A depresszió(s) halált okoz

9.fejezet

Csend volt az egész házban, csak a padló nyikorgott a lábam alatt, akármennyire is próbáltam finoman lépkedni. Nem tudom mit csinálnék, ha valaki felébredne a nyikorgásra, és el kéne magyaráznom, hogy miért vagyok itt. Ha jól emlékszem, Alice és a férje a földszinten alszanak. Remélem, a lépcső nem fog akkora zajt csapni, mint az emeleti padló. De persze, hogy a lépcső deszkái még hangosabbak is. Ekkor eszembe jutott, hogy a filmekben milyen könnyedén és hang nélkül szoktak lecsúszni az emberek a korláton. Egy próbát megér! Felültem a keskeny, fából készült korlátra, és a kezemmel meglöktem magam. Csúszhattam vagy 30 cm-t mielőtt leestem és hatalmas puffanással földet értem. Már láttam magam előtt, ahogy vallatnak. Ha ez nem lett volna elég, hogy valószínűleg az egész házat felvertem a kis magán akciómmal, még a lábam is megzúzódott. Eltörni nem tört el, mert tudom mozgatni..viszont iszonyatosan fáj, és vérzik is. 

- Ahh, ezt le kéne fertőtleníteni-suttogtam tulajdonképpen magamnak. 

Elindultam a konyha felé, hátha találok valami kötszert. A konyha szekrényben meg is találtam a sebfertőtlenítőt és a sebtapaszt is. Miután lekezeltem a lábam, sántikálva indultam el a hálószoba felé. Ha már eddig eljöttem, akkor befejezem, amit elkezdtem.

                                                                      ...

Óvatosan nyitottam ki  az ajtót, majd mikor meggyőződtem arról, hogy mindenki alszik, beléptem. A szobában semmi fény nem volt, csak a vaku világította meg az alvó házaspárt. Gondolom Amandának külön szobája lehet, de nem a padlásszoba, hiszen ott egy darab játék nem volt.  Nagy volt ez a szoba, ha jól látom, a falak narancssárgásak voltak. Körbe világítottam a szobát, hogy megtaláljam a szekrényt. Az ajtóval szemben lévő falon meg is találtam. Szerencsémre messze volt az ágytól, ezért kisebb volt a veszély, hogy felkeltem az alvókat.

- Hát akkor gyerünk!-gondoltam magamban, majd nekiláttam a keresgélésnek. Nem tudtam pontosan, hogy mit keresek. Talán egy papírt, amire rá van írva: Padlás átalakításának oka:-és itt már a fantáziám is beindult-szellemek laknak ott, gonosz szellemek, és azt parancsolták, hogy építsenek oda a háziak egy szobát. Egy lila szobát akartak. Halvány függönyökkel, szép kilátással, hiszen ez olyan nyugtató.

Ugyan már!-Vertem ki a fejemből ezt a hülye ötletet- Szellemek nincsenek, ne légy ilyen hülye Emily! Akkor talán valaki lakott a padláson...Hmm ez nem is lenne olyan rossz indok egy új szoba felépítéséhez. De vajon ki? Egy szerető? Ugyan dehogy. Hisz Alice és Georg szeretik egymást. Egy rokon? Nem, az sem lehet. Nincs sok rokonunk, és senkit sem lakoltattak ki az elmúlt 10 évben..

Lehet, hogy egy naplót kellene keresnem, hiszen olyan papírt, amire tisztán rá lenne írva az ok, szinte holtbiztos, hogy nem fogok találni.  Olyan nagy ez a szekrény. Már vagy fél órája állok itt, minden mozgás hallatára összerezzenve, és keresgélek valami lehetetlen nyom után. Csak fel ne ébredjenek. Muszáj találnom valamit! Nem hagy nyugodni ez a kíváncsiság. Akár le is lőhetnének, akkor sem halnék meg addig, amíg el nem mondják, hogy miért volt szükség arra a mindenkitől elzárt padlás szobára, és hogy miért nem aludhatok ott, és gyönyörködhetek abban a csodálatos éjszakai tájban. Még vagy 10 percig feszülten kotorásztam a különböző iratok között, amikor rábukkantam valamire a szekrényben. Olyan volt a tapintása, mint egy szekrénykilincsnek. Csakhogy ez a szekrény hátánál volt belülről.

