A hetedik Angyal

9 Fejezet

Reggel van. A Nap már elfoglalta helyét az égen. Ma is teljes erejével  fogja ránk ontani meleg sugarait. Este találkozom Róberttel, de addig még van elég idöm, unatkozni nem fogok , abban biztos vagyok, sajnos. Egy ideig maradok még ebben a városban, most még csend van, nyugalom, de hamarosan beindul az élet. Emberek fognak síetni , hogy idöben érkezzenek munkahelyükre, gyerekek igyekeznek majd, hogy még csengetés elött beérjenek iskolájukba, de vannak emberek, akik most indulnak haza, most van lehetöségük nyugovóra térni, az egész éjszakát átdolgozták.

Mint egy szellem, repülök a város felett, senki nem láthat engem, de én mindent látok, mindenre figyelek. A zárt ajtók mögött mindíg minden idöszakban történhet tragédia, mindegy hogy fényes nappal van, vagy sötét éjszaka. Egyelöre nem hallok  segélykérökiáltásokat, füleimet csak a zakatoló villamosok, és a brummogó autók hangja zavarja meg, és a lassan beinduló emberi hangok morajlása. A város nagy, eltart egy ideig amíg körbe repülöm. Utazásom alatt feltünt hogy az iskolák környékén,  gyanúsan viselkedö férfiak tarkózkodnak. Nem gyermekeiket kisérték el, mert ha így lenne már haza indulnának . Egyesek ülnek a közeli padon, mások a fák vagy bokrok mögött ácsorognak, és figyelik a bemenö gyerekeket.

A tanítás hamarosan elkezdödik, bezárják az iskola kapuit, a gyerekek biztonságban vannak. Már csak pár nap, és kezdödik a nyári szünet. A férfiak is elhagyták leshelyeiket, majd késöbb visszatérnek, csak egy maradt a helyén. Ez az iskolaépület, ahol a férfi türelmesen várakozik, a város szélén van, egy erdö szomszédságában. Itt maradok , figyelem öt. Kényelembe helyezte magát a padon, nincs mesze az iskolához, innen jól szemmel tudja tartani a bejáratot. Úgy néz ki hogy alvásra készül. Alszik egyet, amíg véget nem ér a tanítás. Van elég ideje, ha szerencséje van, és valamelyik gyerek szóba áll vele, talán eltudja csalni, be az erdöbe, délidöben már senki nem megy futni, sétálni, a kutyák is túl vannak  reggeli szükségleteiken, senki nem láthatja meg öket - és végre -  magáévá teheti a gyereket, pár percre a menyországban érezheti magát. És ha a gyerek nagyon ellenkezik majd, valamilyen módon lecsendesíti.   Nagyon ébernek kell lennie, nem szabad hogy valaki észrevegye öket. Fényes nappal nagy a veszély . Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak fejében.

Hamarosan álomba ringatták gyönyört okozó gondolatai. Idöm nekem is van, kivárom mifog történni. A férfi nem úgy néz ki , mint aki az utcán él, nem elhanyagolt a külseje. Pedig tudom róla hogy nincs otthona, de vigyáz arra, hogy külseje, ruházata amennyire csak lehet ápolt legyen. Így nem feltünö, az emberek azt gondolják hogy vár a gyerekére. Fiatal , nem lehet több harminc évesnél. Már többször próbálkozott, mindig nagyon vonzódott a gyerekekhez, nök nem érdekelték, csak ha már nagyon gyötörte a vágy, keresett magának valakit az utcáról, de ez nem elégítette ki igazán, valami másra vágyott. Egyszer sikerült neki  - egy édességekböl gondosan összeválogatott , színes szallaggal átkötött zacskót - egy kislány kezébe nyomni, de amikor már majdnem elindultak az erdö irányába a gyerek meglátta késön érkezö anyját, szó nélkül elrohant , cukros zacskót a földre dobta . Nagyon dühös lett, ilyen közel a célhoz, de ma sikerülni fog, ma meg kell hogy történjen, nem bírja már sokáig. A szépen becsomagolt cukorka csomag, most is ott lapul a zsebében, áldozatára várva.

Kicsöngettek, a fiatalabb tanulók mehetnek haza, a nagyokra még vár pár óra tanulás. Remélem minden gyerekért jönnek a szüleik, hiszen ezek még nemrég bébik voltak. A férfi a padon , nyitogatja szemeit, ébredezik. Az iskola bejáratától csak egy autóparkoló választja el öt és kedvenc padját. A gyerekek boldogan ülnek be mamájuk, papájuk autójába, végre mehetnek haza, csak egy kislány várakozik még a kapu elött. A férfi felfigyelt rá , rögtön beindult vadászösztöne. Felállt, lesímította nadrágját, zakóját, és elindult a kapu irányába, keze a zsebében idegesen markolászta a csomagot.

