A hetedik Angyal

10 Fejezet

Csodálatos délután van ma, frissebb a levegö, nem olyan fülledt, mint tegnap volt. Milyen szép lenne, ha ezek az emberek, akik itt sétálnak körülöttem, és minden ember a Földön , mindíg  békességben élnének egymással.

 Nem kellene félniük senkitöl, semmitöl. Békében hagynák egymást, szeretetben élnének együtt ezen a gyönyörü Bolygón.

Overálom megvéd a hideg levegötöl, a nap égetö sugaraitól. Különleges anyagának köszönhetöen védelmet nyújt a súrlódások, ütések ellen is. Minden szennyezödés lepereg róla, verejték nem tudja anyagát átitatni. Ez a probléma engem nem kínoz, mert testem nem verejtékezik, a vastag ruházatom ellenére sem. Különbözö oltóanyagok, amit indulásunk elött kaptunk , megvédenek minket az ilyen, és ehhez hasonló kellemetlen problémáktól , és természetesen a baktériumok , vírusok ellen is.

Meleg levegö ellenére, jeges borzongás fut át rajtam. Amit most érzek ez ellen nem ad védelmet ruházatom. Nekem semmi bajom, de valakinek szüksége van rám. Nem hallok segélykérö hangokat, csak nagyon halk, suttogást,  a hang tulajdonosa  mindig ugyanazt mondogatja, de ezek nem segítséget  kérö szavak. Megkeresem öt, mert nagyon rosszat érzek, talán tudok segíteni.

A konyha ablak nyitva van - már repülök is be. A hálószoba ajtaja zárva - bekopogok. Senki nem válaszol, de nekem bekell mennem, mert hidegrázásom már elviselhetetlen számomra. Tudom mit jelent ez, nem szeretem ezt az érzést. Az ablak alatt a földön egy férfi ül, térdeit magasan felhúzta, kezeivel összekulcsolta, felsötestét le - föl ringatja. Valamit suttog magában.  Sajnálatról, megbánásról, megbocsájtásról szólnak szavai. Mellette a földön, friss vérrel borított konyha kés hever. A felesége vére van rajta. Szembe vele az ágyon fiatalnö fekszik a hátán - mellkasából több helyröl vér csorog a takaróra. Halott, már senki nem segíthet rajta. A halál megérzése okozta nálam, az egész testemen átfútó jeges borzongást. Az elsö szúrás a szívébe talált. Rögtön meghalt, elötte nem volt ideje segítségért kiabálni, mert aludt. A támadás váratlanul érte.

A szoba egyik sarkában gyermekágy áll, benne mélyen alszik  egy pár hónapos csecsemö, anyját már soha nem ismerheti meg. Az ablak alatt ülö férfi észrevett, könnyes szemekkel rám nézett. Nem lepödött meg rajta, hogy egy idegen tartózkodik a szobában.

- Mindíg más ápolónöt küldenek a kórházból, beteg lett, vagy szabadságon van a Gréti? A gyerek ott van az ágyában, alszik még .-

Mindezeket teljes nyugalommal mondja el, úgy látszik már valamennyire túl van a krízisén. A kórházból rendszeresen látogatják öket a növérek, hogy tanácsot adjanak a fiatal szülöknek, a gyermek ápolásában. Azt hitte én is az vagyok. A kicsi szerencsére mélyen alszik, vele nem kell törödnöm.

- Megölted a feleségedet. Milyen nagy bajt okozott neked hogy életét kioltottad?-

-Te csak törödj a gyerekkel. Nem félsz tölem? a kés itt van mellettem, jobb ha gyorsan elmenekülsz- elgondolkozott egy pillanatra - nem - nem mehetsz el mert akkor hívod a redöröket- sokáig tipródtam mit csináljak, jelentsem magam vagy elmeneküljek. Úgy döntöttem hogy elszökök, elbújok valahol , talán sikerülni fog egy másik országba eljutnom.  -

-Ezt nem gondolod komolyan? akárhová mész , elöbb utóbb megtalálnak. Nem menekülhetsz el büntetésedet megérdemled. Mindjárt hívom a rendörséget - de még nem - elöbb szeretném ha elmondanád miért tetted ezt.-

-Nem félsz tölem?  egy gyilkos vagyok aki megölte a saját feleségét.-

-Ezt már kérdezted. Nem - nem félek töled, Te jó hosszú ideig - nem fogsz tudni senkinek sem ártani, nekem végkép nem.-

Kezét lassan a kés felé csúsztatta. Nyugodtan kezébe veheti ha akarja, felállni nem engedem, ülve pedig nem tud elérni engem, halált okozó késével.

