shattered pieces [L.H.] |✔

tizennyolcadik/epilógus 1.

·∞Írói szemszög∞·

A lányt megmentették,bár nehezen.
Majdnem kilehelte lelkét, mikor a fiú megtalálta a fürdőszoba parkettáján, vérben fekve.

Most az ágyban feküdt. Meredten bámulta a plafont és várt.
Várta, hogy bemenjenek hozzá.

Egy szőke fiú lépett be a lány kórtermének ajtaján, mire Layla szorosan lezárta a szemét.

- Layla. – szólalt meg a fiú.
- Kérlek, bocsáss meg. Hazudtam, hogy csak arra kellettél. Szeretlek.

A fiú igazat mondott. Szerette a lányt. Életét is készen lett volna oda adni érte.

- Miért csináltad,Luke? – sóhajtott fel remegve, Layla. Kevés kellett, hogy elsírja magát.

- Szerződés. – motyogta a másik, mire Layla szíve még szilánkosabbra törött.

- Fontosabb volt neked a pénz, mint Én?

Luke rádöbbent, hogy így kimondva sokkal durvábbnak hangzik a dolog.
Élesen beszívta a levegőt, amit pár másodperc múlva ki is fújt.

- Sajnálom. – nem tudott mást mondani.

- Én is Luke. Én is.

- Kérlek, adj még egy esélyt. Szeretlek Layla. – nyúlt volna Luke, a lány kicsiny kezéért és fogta volna meg, ha az el nem rántja előle.

- Menj innen, Luke! – súgta a lányka, könnyeivel küszködve.

- Kér... – kezdte a fiú.

- Nem! – dörrent rá a fekete szépség.
- Menj innen!

- Ezt akarod? – könnyesedett be Luke szeme.

- Ezt. – hunyta le szemeit a leány.

Luke bólintott és kilépett az ajtón, ezzel együtt Layla életéből is.

Vajon örökre?

To be continued...

_________________________________________
És lezárom az 1.évadot.
2017.02.01.

Merci