-Egy titkos ajtó- suttogtam, a lehető leghalkabban, mintha egy láthatatlan társnak továbbítanám az információkat.  Elkezdtem a kis gömb alakú kilincset mozgatni minden lehető irányba, de mindhiába.  Kulcsra van zárva. Eszembe jutott, hogy egyszer, még kicsi koromba, olyan 2. osztályos lehettem talán, amikor az akkori szerelmem megtanított mindenféle fiús "marhaságot", mondván, hogy ő ki nem állhatja a lányos lányokat. Megtanított verekedni, és megtanította, hogy kell kinyitni egy zárat hajcsattal. Neki a bátyja tanította, de csak én voltam olyan kivételes, hogy megmutassa a titkát. Persze utána mindenkinek elmondtam, hogy én most milyen különleges vagyok, amiért a fiú ilyen trükköt tanított nekem. Most kamatoztathatom tudásom, feltéve, ha még emlékszem rá, hogyan kell. A hajamban mindig volt legalább egy hullám csatt, amit még éjszakára sem veszek ki a hajamból. Elkezdtem végigsimítani a most meglehetősen kócos barna hajamat, és meg is találtam rövid idő után, amit kerestem. Kihúztam a csattot a helyéről, és kiszedtem a benne maradt hajszálakat. Szétfeszítettem, és a zárba nyomtam, majd elkezdtem mozgatni, ahogy tanultam még másodikba. Mikor kattant a zár, mosolyogva löktem be az ajtót, ami elkezdett iszonyatosan nyikorogni, és bennem megállt a vér is. Éreztem, hogy itt a vég. Tudtam, hogy innen nincs vissza út. Nénikémék erre 1000%, hogy felkelnek, és ezt márt biztosan nem tudom kimagyarázni. Nem mertem a hátam mögé nézni, ahol az ágy volt. Talán még elfuthatok. De aztán kivertem ezt a gondolatot a fejemből. Még van 3 percig csak a földön ülve meredtem a szekrény felé, majd megfordultam, várva azt, aminek jönnie kell. Vajon még ma este hazaküldenek, amiért csak így rájuk törtem az éjszaka közepén? Mit fognak csinálni a szüleim? Vajon szobafogságot kapok ezért? Mi lesz, ha ezért összevesznek apuék? Nem akarom, hogy miattam legyen családi viszály. Behunytam szemem, hátha ezzel mindent jóvá tehetek..De legbelül tudtam, hogy nem lehet. Kinyitottam a szemem. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába, mikor megláttam, hogy senki nem áll előttem, és az ágyban még mindig alvó embereket látok. Még mindig kalapált a szívem, a levegőt lihegve vettem még percek múltán is. Hogy lehet, hogy nem ébredtek fel erre? Nem volt időm sokáig elmélkedni, mert meghallottam, hogy valamelyikőjük forgolódni kezd, ezért kikaptam a rejtett ajtó mögött rejtőző egyetlen kis füzet szerű  valamit, becsuktam a titkos ajtót (ami már hangtalanul csukódott), majd a szekrény ajtót is, és eszeveszetten rohanni kezdtem kifelé, de magam sem tudtam hova. Csak mentem fel a lépcsőn, de nem tudtam hova rohanok még mindig. Mikor észbe kaptam, már a padláson található vendégszoba kellős közepén álltam lihegve, hónom alatt a papírköteggel. Kellett pár perc,k mire sikerült rendeznem a légzésemet. Fel-alá kezdtem járkálni. Mi van, ha olyat találok, amit nem szabadna? mi van, ha ebben a füzetben valami óriási, sötét titok van, ami az egész családom jövőjét befolyásolja? Miattam veszne oda minden. A kíváncsiságom miatt. Tönkre tenném az egész családot. Viszont mi van, ha ezzel menteném meg őket? Hogy fényt derítek erre a titokra. Akkor vajon én lennék a hős? Meglehet.

                                                                           ...

Sokáig csak  bámultam ki az ablakokon, és ezernyi dolog cikázott a fejemben. De legvégül arra jutottam, hogy ha már szinte kisebb szívrohamot kaptam, és még fél emeletet zuhantam is, akkor már muszáj megtudnom mi van ebben a füzetben. Leültem a földre, és neki dőltem a falnak. Rátettem a kezem a füzet borítójára, de még percekig nem mertem kinyitni. Nem tudtam volna egy értelmes mondatot megfogalmazni, hogy miért, illetve miért nem kellene elolvasnom az oldalak tartalmát. Egyszer csak behunytam a szemem és...kinyitottam. Óriási levegőt vettem, és mikor kinyitottam a szemem...Annyira megijedtem, hogy valószínűleg elájultam. 

                                                                           ...

Mikor ismét kinyitottam a szemem, egy szobában voltam, égett a villany, mert még sötét éjjel volt kint. Még mindig a padlás szobában vagyok. Felültem, hogy megtudjam hogyan kerültem az ágyba. Mikor körbe néztem egyszerre csak azt érzetem, hogy a könnyeim a bőrömet égetve folyni kezdenek végig az arcomon. Alice ült az ágyam szélén, és engem nézett.  Lebuktam. Tehát mégis felébredtek arra a nyikorgásra. Vagy esetleg már akkor ébren voltak, mikor bementem a szobába?

- Alice, kérlek ne haragudj...én...éncsak-Nem tudtam folytatni, mert kitört belőlem a sírás, eddig csak a könnyeim folytak, de most hangos zokogás következett..Úgy éreztem, itt mentem meghalok szégyenemben. 

Alice nem mondott semmit. Kicsit közelebb jött az ágyon, és oda ült közvetlen mellém.

Itt is lenne a következő rész^^
Ha tetszett, várom a visszajelzéseket😄
Puszi😘