Szökés

36 5 0
                                    

A nap sugarai keltenek. Körbefordulok, de nincsen sehol senki. Gyorsan átöltözöm és kiosonok, ezúttal a kulcsot a kezemben tartva. Bezárom az ajtót és a gyengélkedőbe sietek. Keresek egy telefonkönyvet, felnyitom és pár perces kutakodás után meg is találom Jason nevét. Tárcsázok és várok.


- Haló! Itt Jason McClain. - Szól bele tárgyilagosan.


- Jason, én vagyok, most azonnal gyertek értem, én itt nem maradok egy percig sem! - Hadarom és sírni kezdek.


- Jó, jó, nyugi, 1 óra és ott vagyunk a tetőn. Megígérem. - Leteszi, én pedig felrohanok a lépcsőn kinyitom az ajtót, majd visszamegyek a szobámba és összepakolom a ruháimat.


A fejemből kibámulva várok. Egyszer csak halk hangot hallok a folyosóról.: - Spencer? Hol vagy? Megjöttünk.


Kirohanok az ajtón és Francisca nyakába ugrom.


- Köszönöm! - Suttogom.


- Jól van, semmi baj. Gyere, menjünk be a szobádba.


Két óra múlva már kicsit más külsővel és teljesen új személyazonossággal sétáltam ki az elmegyógyintézetből.


Történet egy gyilkosságrólWhere stories live. Discover now