A hetedik Angyal

2 Fejezet

A lehetö legrosszabb utat választotta. Érzem szándéka még nem végleges, iszonyú félelem telepedett rá, és lelkiismerete is feltámadt , mi lesz a szüleivel ha megtudják halál hírét. Mégis egyre mélyebben hajol át a korláton, félek hogy ebben a zavart állapotában megszédül és átesik, vagy mégis meggondolja magát, és leugrik. Nem nézhetem tovább tétlenül. Kezeit "odaragasztottam" a korláthoz , csak akkor tud szabadulni, ha én úgy akarom . Mellé álltam, háttal a korlátnak, így szembe kerültem vele, láthattam közelröl az arcát.

Sötétkék szemeiben félelem látszik. Segélykéröen néz rám.

- Kérlek , hívjál gyorsan orvost, mert úgy érzem megbénultak a kezeim, nem tudom levenni a korlátról, mintha nem is léteznének, elakarok innen menni, légyszíves segíts. -

- Örülök, hogy orvost akarsz , ezek szerint visszajött az életkedved. Nincs szükséged orvosra, én megyógyítalak. -

- Te? Talán orvos vagy? Nem hiszem, láttad mire készülök, mégsem  segítettél, mások legalább rendört hívtak volna. Egyébként nem akartam már leugrani , túl gyáva vagyok hozzá . Egyszerüen nem értem mi történt velem, hogy tudtam ilyen borzalmas gondolatra jutni, de a kezeim most fontosabbak.

- Semmi baj nincs velük. -  kezei szép lassan lecsúsztak a korlátról. Megszabadítottam egyik problémájától. Remélem a többire is találunk majd megoldást, ha ö is akarja. Nagyon megkönnyebbült, dörzsölgette, masszírozta öket.

- Azt hittem agyvérzésem lett ,vagy szívinfarktus, pedig az én koromban ez nagyon ritka, bár minden megtörténhet. Úgy éreztem mintha valami mágneses erök húzták volna lefelé , teljes erövel kezeimet. -

- Ne aggódj,egészséges vagy, a kezeidet én miattam nem tudtad mozdítani, én "ragasztottam" a korláthoz, ne haragudj , de jobb kifejezést nem találok rá, azért hogy ne tudjál leugrani, ne tud életedet eldobni.

- Ezt nem tudom elhinni, nem is voltál a közelemben, hogy tudtad volna ezt , pár méter távolságból megtenni? mit csinálsz Te itt egyáltalán, ilyen elhagyatott helyen - egyedül? hogy tudod megvédeni magad, ha valaki rád támad, ez környék nem ajánlatos esti sétára , magányos nöknek.?! -

- Velem ne törödj, legyél nyugodt, megtudom magam védeni. Nem félek semmitöl, senkitöl!-

- Biztos valamelyik önvédelmi sportot tanultad, azért vagy ilyen magabiztos.-

- Jobban érzed magad? megértem, hogy nem hiszel nekem, pedig én " bénítottam" meg a kezeidet , és meg sok minden mást is tudok. Rólad is egyre több dolgot tudok meg, miközben beszélgetünk.-

- Köszönöm a kérdést - jobban vagyok, kezeim újra engedelmeskednek, ne haragudj, hogy még nem mutatkoztam be, Róbert a nevem.-

- Szép név, az én nevem Enióra.-

- Kicsit furcsán hangzik, de tetszik nekem. Illik hozzád. Egyébként kiváncsivá tettél, szeretném tudni mit tudsz rólam. -

-Itt ezen a barátságtalan hídon beszélgessünk tovább? azt akarod? Jobb lenne, ha átsétálnánk a másik partra, talán ott barátságosabb  mint itt. -

- Nem - nem , itt akarok még maradni egy darabig, megnyugtat a víz morajlása. Ne félj már lemondtam az öngyilkossági szándékomról, és szégyellem is magam miatta. Kérlek, ha még van idöd beszélgess velem. Azt mondtad hogy sok mindent tudsz rólam, pedig nem is ismerjük egymást. Nagyon kíváncsi vagyok.-

