shattered pieces [L.H.] |✔

tizennegyedik

Layla

Várok. Szüntelenül számolom a perceket.
Pár másodperc, és itt kell lennie.
8 óra. Csengetnek.
Végigsimítok fehér ruhácskámon, amin apró virágok díszelegnek.
Szintén fehér magassarkúm tökéletesen passzol az egyberuhához és fekete hajam laza loknikban omlik vállamra.

Kinyitom az ajtót és egy vigyorgó Luke fogad. Fekete farmernadrágját elengedhetetlenül viselte, amit a szintén fekete zakó varázsolt tökéletessé.

- Nagyon szép vagy.

- Köszönöm. – mosolyogtam szégyenlősen.

- Indulhatunk?

- Persze. – bólintottam. – Hol a virág?

- Milyen virág? – csodálkozott, aztán fejbe csapta magát. – Basszus. Elfelejtettem.

Hangosan felnevettem.

- Nyugalom. Vicceltem. – vihogtam.
– Nem gondoltam, hogy komolyan veszed.

- Szemét nőszemély. – vágta be a durcit.

- Na. Ne haragudj.

- Nem haragszom. – hahotázott, aztán átváltott mosolygásra. – Rád nem tudnék.

Szemébe néztem, mire kék íriszei megcsillantak.

- Menjünk, jó? – kérdeztem halkan.

Bólintott aztán elkísért autójáig.

****

- És ugye, mondtad, hogy akkor van a szülinapod mint nekem. Az nem sokára itt van. Kettő hónap.

- Ühüm. – kortyoltam pezsgőmből.

- Mit tervezel? – fogta meg kezem.

- Alvást. – hajtottam hátra fejemet.

- Kis lusta. – nevetett.

- Az vagyok. – csatlakoztam hozzá.

Az együtt töltött két óra alatt még jobban kiismertük a másikat. Nagyon jól éreztem magam vele.

- Te mit tervezel? – kérdeztem hirtelen.

- Hát, ugye turnén vagyunk. De mindenképpen meg fogom látogatni a barátnőmet. – vigyorgott huncutul.

- Barátnődet? – nyíltak tágra látószerveim.

- Bizony. – közelebb hajolt. Olyannyira, hogy éreztem a leheletét arcomon. – Itt ül mellettem.

Ránéztem, mire nem tétlenkedett. Lecsapott ajkaimra.
Visszacsókoltam.
Akkor boldog voltam. Mert fogalmam sem volt arról, mi fog rám várni az elkövetkezendő időben.

_________________________________________

Sziasztok. :)
Remélem tetszeni fog majd.
Képzeljétek, majdnem lekéstük a hazafelé tartó buszt😂😂

Merci