A depresszió(s) halált okoz

5.fejezet

Az iskola első hete eltelt. Sikerült túlélnem.Nem sok minden történt a héten, szerencsémre dolgozat sem volt. Ria és Xaver nagyon boldogok. A barátnőm minden reggel, mikor elindulunk az iskolába, elmeséli milyen aranyos dolgokat írogat neki álmai hercege. Én néha csak úgy nézek, hogy miket bír írni 'Xavi maci' Gloriának, közben iskolában pedig nem igazán hallom hogy akár egy 'szeretleket' is odalökne . Ennek ellenére a rózsaszín köd még mindig ott lebeg a szeme előtt. Nem tudom miért, de olyan érzésem van, mintha Xav csak kihasználná, hogy ilyen hiszékeny és naiv a barátnőm, mivel ő az első akinek sikerült a szívébe férkőznie.Nagyon remélem, hogy nincs igazam. Ölni is képes lennék Riáért, hiszen nagyon régóta ismerem és szinte kicsi korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk.

Szombat van. Rachelnek ma van a szülinapja, amire én is hivatalos vagyok. Még szerdán hívott meg, mert szerinte eltávolodtunk egymástól a nyári szünet alatt...és sajnos igaza van..Nem igazán kerestem senki társaságát, mert senkivel nem tudom annyira jól érezni magam, mint Gloriával. Rachellel még 9. elején ismerkedtem meg. Nagyon jóban voltunk, sok közös programot is csináltunk. De valahogy mégsem találkoztam vele egész nyáron, amit így visszagondolva bánok. Megpróbálom jóvátenni ezt a bulin...

A buli, úr isten, már megint késésben vagyok. Nem lehet igaz, hogy velem mindig ez van. Magamra kaptam egy egyszerű ruhát és egy natúr sminket is felraktam. Riával azt beszéltük, hogy együtt megyünk,ezért fel is hívtam. Vagyis csak hívtam volna ha felvette volna. Ez nem jellemző rá.Mindig felveszi a telefont ha én hívom, mivan,  ha baj történt??Nem tudom mi tévő legyek. Fel-alá kezdek járkálni idegességemben, közben szorítom a telefonomat, hátha elkezd rezegni, vagy valami. De semmi. Eszembe jutott, hogy fel kéne hívni még egyszer, hátha csak nem hallotta meg.  Újratárcsáztam, és csak vártam

- Haló?- kérdezte Ria közömbös hangon.

- Úr isten csakhogy felvetted! én már itt szét aggódom magam, mindent elképzeltem, hogy elraboltak vagy nem is tudom már, miért nem lehet felvenni azt a nyomorék telefont??-Kérdeztem a tervezettnél kicsit ingerültebben- Én már indulásra kész vagyok, akkor jössz értem?

- Ömm ha Rachel bulijára gondolsz, akkor nekem akadt egy kis dolgom, nem tudok elmenni sajnálom.- Mondta kicsit sem megbánóan, a háttérből pedig egy fiú nevetését hallottam. Gondolhattam volna, hogy amiatt a hülye Xaver miatt nem veszi fel a telefont..

- Hogy mi? Azt beszéltük, hogy tutibiztos ráérsz!!- akadékoskodtam

- Nekem mennem kell, ne haragudj, szia!- azzal letette a telefont.

Nem tudom most mit gondoljak. Egy fiú miatt hanyagolja a legjobb barátnőit. Ez egyszerűen nem fér a fejembe. Kénytelen vagyok egyedül elindulni, és magyarázkodni, miért nem jött a drága Gloria.
                         ... 

15 perc séta után oda is értem.. A party helyszine már messziről megismerhető volt, ugyanis színes lufik díszítették a kerítést. Bementem a kapunk, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Kopogás nélkül mentem be, mert gondoltam, hogy már max hangerőn szól a zene. Rachel mindig is az az életvidám lány volt, most is éppen 2 másik osztálytársunkkal táncol. Odamentem, hogy átadjam az ajándékot és felköszöntsem. Mikor észrevett, azonnal leugrott az asztalról és megölelt.
-Köszönöm, hogy eljöttél Em! Nagyon sokat jelent ez nekem!-mondta izgatottan
-Én köszönöm a meghívást, csajszi-nevettem- meg sem nézed mit hoztam?-néztem a kezében lévő ajándéktáskára.
-Jajj, dehogynem-mosolygott
-Egy barátság karkötő??Mindig ilyenre vágytam!!-szinte ugrált örömében és rögtön felvette.
Legnagyobb meglepetésemre nem kérdezősködött Riával kapcsolatban, aminek örültem is.                                                    Nagyon jól elvoltunk. Táncoltunk, énekeltünk is, mondanom sem kell milyen hamisak voltunk, de nem érdekelt minket. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Rachel 5percenként az órára néz, mintha várna valakit..
-Baj van Rach?Esetleg vársz még valakit?-kérdeztem
-Mii?jahh, nem dehogy, csak aaaaa...tortát várom. Citromos.-válaszolt kissé zavartan. Nem gyanakodtam semmire a zavartsága miatt, biztos azért volt mert kizökkentettem gondolatmenetéből. Kis idő múlva meg is érkezett az a híres citromos torta, amit Rachel anyukája csinált, azt mondják a legjobb a városban. Tényleg isteni volt. Véletlen én is rápillantottam az órára. Este 6óra volt. Lassan mennem kéne, mert holnap korán kelek. Meglátogatjuk a családot, ami vagy 6órányira van tőlünk kocsival. Azért most megyünk, mert apa végre itthon van.
-Figyelj Rach, nekem mennem kell..köszönöm, hogy meghívtál, nagyszerű volt végre szórakozni egy kicsit!-mondtam
-Ahh, már mész is?-kérdezte lebiggyesztett szájjal
-Sajnálom, muszáj-válaszoltam ugyan olyan stílusban, ahogy ő is tette.
-Hát legyen..Akkor hétfőn találkozunk-azzal megölelt, én pedig elindultam hazafelé. Mivel már sötétedett, ezért inkább a hosszabb, de kivilágított úton mentem. Igaz, nem sok olyan eset törrénik, hogy valakit elrabolnak az utcán, de tudjátok jobb félni, mint megijedni. 20 perc gyaloglás után hazaértem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd rövid szüleimmel való beszélgetés után szinte kidőltem.
Furcsa álom ke vette kezdetét

Sziasztok:)
Ha tetszettek az eddigi részek, kérlek hagyjatok valami nyomot magatok után:D
Akár egy vote vagy egy komment is elég, csak hogy tudjam,érdekel-e valakit az irományom😅
További szép estét❤