intézted el, hogy ne érezzünk fájdalmat! - Nevetek és érzem, hogy ebből lassan székkel együtt földön fetrengős nevetés lesz. - Külön kiképzést kaptunk rá, és mindenféle szerekkel nyomtál tele minket. Most 'fájdalom okozással' próbálsz valamit elérni nálam!? - Röhögök őrülten, magamból kikelve.

Még egyszer felemeli a pisztolyt és a nyakamra üt.

- Tényleg ennyire hülye vagy!? Így próbáltad meg eltörni a nyakam? Gyenge vagy...... - Dőlök (ahogy azt megjósoltam a székkel együtt) a röhögéstől, de elkap, és visszaállít alaphelyzetbe.

- Nyugi, ez csak az érzéstelenítés volt......

Egy injekciós tűt emel föl, de egy viszonylag nagyot, beledöfi a nyakamba. Szemöldökömet fölemelve nézek rá, ezzel jelezve, hogy nem tudom, mit várt, de nem fáj. Majd hirtelen valami hideg szétárad a szervezetemben és átöleli minden csontomat. MI A SZAR!? Kirántja a hatalmas tűt a bőröm alól, ennek következtében valami forró folyik végig a vállamon és a dekoltázsomon. Vérzek. Na mindegy. Csak azt sajnálom, hogy nem látom. Pedig olyan gyönyörű, ahogy skarlátos színében végigkúszik mindenfelé eljutva.

Behunyom a szemem, és egy perccel később nyitom csak ki. Elvágják a köteleket, amik a székhez láncolnak, én pedig előre esek. Lassan tudok csak újra felülni. Testemet nehéznek érzem, mozdulni is alig vagyok képes.

- Az acél fájdalmasan fog megkötni, de a jó hír, hogy már félig készen van. - Mondja karórájára pillantva.

- Mi? - Lihegem és értetlenül meredek magam elé. Köhögni kezdek, majd fulladozni és kiköpök valamit, ami fémesen ütődik a földnek. Egy acéldarabka. - Baszki! Ez most komoly? Acélt köhögök!? - Ordítani próbálok, de még nem nagyon megy.

- Igen, vannak ennek is mellékhatásai. De nyugodj meg, amint teljesen megszilárdul nem lesz vele semmi gond. Most pedig öltözz át, és menj el megkeresni Miss Harmon-t. Ne legyél túl ügyes, játszd el, hogy hibázol. De végül, nyírd ki. - Szűkíti össze szemét résnyire.

- Értettem Főnök. - Számat gonosz mosolyra húzom.

- És ha úgyis arra jársz, találd meg Harmon2B-t és hozd be! - Teszi hozzá.

- Vettem. - Nevetek ravaszan, hiszen végre eljön az, amit annyira várok. - Öröm lesz újra Önnel dolgozni. - Felállok és kezet fogok vele.

- A kézszorítással óvatosan, mert eléggé kemény az acél. - Figyelmeztet mosolyogva.

- Pardon......