A hetedik Angyal

3 Fejezet

- A Te eseted kivétel, neked nem akart senki sem ártani, nem kellett senkitöl sem megvédeni , Te voltál saját magad ellensége . Véletlenül erre jártam, megláttam mire készülsz, nem hagyhattam hogy eldobd az életedet. Én tudok neked segíteni, hogy életed úgy alakuljon, ahogy szeretnéd, ha elfogadod a segítségemet.-

- Nagyon köszönöm, azt is, amit már eddig is értem tettél, természetesen elfogadom a segítségedet, és nagyon hálás vagyok érte. Hihetetlen... egy földönkívüli lény mentette meg az életemet, ilyen csak a filmekben létezik. Nem lehet, hogy mégis csak leugrottam a hídról, és már rég halott vagyok? ...és egy "Angyallal" beszélgetek valahol a Menyországban, remélem hogy oda kerültem, Angyalok csak a Menyországban léteznek, mert ök jók.

- Nyugodj meg , nem haltál meg, mindketten itt vagyunk a Földön, épségben.-

- Köszönöm a sorsnak hogy talákozhattam veled, nagyon boldog vagyok, hogy nekem is van egy "Védöangyalom", egy igazi. Nem vagy ellene ha ezentúl így nevezlek? Nálunk , itt a Földön ha valaki megmenekül egy szörnyü balesetböl, mindíg azt mondjuk, hogy a Védöangyala segített neki, persze még sose láttunk egyet sem, de a legtöbb ember mégis hisz benne.-

- Nyugodtan nevezhetsz Angyalnak, de én nem vagyok angyali lény, húsból és vérböl vagyok mint Te, láthatsz engem, beszélhetsz velem , amiröl csak akarsz, de én nem vagyok olyan jóságos , mint a Ti Védöangyalotok ...- Úgy gondolom most egy idöre fel kell hogy függesszük beszélgetésünket.-

Hirtelen három fiatalember állja el az utunkat, ott ahol a beton blokkok zárják le a hídfeljárót. Körülöttük kiürült, alkoholos üvegek hevernek szanaszét, alkohol segít nekik , hogy bátrak és magabiztosak legyenek. Látom, Róbert nagyon ideges, természetes hogy fél, három egy ellen, nem sok esélye lenne , ha a fiúk belénk akarnának kötni. Ami valószínü hogy így lesz, ilyen jó alkalmat nem hagyhatnak ki, ha már belesétáltunk a csapdájukba. Róbert szótlanul áll mellettem , megnémult az ijedségtöl, azt hiszem nem igen számíthatok rá. Nem is akarom hogy beleavatkozzon, mára elég volt neki az izgalmakból.

Megkell hogy nyugtassam, párszót szólok hozzá, remélem megérti, felfogja.

-Ne reagálj semmire, akármivel is provokálnak, elbírok velük ,ne félj! -

Egy ideges fejbólintás volt a válasz rá, félelmébe elfelejtette, hogy milyen képességeim vannak. Nem szégyen ha fél tölük, soha nem lehet tudni milyen szándékkal vannak irántunk. Megpróbálunk elsétálni mellettük, mintha ott se lennének. Tudom, hogy nem fognak hagyni. Azonnal elénk állnak, széttárt karjaikkal, minden próbálkozó lépésünket leblokkolják.

- Nem lehet tovább menni, nem tudtátok hogy hídpénzt kell fizetni? - ezen nevetnek, úgy gondolják hogy valami nagyon vicceset mondtak. - Látom rajtatok hogy nektek van böven, handy is megfelel, vagy ékszerek, de csak arany! ürítsétek ki zsebeiteket, táskátokat.-

- Nincs nálunk pénz, handynk sincs, arany ékszerünk sincs, de ha lenne se adnánk nektek semmit.- válaszoltam neki.

- Majd meglátjuk...nökkel nem tárgyalok. Kutassátok át néma barátunk zsebeit.-

Még nem vette észre, hogy barátai mozdulatlanul , -néman állnak Róbert mellett, nem tudják végrehajtani a kiadott parancsot. Nem engedhetem meg , hogy csak egy újjal is hozzá nyúljanak. Valamit nagyon akarnának mindani a fönöknek,- gondolom ö" fönök" , mert eddig csak ö beszélt, és ö a legnagyobb , és a legerösebb köztük. - de csak tátogni tudnak mint a partra vetett hal. Fejük tüzpiros lett az erölködéstöl. A fönök személyesen akarja a zsebeimet kikutatni, éppen overálom felsö zsebébe készül belenyúlni, amikor hirtelen abbahagyja mozdulatát, gyanús lett neki a csend.

- Mi van veletek? miért nem csináljátok amit mondtam, csak nem féltek ettöl a gyáva alaktól, mindjárt becsinál a nadrágjába nem látjátok ?! Mondjatok már valamit! Mit csináltál velük hogy ilyen idiótán viselkednek? - fordul Róberthez fenyegetöleg.

Ö ellépett elöle , kezét védekezöen az arca elé emelte, azt hitte, hogy a fiú megakarja ütni. A másik félre értette a mozdulatát , azonnal felemelte a karját , ökle ütésre lendült, látszik, hogy van benne gyakorlata . Elegem van belölük. Öklének nem volt ideje , hogy elérje Róbert arcát, mert egy ütést kapott a gyomrába, természetesen tölem. Egy újjal sem érintettem, akaratom, gondolataim, azonnal müködö energiába, eröbe változnak át. Minden estetben csak az agyamat használom, semmiféle testi eröt nem kell kifejtenem. Összegörnyedve,  háttal a betonkockák irányába repült, a föld felett pár centiméterrel, így akartam. Tehetetlenül mint egy darab kö, esett le, hatával nekidölve a betonnak, feje mélyen mellkasára hajtva, elájult.

Az ütés nem volt nagy, de kicsi sem, a" repülés" okozta nála az ájulást. A váratlan támadás, az hogy hirtelen eltünt a lába alól a talaj. Vigyáztam, hogy komoly baja ne essen, azt akartam hogy megijedjen, olyat tapasztaljon , amit eddig még soha. Róbert aggódva nézte az eseményeket.

-Remélem nem halt meg, olyan hirtelen történt minden, ugye nem ölted meg? ne haragudj hogy ezt kérdezem, de úgy néz ki mintha.. .-

-Nem halt meg, csak elájult , de hagyjuk még egy kicsit pihenni.-

Társai még mindíg tüzpiros fejjel, csodálkozást kifejezö szemekkel, tehetetlenül álldogálnak.

Pár méterre tölünk az ájult fönökbe lassan visszatér az élet, egyik kezét a gyomrán tartja, a másikkal a tarkóját tapogatja. Kevés vért is látok a kezein. Lassan tántorogva, közeledik hozzánk, valószínü még mindíg szédül.

- Valami nem normális itt, az nem lehet hogy Te bántál így el velem? A fiúk még mindíg ott állnak, nem beszélnek , a segítségemre sem jöttek, nem értem, mi történik itt!? -

Róbertet kérdezi , mert ö nökkel nem tárgyal, mint mondta az elöbb. Még akar valamit mondani a vérzö fejéröl, de nem érdekel, elegem van belölük. Az ö száját is megnémítottam, tátogjon együtt a többiekkel.