A hetedik Angyal

14 Fejezet

Kedves emberek, az idöm lejárt itt a Földön, feladatomat elvégeztem, elkell hagynom szép Bolygótokat. Pár esetet elmeséltem nektek, a többit, majd talán valamikor máskor. Ma utoljára találkozom Róberttel, a hídnál. Örül nekem mint mindíg. Kezében egy kis csomagot szorongat.

-Nagyon köszönöm hogy eljöttél, sajnálom hogy itt hagysz minket. Szeretném ha örökre itt maradnál, de tudom, hogy ez lehetetlen. Búcsú ajándékot hoztam neked, remélem hogy elfogadod, de félek hogy semmit nem vihetsz magaddal innen.-

A kezében szorongatott tárgy egy kis doboz, amiböl kettö gyürüt varázsol elö. A tenyerén nyújta felém öket.

- Ezek arany gyürük, egyik a tiéd a másik nekem van. Ezek úgynevezett pecsétgyürük, jó barátok pecsételik meg velük barátságukat, ha sorsuk elválasztja öket  egymástól. Kettö egyforma gyürü és tulajdonosaiknak mindíg hordani kell öket, és akkor soha nem felejtik el egymást.-

-Kedves Róbert én gyürü nélkül sem foglak téged elfelejteni, de nagyon sajnálom, nem fogadhatom el. Gondolatod szép, és nemes, de semmilyen idegen tárgyat nem vihetek magammal.-

-Gondoltam hogy nem fogadhatod el, ezért kérlek húzd fel az újjamra, érezni akarom ujjaid melegségét, eröt sugárzó kezeidet. Örökké hordani fogom, egy percre sem veszem le soha. Ez lesz a legértékesebb gyürü a földön, legalább is nekem. A másikat amit neked szántam, szintén örökre megörzöm. -

Teljesítettem kérését, azt mondta hogy most a legboldogabb, legszerencsésebb ember ezen a Földön, azt hiszem ezt mondta már párszor. Kérdeztem töle hová utazott, hogy teltek napjai.

- Nem fogadtam szót neked, nem utaztam el, nem néztem meg milyen a világ amiben élek. Nem volt rá idöm, mielött elkezdödtek volna az órák az egyetemen, mindent megakartam tervezni szervezni. Megrajzoltam, megterveztem a kórházamat, iskolát, de még nem döntöttem, hogy Afrika melyik részén települjek le. Sok pénzt gyüjtöttem össze, szüleim segíségével. Egyébként a tanulás fantasztikus sebességgel megy, segítek a kollégaknak is, csodálkoznak hogy mi történt velem, milyen szorgalmas lettem.

- Jól van. Csinálj mindent úgy, ahogy te akarod, ahogy jónak látod. Ha nagyon akarod, sikerülni fog minden amit elterveztél.-

- Minden úgy alakul a Te segítséged, álltal ahogy elgondoltam, csak Te fogsz hiányozni, és jó lett volna eldicsekedni az új, angyali barátnömmel, de senkinek nem beszéltem rólad.-

-Úgysem hittek volna neked, és a végén még problémát szereztél volna magadnak.-

- Tudom-bólintott szomorúan.

- Szivesen elmennék veletek, ha lehetne,  nagyon kiváncsi vagyok, hogy éltek ott a messzi távolban.-

- A Te helyed itt van a Földön, itt kell feladataidat megoldani, sorsodat leélni. Nem éreznéd jól magad nálunk. Az a fajta élet amibe Te, itt a Földön, bele születtél, nálunk nem létezik. Belöled híányoznak azok a gének amik nálunk, természetesen, mindenkiben megtalálhatóak, ami által a levegöbe tudunk emelkedni, láthatatlanná tudjuk magunkat tenni és még sok minden mást tudunk. Nem tudnál velünk lépést tartani, nem éreznéd jól magad. Az a családi életforma amibe te beleszülettél és nevelkedtél, olyat mi nem ismerünk. Párok, ha szeretik egymást élhetnek együtt, de gyermek nem születhet a kapcsolatukból. Kiválasztott asszonyok, mesterséges megtermékenyítéssel  hozzák világra a gyermekeket. Felnött korukig egy intézményben nevelkednek, tanulnak, ahol késöbb választhatnak maguknak, nem teljesen szabadon, a már adott foglalkozásokból ,  ha mindent megtanultak választott területükröl, akkor elhagyhatják az intézményt. A választott foglalkozás egész életre szól, de mindenki elégedett, mert a nevelök ismerik tanítványaik képességeit, tudják ki mire alkalmas. Én az ürutazást választottam, ez lesz életem végéig a feladatom. Szívesen csinálom.-

-Nekem ez nagyon szigorú rendszernek hangzik, szabad akarat nélkül, család nélkül élni, elképzelhetetlen számomra.-

-Ha beleszületsz egy ilyen" rendszerbe", ahogy Te mondod akkor ez teljesen normális, mi nem ismerünk mást. Ez egy fegyelmezett életmód, de ezáltal békében és harmóniában élünk egymással, senki nem gondol arra, még álmában sem, hogy társainak rosszat okozzon. De mostmár elégedj meg azzal, amit rólunk elmondtam neked, és ez nem kevés, még ennyit sem lett volna szabad elmesélnem.-

-Igen - sok mindent tudtam meg rólad, rólatok, kiváncsiságom még nem elégült ki teljesen, de belenyugodtam, és hálás vagyok érte, hogy egy kicsit beleláthattam a jövönkbe, Te általad.-

 -Kedves Róbert idönk lejárt, mennem kell, ürhajóm vár rám. Hosszú út áll elöttünk. Egy újabb  csoport már úton van hozzátok, úgy döntöttünk, hogy további segítséget nyújtunk nektek. Én többször már nem jöhetek, más Bolygón várnak rám feladatok. Mindjárt elfogok tünni szemeid elöl, még egy ideig látni foglak téged, látni fogom ha integetsz nekem, de Te már nem láthatsz engem. Kívánok neked egy szerencsés boldog életet, és soha ne felejtsd el, segítségre szoruló embertársaidat. Mindig szívesen fogok visszagondolni, egy,  a Fölbolygón elö Róbert nevü fiatalemberre.-

Nem tudott megszólalni, könnyes szemekkel nézett rám, kezét nyújtotta felém. Megszorítottuk egymás kezét, és én nem léteztem többé számára. Lassan emelkedtem felfelé, hogy még láthassam egy keveset, integetett, mind két kezével, és valamit kiabált utánam, de már késö, nem hallottam, de tudom mit akart mondani - köszönöm Angyal! Köszönöm Angyalom!

-