A depresszió(s) halált okoz

8.fejezet

Ismerős volt a hely. Ugye nem?!

- Apa hol vagyunk?- kérdeztem remegő hangon.

-Ide értünk Párizsba-mondta, közben pedig széles mosoly ült a száján.

És tényleg. Hárman voltunk a szobában. Nagyon meg voltam rémülve. Mi lesz, ha valóra válik a rémálmom? Az nem lehet. Én szeretem Amandát, a világért sem bántanám! Ekkor meghallottam, ahogy nagynéném az asztalhoz hívja a családot, gondolom már annyi az idő. Vajon meddig aludhattam?

- Menjetek nyugodtan, nekem még kell egy pár perc, hogy rendbe szedjem magam.- mosolyogtam szüleim felé.

- De ne maradj túl sokáig!- Azzal kimentek a szobából, engem egyedül hagyva.

Ismerős ez a szoba, de nem tudom be azonosítani, ki szobája ez. Talán fel lett újítva az utolsó ittlétem óta. Halvány lila falak, fehér szekrények jobb oldalt a felhoz simulva, középen egy nagy francia ágy, és jobbról az egész falat hatalmas ablakok fedték.  A függönynek olyan színe volt, hogy arról senki sem tudta volna megmondani, hogy fehér, vagy lilás. De így volt szép. Azt nagyon furának találtam, hogy se egy játék, vagy személyes holmi nincs a szobában, amiből meg lehetne állapítani kié ez a szoba. Emlékeim szerint nem volt vendégszoba. Felálltam és az ablakokhoz sétáltam. Meglepetésemre egy erkély is volt, ahova rögtön ki is mentem. A nap sütött, de szerencsére nem volt az a nyári forróság, sőt. Egészen kellemes idő volt. Amint jobban körül néztem, megpillantottam valamit,  ami melegséggel töltötte el a szívemet. Már nagyon hiányzott ez, hisz otthon max. a sok emeletes irodákat lehet látni ha kinézek az ablakon. Mindig is imádtam az Eiffel tornyot, de az utóbbi időben csak képeken láthattam. Nem hallatszott innen az autók zaja. De a bentieké viszont igen, ezért mennem kellett nekem is enni.

-Emilyyyy-Hallottam először csak a hangot, utána pedig felbukkant az is, aki kiadta.

- Amanda!- Mondtam boldogan, és elkaptam a felém szaladó kislányt.

-Nézd Emi levágták a hajam-Mutogatta a rövidke tincseit lebiggyesztett szájjal.

 Ez a haj...nem, ezt verd ki a fejedből Emily, csak álom volt!-Nyugtattam magam.

- Így még szebb vagy, jól áll, csajszi- kacsintottam rá.

-Gyere Emily kész az ebéd, szüleid már az asztalnál ülnek- Állt meg előttem nénikém, majd együtt átmentünk az ebédlőbe.

Mikor oda értünk, már tényleg mindenki ott volt. Kerestem egy szabad helyet, és leültem. Zöldség leves volt, és hát valami isteni ahogy Alice csinálja. Ebéd közben sok mindenről szó volt, köztük apa új munkahelyéről, anya csoda krémjeiről nénikém nagy terveiről, és az én kedvenc témámról is: "na és Emily, van már barátod?". Ez valahogy örök téma. Akár hova megyünk, mindig felkerül ez a kérdés, vagy ha nem is ez, akkor a "hogy megy az iskola, van sok barátod, barátnőd?". Persze ilyenkor mindig úgy teszek, mintha nem zavarna, pedig zavar. Egy fiút akarok csak, de észre sem vesz. Iskolában teljesíthetnék jobban is, de így is nehéz. Nincs sok barátom, de hát ez nem az én hibám, én nem zárkózom el senki elől. A családnak elmagyaráztam ebéd közben, hogy nem, nekem nincs időm pasizni, nem is kell nekem egy barát, aki korlátoz. Természetesen mindenkitől megkaptam, hogy eljön majd az az idő is, mikor szükségem lesz egy barátra. 

                                                                                          ...           

Ebéd után megtudtam, hogy ahol ébredtem, az valóban egy vendégszoba, 2-3 éve alakították át a padlás egy részét vendégszobává.Mikor megkérdeztem, hogy miért, Alice zavartan elkezdett valamit magyarázni, de látszódott rajta, hogy nem az az igazság. De miért hazudna nekem? Lehet hogy nem tartozik rám, de azért nem hiszem, hogy olyan nagy titok lenne. Elhatároztam, hogy kiderítem, ma úgy is itt alszunk, és csak holnap dél után indulunk haza. Gloria meg fog ölni, amiért nem megyek holnap iskolába...ráírok. Éjszaka pedig kiderítem valahogy, hogy miért épült a padlásra egy szoba.

Em: Szia Gloria:)

Ria: Hali, mi a gond?

E: Ezt hogy érted?:0

R: Csak akkor hívsz Gloriának, ha valamit akarsz :P

E: Háááth, az igazat megvallva..

R: Úr isten, megöltél valakit?:0:P

E:Szerintem te fogsz megölni, ha megtudod, hogy nem megyek holnap suliba

R: Mi a...?

E:Család látogatóba vagyunk és csak holnap délután indulunk haza..

R: Ahhj, mit fogok én csinálni...Ezért rengeteg képet kell nekem csinálnod Párizsról!

E:Fogok:D<3

R:Most mennem kell...de ha kedden nem lesznek képek...eláslak.

E: Tudod szeretlekXD Szia.

R:Szia.

                                                                                       ...

Délután 5 óra. Nagyon elszaladt az idő. Már kezd lemenni a nap. Imádom nézni a naplementét, főleg itt. Kiülök az erkélyre. Ekkor eszembe jutott a Riának tett ígéretem. Meg kéne keresni a telefonom-gondoltam-ő is imádja mikor ilyen rózsaszínes az ég. Csináltam egy pár képet, az égről is, a toronyról, meg ilyenekről. Mikor már teljesen besötétedett, bementem a szobába. Nem a vendég szobát kaptam, mert nénikém azt mondta, hogy nem biztonságos éjszaka. Könyörgöm, mi ez a nagy titkolózás? De most őszintén..Most már muszáj kiderítenem, miért mondják ezt. Megvárom amíg elalszanak, és felmegyek a padlásra. Körülnézek a hálókban is, hátha találok valami papírt, vagy valamit aminek köze van ehhez a "nagy titokhoz". Nagyon izgalmasnak hangzik ez az egész, hisz én nem vagyok az a kimondottan nyomozó szellemmel megáldott ember. De most egyre jobban ki akarom deríteni az új szoba okát. Persze aztán az is megeshet, hogy nincs semmi eget rengető titok, de egy próbát megér.

Megvártam, amíg mindenki elalszik. Bekapcsoltam a telefonom vakuját, és elindultam a folyosón. 

Sziasztok:)
Itt az újabb rész.
Ha tetszett nyomj egy vote-t😘