-Olyan sokat ültem, hogy elzsibbadtak a lábaim, de mindjárt felállok, együtt fogunk innen kimenni, te leszel a túszom -  ha valaki gyanút fogna - a kést viszem magammal. Ha egy rossz mozdulatot is mersz tenni , vagy kiabálsz, használni fogom, nincs már sok veszteni valóm.-

-Nem hiszem hogy együtt fogunk innen elmenni. Felállni csak akkor tudsz ha én úgy akarom.-

- Azért olyan sok mindenre nem képesek az ápolónök.- egy kicsit gúnyosan hangzik megjegyzése.

Próbálkozik a felállással sehogy se sikerül neki, térdei a mellkasához ragadtak.

- Ez már nem csak zsibbadás, nem értem - mi ez - kezd nyugtalankodni.

Kezéböl a kés kihullott, a karjai is mozdulatlanul lapulnak oldala mellett.

- Addig maradsz ebben a helyzetben amíg a  rendörség megérkezik, ha a bilincs a kezeden lesz elmúlik zsibbadságod.-

- Semmi bajom nem volt eddig, nem értem mi történt velem, te csináltál velem valamit? de az nem lehet, mert hozzám sem értél, vagy mégis ? - kérdezi most már szomorúan, belátta hogy nem tud szabadulni.  Sikertelen próbálkozása, hogy kiszabadítsa testét, a hirtelen rátörö bénultságából, elvette minden erejét.

-Te, már nem kérdezhetsz tölem semmit, beszélgetésünk ezentúl egyoldalú lesz. Még mindíg tartozol nekem a válaszadással - miért ölted meg a  feleséged?-

Csendesen elkezdett beszélni.

- A gyerek nem tölem van, amikor terhes lett, bevallotta, hogy titokban egy másik férfival szokott találkozni. És én semmit nem vettem észre. A kicsi töle van. Egy világ omlott össze bennem, ahogy mondani szokták. Sokat veszekedtünk bevallom, nem voltam mindíg jó fiú ez igaz , dehogy megcsaljam feleségemet, soha nem jutott eszembe, ö megtette... Végül is jóra fordult minden, megbocsájtottam neki, a gyereket magaménak tekintettem, voltak jobb napjaink voltak nagyon rosszak. Ma reggel azzal jött hozzám hogy elakar hagyni, össze fog költözni  a gyerek vérszerinti apjával, nem akar velem élni, holnap reggel jön értük a barátja és elviszi öket. Szidott engem, elmondott mindennek, hogy engem csak az ital érdekel, egy részeges munkakerülö vagyok, nem jelentek számára  már semmit, nem törödök vele, és a gyerekkel, és hogy fél tölem. Pedig én még soha egy újjal sem nyúltam hozzá. Nem tudom ki böszíthette így fel ellenem. Nagyon ideges lettem, elrohantam hazulról, bementem a kedvenc  kocsmámba, hogy igyak valami jó eröset , hogy megnyugodjak. Meddig maradtam ott , már nem emlékszem. Nem ittam sokat, csak ültem az asztalnál, mindenféle gondolatok jártak a fejemben. Ivó társaim is próbáltak nyugtatgatni. Ne törödjek vele, hagyjam elmenni, nem éri meg harcolni érte,  ilyeneket mondogattak, de én szeretem a feleségemet. Nem érdemeltem meg, hogy ezt tegye velem. Késöbb hazamentem, ö aludt, itt az ágyban, mintha misem történt volna. Hoztam a kést a konyhából és megszúrtam,  egyszer - kétszer, nem tudom hányszor,  abban a pillanatban nem voltam magamnál, mintha nem is én lettem volna. Ez történt - utána magamat is megakartam ölni de képtelen voltam a kést magamba szúrni. Lerogytam a földre és akkor jöttél Te. Azt hittem hogy apolónö vagy - de nem Te nem vagy az... így jó, megérdemlem büntetésemet. Iszonyatos bünt követtem el, ezért egész életemet a börtönben élhetem le.-

- Sajnos nem, de megérdemelnéd, elvetted egy ember életét, de nem így lesz, kegyelmes törvényeitek vannak,  nem kell egész életeted rácsok mögött letöltened. Valamikor majd elengednek, maradni fog még pár éved, hogy élvezd a szabadságodat ha még tudod majd.-

Kivettem zsebéböl a telefonját, megnyomtam a segélykéröszámot, és kértem hogy mondja be a nevét, címét, és hogy meggyilkolta a feleségét. Segíteni nem tudtam a feleségének, mert nem volt rá ideje hogy hívjon. Álmában érte a halál.

A gyerek még békésen alszik, de éhes hasa hamarosan felébreszti. Anyja is alszik, de ö nem ébred fel soha. Örök nyugalmat, békességet kívántam neki.

A borzongató, jeges, hideg érzés elmúlt.