A hetedik Angyal

5 Fejezet

Sétánkat befejeztük, visszaültünk az autóba.

- Boldog vagyok hogy az elsö ember akit megismerhettem a Földön, az Te vagy Róbert! Tudom hogy jó ember vagy, legalább húsz szív dobog mellkasodban . Húsz jóságos emberi szív. Tudom hogy nagyszerü dolgokat fogsz még életed során véghezvinni, önzetlenül, mert szereted embertársaidat, és csak ez számít, a szeretet. Sokakban nincs szeretet, törödés , felelösség másokkal szemben, tudják kik azok akik szenvednek, segítségre szorulnak, talán a közvetlen szomszédságukban is segítségre szoruló emberek élnek , de becsukják szemeiket, fülüket lezárják, nem tartozik ránk, gondolják.-

-Csak a közvetlen rokonaikkal, családtagjaikkak törödnek, azokért még ölni is tudnának. Éjszaka kínozza öket a tudat alatti lelkiismeret, rémálmok gyötrik öket , mégsem tesznek semmit. Pedig nyugodt alvásra nagy szükségük van, fejlödésük miatt.-

- Nagyon jól jellemezted az emberiséget. Pontosan ilyenek vagyunk, és én sem vagyok jobb mint a többi. Azt mondod, hogy nekem húsz szívem van, Intelligens vagyok, mégis elakartam dobni az életemet , önzö módon , csak magamra gondolva. Tulajdonképpen semmilyen komoly okom nem volt rá, mostmár tudom. Még búcsúlevelet sem hagytam hátra szüleimnek, pedig tudtam , ezzel a tettemmel egy iszonyú, nyomorúságos életet hagyok hátra nekik. Bánatukba bele is halhattak volna, rá gondolni is borzalmas. Én sem vagyok jó ember, önzö vagyok mint a többi millió. -

- Kedves Róbert mint hallottad, én általánosságban beszéltem az emberekröl. Természetesen az emberek többsége jó , és lelkiismeretes, segítökész, ha nem így lenne, nem lenne értelme hogy itt legyünk, söt vannak akik egész életüket az emberiség megsegítésére áldozzák. Hidd el, Te is közéjük tartozol, csak még nem tudod. Tudom hogy nem ugrottál volna le a hídról, utolsó percben észhez tértél, mert feltétel nélkül szereted szüleidet, de soha többé nem szabad eljutnod odáig hogy ilyen gondolatok fészkeljék be magukat a fejedbe. Mindíg van valamilyen megoldás , csak beszélni kell egymással öszintén, mindenröl, tudom ez nem könnyü.-

- Mindegy melyik utad választod, orvos vagy építészmérnök, tudok neked segíteni a tanulásban, az én energiám segítségével , agyad befogadó képessége megnövekszik. Javaslom neked, hogy fejezd be orvosi tanulmányaidat, már nem kell hozzá sok, hogy képzett diplomás orvos legyen belöled. A hatalmas anyag , tudás , amit szorgalmas tanulással a hosszú évek alatt elsajátítottál, nagy kár lenne ha elveszne. Valamikor nagyon megbánnád, ha mégis a másik utat választod és mint mérnök akarsz tovább tanulni , beszélned kell szüleiddel , mindent el kell hogy mondjál, de az öngyilkossági kisérletedröl ne beszélj nekik. Nem szabad hogy megtudják.-

- Tudod hogy fognak döntésedre reagálni , ha mégis ha a másik utat választod, valamikor majd belenyugszanak, hogy a fiúk soha nem lesz gyermekorvos, a praxist egy idegen orvos fogja átvenni, de késöbb büszkék lesznek épitészmérnök fiúkra... Holnap este talákozunk a hídon. Kiváncsi vagyok hogy döntesz. -

Róbert megigérte hogy holnap választ kapok . Elköszöntünk egymástól, jó éjszakát kivántam neki. Én nem vagyok fáradt nem is leszek , nincs szükségem alvásra. Energiám kimeríthetetlen. Sétalok tovább az éjszakában. Megérkezésem óta több irányból érkeznek hozzám, segély kérö kiálltások. Eddig nem volt idöm törödni velük, Róbert miatt. Most egy újabb érkezik. Egy nöi hang suttogva segítségért könyörög az Istenhez. Isten nem tud rajta segíteni, de én igen. Már repülök is a hang irányába, remélem még idöben érkezem.

A segélykérö hang a közelben lévö lakótelep egyik földszinti lakásából jön. Az erkély ajtó nincs kulcsra zárva. Átrepültem a korláton és már bent is vagyok , egyenlöre láthatatlanul. Az ágyban fiatal nö fekszik, oldalára fordulva takaró nélkül, hálóingje combjáig fel van csúszva. Egész teste remeg a félelemtöl . Mögötte szorosan a hatához simulva egy teljesen meztelen férfi fekszik , egy idegen. A nö karját , haját simogatja, közbe "nyugtató" szavakat suttog a fülébe.

- Ne félj tölem, meglátod milyen jó lesz, ha jobban megismerjük egymást, nem is akarod majd hogy elmenjek. -

Ekkor alig hallható,  remegö hangon megszólal leendö áldozata.

- Kérem ne bántson, menjen el.... férjem bármelyik pillanatban megérkezhet....-

Akart még valamit mondani, de a férfi kezét a szájára tette, elnémította és csak nevetett.

- Hazudsz, nincs férjed,  barátod sem. Már régóta figyellek, vártam a kedvezö alkalmat hogy meg látogathassalak.- és csak nevetett tovább.-

Nem soká elmegy a kedve a nevetéstöl. A kedvezö alkalom amire régóta vár , ma elérkezett, a meleg nyári estének köszönhetöen. Az erkélyre feljutni nem volt nagy akadály. Lassan besétált a hálószobába. A nö már mélyen aludt. Természetesen nem akarta egész éjjel nyitva hagyni az ajtót. Meleg volt a szobában, gondolta, ha már kezd álmosodni becsukja, de az álom, a fáradságtól és a friss levegötöl hamar jött szemeire... A férfi levetközött, és befeküdt a nö kényelmes ágyába. Szorosan a hátához simult, karjait simogatta. Ekkor ébredt fel a nö.

Kiakart ugrani az ágyból, de az idegen erösen magához szorította. Segítségért kiáltozott, de hang nem jött a torkából. Félelem testét megbénította, hangszálait egy idöre megnémította. Tehetetlenségében csak imádkozni volt lehetösége, hangtalanul, némán, amit csak én hallhattam meg . Hívatlan vendégének nem ö lenne az elsö áldozata, de több alkalma már nem lesz,  hogy  védtelen nöket kínozzon és eröszakoljon meg.