- Nagyon szívesen. -

- Tudom, hogy orvosi egyetemre jársz, de úgy érzed már nem bírod tovább, a tanulást. Szüleid miatt választottad ezt a hivatást. Ök orvosok. A mamádnak saját gyermekorvosi rendelöje van . Papád kórházban dolgozik, szintén gyermekorvos. Mindenáron azt szeretnék, hogy Te is orvos legyél, Te vagy az egyetlen gyerekük. Vágyuk, hogy valamikor majd átveszed tölük a praxist, és itt van a Te problémád. Nem akartál soha orvos lenni, hanem építészmérnök, házakat szeretnél tervezni, elegáns felhökarcolókat, modern iskolákat, kórházakat. Álmaid építményeit kicsiben, kölönbözö anyagokból valósítod meg, és ha készen vannak , gyönyörködsz bennük , utána elrejted szekrényed legmélyebb fiókjába.-

- Legszívesebben soha nem tennéd be a lábad az egyetem kapuján. Pedig már nem sok van hátra. Szüleidnek nincs bátorságod megmondani, soha nem ist volt, nem akarsz nekik csalódást okozni, ezért választottad a hidat. Ez volt a lehetö legrosszabb döntésed , amit egész eddigi életedben hoztál, de szerencsére sorsod össze hozott velem, akarod hogy még tovább beszéljek?- 

- Nem... nem értem... hogy mit szeretnék, az életemben csinálni, mihez lenne kedvem, erröl még senkivel sem beszéltem, a szüleim ha akartak tölem valamit, a válasz mindig csak "igen papa"- " igen mama" volt. Mindíg, minden úgy történt ahogy ök akarták. Honnan tudhatod Te ezeket rólam, nem értem, még soha éltünkben  nem találkoztunk, lehet hogy mégis van valamilyen különleges képességed és Te csináltad a kezeimmel ezt a furcsa dolgot? Megtudod ezt mégegyszer csinálni? -

- Ahányszor csak akarod, de mutathatok neked mást ist.-

Újra a korlátra "ragasztottam" kezeit . Akármilyen erövel is rángatta nem tudta levenni. Félelmet most is láttam szemeiben, de nem olyan nagyot mint az elöbb , fél hogy visszafelé nem müködik mégegyszer a bemutató.

- Ennyi elég volt. Kiváncsi vagyok mit tudsz még?-

- Kérlek menj pár lépest hátra , és ha hívlak, indulj el lassan felém.-

Hívásomra elindult , a negyedik lépés után lábai nem engedelmeskedtek, nem tudott tovább járni...ha kilépett volna a cipöjéböl , sem tudott volna tovább menni, mert én úgy akartam. Lábait egy idöre megbénítottam, a betonhoz" ragasztottam", mint elöbb a kezeit. Nehogy azt higgyje, hogy csak ezt az egyet tudom, hirtelen eltüntem a szemei elöl, egyszerüen láthatatlan lettem számára, háta mögé kerültem, és átöleltem a derekát, fejemet vállára hajtottam. Érezte testemet , ölelö karjaimat , de látni nem látott, ezért a félelemtöl és az izgalomtól egész teste reszketett, fejét idegesen jobbra balra forgatta, nevemet suttogta.

-Gyere vissza , mutasd meg magad, nem bírom tovább.-

Szembe álltam vele, orrunk majdnem összért, amikor újra megláthatott.

- Hogy csináltad ezt? Lehetetlen hogy egy ember láthatatlanná tudja tenni magát, egyik pillanatról a másikra eltünjön, ugyanolyan hirtelen megjelenjen, vagy mint az elöbb, mozgásképtelenné tudtál tenni úgy , hogy egy újjal sem nyúltál hozzám. Éreztem simogató kezeidet, de láthatatlan kezek simogatták testemet, és ez félelmetes volt. Próbáltam kezeidet megfogni, de nem találtam. Ilyet földi ember nem tud, nem lehet hogy Te közülünk való vagy. Ki vagy Te, honnan jöttél? -

- Gyere , menjünk el végre erröl a borzalmas helyröl. Útközben beszélgetünk tovább. Autóval jöttél vagy gyalog?-

- Autóval.-

- Hagytál búcsúlevelet , az autóban vagy odahaza? -

- Nem.. nem gondoltam rá a zavarodott fejemmel, de kérlek beszélj most magadról, mert meghalok a kíváncsiságtól.-

- Ezek a képességek amit neked bemutattam , földi embertöl nem lehetségesek, ezt Te is tudod. Én egy számotokra még ismeretetlen Bolygóról érkeztem hozzátok, abból a célból hogy védelmet nyújtsak nektek, nem emberi módra viselkedö embertársaitoktól.