A depresszió(s) halált okoz

2.fejezet

|-„És ki a szerencsés? - kérdeztem egy kacsintás kíséretében."|

-Igazán még nem is nagyon beszéltünk, meg nem hiszem, hogy az esete lenné- de ekkor félbeszakítottam.
-Mondd már!!
-A neve Xaver. Tegnap az évnyitón mellém ült, tudod ő lesz az új osztálytársunk. Csak pár szót beszéltünk, de aahj irtó helyes- áradozott a fiúról
-Valaki itt elpirult!- erre a kijelentésre még vörösebb lett a barátnőm.
Volt szó még arról, hogy vajon milyen lesz a 10. osztály. Én nem fűzök hozzá nagy reményeket, úgy őszintén. Ugyan az lesz, mint tavaly. Én Ryanről álmodozok naphosszat, ő meg felszed valami más lányt. A tanulásról meg nbe is beszéljünk. Kétszer annyit kell majd tanulni, mint tavaly.
Megérkeztünk a mozihoz. A jegyeket már hála istennek egy hete lefoglaltuk, mert ha nem tettük volna, akkor most nekünk is be kellene állni a jegyvásárlásra várók kígyózó sorába. Ehelyett a másik kasszához sétáltunk, ahol a lefoglalt jegyeket lehet kifizetni és átvenni. Itt szerencsére csak 5 ember áll előttünk, ami percről percre fogyott. 10 perc múlva már mi következtünk.
-Jó napot! Gloria Beach névre foglaltunk két jegyet arra a vámpíros filmre- ugyanis nem tudtam megjegyezni a film nevét, nem az erősségem.
-Bitch? Kisasszony maga miért tűri, hogy a ''barátnője"- hadonászott a két ujjával a levegőben- így megalázza???- kérdezte felháborodottan Gloriától.
-Neem, félre tetszett érteni! Azt mondta Beach. - mondta Ria visszatartva a kitörni készülő nevetést.
Erre már nem válaszolt az idősebb hölgy, viszont szúrós szemmel mért végig miközben átnyújtottam a pénzt. Mikor már elég távol voltunk a pénztártól, mindkettőnkből kitört a nevetés:
-Láttad, hogy nézett??- Kérdeztem a nevetéstől kicsordult könnyeimet törölgetve
-Jéézus, most mit gondolhat rólad?- ő még mindig fuldokolt a nevetéstől.
-Hallod, 2 perc van kezdésig, ha kiröhögted magad indulhatunk! - közöltem a szőkeséggel, aki csak bólintot egyet, és elinultunk a nyugati szárny 32-es teremhez. Elfoglaltuk a helyünket, és elővettük a táskánkból a kólát és chipset, amit becsempésztünk (xd).
Nos, a film az elég jó volt, bár akinek én szurkoltam, hogy nyerje meg a csatát, az meghalt. Mikor Ria pártfogoltja leszúrta az enyémet, a lány felpattant a székéből, és el ordította magát, hogy „én végig tudtam!! Ezaz Joe!". Ekkor persze az egész közönség felénk fordult. Amilyen gyorsan csak tudtam lerántottam barátnőmet vissza a székébe, és egy újabb nevetőroham kapott el minket, de próbáltunk minél halkabbak lenni.
Délután 2 óra körül lett vége a filmnek, ezután gondolhatod milyen éhesek voltunk. Megcéloztunk egy közeli Mcdonaldsot, és egy egy menüt rendeltünk. Nyugodtam eszem a hamburgeremet, amikor hirtelen Gloria teljes erejéből elkezdi rángatni a vállamat (és ezzel még kerülte a feltűnést):
-OMG Em!! Tudod ki az ott??- mutogat a kiettővel arrébb lévő asztalra
-Tudod, kit rángassál!- mondom miközbe fuldoklok a félrenyelt falat miatt.
-Az ott Xaver, akiről beszéltem!!- Nos, ezt a mondatot olyan hangosan mondta, hogy az említett fiú felénk fordult. Nagy szerencsémre nem csinált semmit, csak kacsintott egyet a... barátnőmre.. bár nagyon úgy festett, mintha nekem szánta volna. Őszintén szólva nagyon remélem, hogy Riának szánta, mert nekem így elsőre egyáltalán nem szimpatikus. Mikor végeztünk elindultunk az ajtó felé. Én kiléptem az ajtón, de Gloria sehol. Hol az istenbe.... vagy. Ekkor láttam, ahogy szegény vadul integet a fiúnak, aki észre sem veszi.. Visszamentem érte és kézen fogva kihúztam onnan. A lány hazáig kísért majd elbúcsúztunk. Egyenesen a szobámba mentem, mert még át kell néznem a franciát, ugyanis holnap év eleji felmérőt írat velünk a drágalátos tanárnő. Szinte elrepült ez a délután. Mikor észbe kaptam, már az ágyban feküdtem és készültem aludni. Hamar elnyomott az álom.