Epilógus

3.7K 234 128
                                    

E/3.

Egyszer régen, még 10 évvel ezelőtt élt egy lány. Egy lány kinek fekete haja volt, mint az ében. Barackszínű ajkai, melyeken sötétvörös vagy barnás rúzs pompázott. Szeme barna volt, mint a diófa legsötétebb, legkisebb ága.

A lány szerette a szertornát. Versenyszerűen űzte, míg egy nap, a legfontosabb versenyen, a bajnokságon leesett a felemás korlátról. Súlyosan megsérült. Kórházba került, az életéért küzdött. De meghalt.

A lány barátja eközben gyötrődött. Hihetetlenül gyötrődött. Fájt neki, minden egyes lélegzetvétel szerelme nélkül. Belerokkant Layla halálába.
Idegösszeroppanása lett, magát hibáztatta.

Mígnem egy napon, Luke találkozott egy másik lánnyal. Andrea-val.

Andrea hasonlított Layla-ra. Luke úgy vélte, a lányt örökszerelme küldte neki, hogy ne bánkódjon. Andrea mindig azt mondta Luke-nak, hogy olyan nagy a szíve, hogy ketten is elférnek benne.

Így is van. Luke szereti Andrea-t. A feleségét. De Layla-t sem felejti el. Őt is szeretni fogja halála pillanatáig. Kijár hozzá a temetőbe, friss levendulákat visz neki. Tudja, hogy Layla, az a lány, akit mindennél jobban szeretett, imádta a levendulát.

Most ősz van. Egy temető, legsértetlenebb márványsírjához sétál egy magas, szőkés férfi. Most is leteszi a lila levendulákat. Leül a sírkő előtti padkára, mosolyogva felnéz az égre.

- Drága Layla-m! - hatalmasat sóhajt. Mintha így akarná kifújni magából az összes fájdalmat. - Rég voltam nálad. De most bepótolom. Képzeld! Megszületett a kislányom. Gyönyörű kis lurkó. Úgy hívják, mint téged. Rád emlékeztet.

A férfi csak mesélt és mesélt.
Örökszerelme a mennyekből figyelte mosolyogva. Luke nem sejtette, hogy Layla ezeket mind tudja. Mert Layla vigyáz rájuk. Óvja őket minden rossztól. Odafennt.

- Most mennem kell. - szólt a fiú.
- Aludj jól, Örökszerelmem. Mindig a szívemben maradsz.

Ezzel kisétált a temetőből, maga mögött hagyva a bús, rettenetes múltat, amely oly' sok boldogságot okozott neki. Még egy pillanatra visszafordult, mikor a szél Layla lágy hangján suttogott. "Vigyázz magadra, Én Luke-om. Én is szeretlek. Örökké."
Majd mosolyogva, zsebre tett kézzel eltűnt a nagyvilágban.

Vége

______________________________

2017.03.15.

Köszönöm a 9K-t!

A könyvet hivatalosan is lezárom!


Szeretlek titeket!

Merci

shattered pieces [L.H.] |✔Where stories live. Discover now