A hetedik Angyal

11 Fejezet

Itt vagyok - megérkezésem  elsö színhelyén, a híd, és a valamikor szebb napokat látott sétány a megkopott padjaival, nagyon lehangoló látványt nyújt. Keresek egy valamennyire tiszta, jó állapotban lévö padot, és várok Róbertre... Megismerem az autóját, most száll ki, síetös léptekkel közeledik hozzám. Szemei csillognak, mosolyog rám, nagyon örül nekem.

-Itt vagy! az én igazi húsvér Angyalom, el se tudom mondani mennyire örülök neked. Féltem hogy nem jössz el, nem érdekellek már téged, de nagyon boldog vagyok hogy nem felejtettél el.-

-Megígértem neked, hogy eljövök, és beszélünk a jövödröl, én nem felejtek el semmit! Szívesen vagyok itt.-

-Ne haragudj, de én földi ember fejével gondolkozom.-

-Semmibaj! - gyere ülj ide mellém. Elöször is szeretném tudni, hogyan döntöttél.-

Látom rajta, hogy már alig tudja magába tartani, hogy...  az orvosi pályát választotta.

-Orvos leszek...-

Akarná még tovább folytatni, de közbeszóltam. Felálltam, egyik kezemet a homlokára helyeztem, a másikat a tarkójára. Kértem hogy gondoljon valami szépre, lazítson a testhelyzetén. Nagyon komolyan veszi szavaimat, szemeit becsukta, mozdulatlanul ül a padon. Ahhoz, hogy energiát sugározzák át az agyába, semmi szükég erre a hókuszpókuszra, de így még hatásosabb. Gondolataim elegek hozzá  - már elsö beszélgetésünk után megtettem. Energiám segítségével agya befogadó képessége megnövekedett. Nem marad meg örökre, valamikor vissza áll majd,  agya normális müködése.

-Nyisd ki szemeidet, túl vagyunk rajta.-

- Köszönöm. Kellett volna valamit éreznem?- melegséget vagy fejfájást...

-Nem feltétlenül - de megkell hogy mondjam, nem marad agyad, mindíg ebben az éberségi állapotában. Ez az új energiád egy idö után lefogépülni, és visszaáll eredeti intelligenciája. Most még van rá lehetöséged, hogy kikapcsolódj, pihenj, utazz el valahová, élvezd a Föld szépségeit. Utána tanulnod kell, intenzíven, nem tudom mennyi anyagot kell még bepótolnod, mennyi lesz az új, de minden sikerülni fog. Könnyen fog menni a tanulás, elég lesz ha valamit egyszer elolvasol és már benne is marad az agyadban, soha nem fogod elfelejteni. De ez csak addig fog müködni amíg intenzíven és rendszeresen foglalkoztatod, ha kész vagy, és mindent betápláltál a fejedbe , mint egy Computerbe, lassan elkezd leépülni a befogadó képessége, ne félj utána minden úgy marad, ahogy eddig volt. És most beszélhetsz tovább.-

-Gondoltam, hogy nem tarthatom meg örökre ezt a csodát. Egyszerüen fantasztikus, nagyon szerencsés ember vagyok, és sajnos, nem tudok neked semmit sem nyújtani cserébe, csak ezerszer megköszönni...-

- Egy köszönet elég lesz. Nagyon szívesen teszem, de folytasd tovább, beszélj a terveidröl.-

-Azt szerettem volna még mondani, hogy orvos leszek, de nem itt...Afrikába megyek, ott nagy szükség van rám. Kórházat, iskolát fogok építeni az ott elö szerencsétlen embereknek, mert semmijük nincs, senki sem törödik velük. Szüleim, nem örülnek hogy elmegyek, de végül is megértették, nemes feladatnak tartják. Azt modták, hogy gyakran meglátogatnak majd, és ha nyugdíjba mennek, minden évben eljönnek, és pér hétig ott maradnak, segíteni nekem - mit szólsz hozzá?-

-Nagyon örülök a döntésednek, annak különösen, hogy a szüleid melléd állnak, segítenek, de ez nem lesz egyszerü feladat.-

-Tudom-tudom... már mindent átgondoltam, megterveztem. Sok pénzre lesz szükségem, de szüleimtöl kapok eleget az induláshoz, és adományokat fognak gyüjteni, vannak gazdak barátaik. Mindent én fogok intézni személyesen, mert az Afrikába küldött pénzek, adományok legnagyobb része mindíg eltünik, a privát zsebek mélyébe. Szükségem lesz még orvosokra, ápolókra, nevelökre. Tervem, hogy egy saját kórházat alapítok.-