shattered pieces [L.H.] |✔

2.8

·±»Luke Hemmings«±·

Szorító érzéssel a mellkasomban, szálltam ki autómból a kávézó előtt.
Belépva megpillantottam Adam-et, a menedzerünket.

- Mi baj, Luke? — mosolygott rám.

Megráztam a fejemet.

- Programom lett volna.
— motyogtam, mire Adam a homlokára csapott.

- Istenem. — sóhajtotta. — Miért nem szóltál? Át raktuk volna máskorra az időpontot.

Kitágult szemekkel néztem rá.

- Nem akartalak cserben hagyni!

- Nem hagytál volna. — biccentett.
— Most mást hagytál cserben, aki valószínűleg fontosabb, mint én.

- Ne haragudj Adam, de sokkal.

Adam felnevetett.

- Nem haragszom. Na fuss!

- Köszönöm! — mosolyogtam rá.

Kifutottam a kévézóból és kocsim felé mentem.

A csarnok előtt szinte kiugrottam a fekete járműből, de Michael hívása megállított.

- Igen?

- Luke! Layla! A korlát… — beszélt összezavarodottan, amiből semmit sem értettem.

- Mikey. Lassíts. Nem értem.
— mosolyogtam.

- Laylára ráesett a felemás korlát egy része.

Lefagytam.

Telefonomat zsebembe csúsztatva futottam volna be a csarnokba, de meggyűlt a bajom a biztonságiakkal...

·±»Layla Barnes«±·

Meghallom a nevem.
Eljött az én időm.
A fiúk kint vannak a nézőtéren. Sikerülnie kell.

Lehunyom a szemem. Koncentrálok.
Próbálom leküzdeni a szívfájdalmamat. Megint Luke miatt fáj a szívem.
Nem jött el.

Nem foglalkozom az üresen csengő  fájdalmas, maró gondolataimmal.
Kilépek a közönség elé.
L

átom Ash-t, Cal-t és Michael-t, akik csak értem jöttek el. Óvatosan intek nekik egyet és aprón elmosolyodom.

Oldalra nézek, megpillantom a felemás korlátot.
Neki iramodok, elrugaszkodom a dobbantóról és már fogom is a korlát közepét.
Fordulnék egyet a korláton, a betanult módszereimmel, de egy óvatlan pillanatomban megcsúszik a kezem.
Testem a lendület miatt egy kisebbet repül és már lennt is fekszem a földön fájó tagokkal a felamás korláttal magamon. Fejemből dől a vér, lábam majd' leszakad.

Elhaltan nyöszörgök egyet a hasító fájdalom miatt. Mindenki ijedten kiáltozik, a közönség felszisszen.

Hallom a mentő szirénáját, Ashton ordítozását, látom Calum-ot lefagyni, Machael-t ijedten telefonálni, de reagálni semmire sem tudok.

Még hallom Luke hangját, mielőtt végleg hagyom lecsukódni barna szemeimet, de aztán tényleg elnyel a biztonságot nyújtó sötétség.

___________

2017.02.28.