A kislány egyedül maradt, minden gyerek úton volt már hazafelé. Nem felejtették el a kislányt, de valami váratlan esemény jött közbe, így csak késöbb tud jönni érte anyukája. A gyerek tudja hogy idegenekkel nem szabad  szóba állni, szülei minden nap elmondják neki. Nem is figyelt a férfira, aki mézédes szavakkal beszélt hozzá. Kérdezte hogy hívják, van e testvére, hogy hívják a kedvenc babáját, és ehhez hasonlóakat. A gyerek ellenállt, nem válaszolt, rá se nézett az idegen férfira, mint ahogy tanulta, elakart menni, más helyen várni anyjára, de ekkor a férfi elövette az óriási cukroscsomagot.  A gyerek felfigyelt a celofánpapír csörgésére, szemei tágra nyíltak ennyi finomság láttán.

-Ez,  mind a tiéd lehet, neked ajándékozom, de csak akkor, ha velem jössz, és együtt nézzük meg milyen finomságok vannak benne . - kezét nyújtotta a gyerek felé.- gyere nézzük meg.-

Természetesen  nem tudott ellenállni a sok édesség csábításának, és megfogta a felé nyújtott kezet. Elindultak az erdö felé. Senki nem járt már erre. Ebben az idöben az emberek otthon vannak ebédelnek, vagy a munkahelyükön tartózkodnak. Beérve az erdöbe már nem használt mézédesszavakat, húzta ráncigálta maga után a kislányt. Sürgette a vágya, végre elérkezett a várva várt pillanat. A gyerek térdre esett, nem bírja tartani a tempót. Már tudja, érzi gyerek fejével  is, hogy bajban van, hogy a cukros zacskót soha nem kapja meg, de már nem is kell neki , haza akar menni  szüleihez. Sír, anyja után kiabál, nem akar felállni. A férfi befogja a száját, fenyegeti ha nem hallgat el, megveri. Megöli - akarta mondani, de ezt egyelöre elhallgatta, nem akarja mégjobban megijeszteni. Nem várok tovább.

Megálltam a kislány elött felsegítettem a földröl. Nagyon megörült nekem, könnyes szemekkel nézett rám, könyörgött hogy vigyem az anyjához. Megnyugtattam hogy minden rendben van, mamája már várja öt. Kis kezével szorította kezemet, mintha soha nem akarná elengedni. A férfi azt hitte hogy én vagyok a gyerek anyja , csodálkozott, hogy honnan kerültem ilyen hirtelen elö, elakart rohanni, de nem tudott.

Riadtan nézett lefelé, lábai felé, próbálta öket felemelni, de nem sikerült neki. Csapdába esett, az én csapdámba. Csapdám megbénotta testét, nyelvét. 

- Mindjárt vissza jövök hozzád, csak visszakisérem a gyereket. Utána megnézhetjük mi van a cukorkás zacskódban.- szóltam hozzá fenyegetöen.

Értelmes hangokat nem tud kiadni magából, de ajkáról letudom olvasni hogy mit akar mondani. Ártatlan, nem csinált semmit a gyerekkel. A lelki fájdalmon kivül természetesen "semmit ", mert én megakadályoztam szörnyü tettében. A gyereket elkisértem anyjához, sírva szaladtak egymás ölelö karjaikba... egyik se vette észre hogy már nem vagyok ott. Síetek vissza, nehogy valaki megtalálja a férfit, még dolgom van vele. Kezeit egy idöre feloldottam bénaságukból. Szemei egy pillanatra felcsillantak az örömtöl, azt hitte hogy szabad lesz, de öröme nem tartott sokáig. Szabadsága csak a kezeire korlátozódtak. Utasítottam hogy oldja le a nadrágszíját és kösse össze saját lábait, szorosan a bokáknál. Kérdön nézett rám, nem akar engedelmeskedni. Olyan erövel löktem egyet rajta - nem értem hozzá egy újjal sem- hogy eldölt mint egy zsák. Nagy csattanással a hátára esett. Nyöszörgö hangok jöttek ki belöle, megütötte a fejét, vérzik. Nem veszélyes , csak egy kicsit felhasadt a bör a fején.

Újra kértem hogy oldja le az övét. Most megtette. Nehezen, de feltudott ülni, elöre hajolt, hogy lábait összekötözze. Mikor kész volt , karjait újra mozgásképtelenné tettem. Egy férfi öv elég hosszú ahhoz , hogy fellehessen akasztani vele egy embert, fejjel lefelé , egy fa legvastagabb ágára... Lábai lassan emelkednek fel az ég irányába, teste midjárt függöleges helyzetbe kerül, és ha a fejeteteje a földet érinti akkor majd mindketten, fellebegünk a mögöttünk álló fára, nem túl magasra.

Kerestem egy erös ágat, saját nadrág szíjával, rákötöztem az ágra, hat méter távolság lehet a feje és a föld között, karjai élettelenül lógnak a levegöben. Az öv nem fog elszakadni, vagy kioldódni mert az én energiám tartja öt odafent, nem az öv, az energia megszünik ha valaki megérinti öt.

- Imádkozz, hogy hamarosan megtaláljanak, mert ha nem, akkor meghalsz, egy -két órád van még, lassan fejedbe folyik az összes véred, ereid szétpattannak, vagy saját tested összenyomja belsöszerveidet, a végeredmény ugyanaz mint az elöbbi esetben, de  ha erös  és egészséges vagy, talán tovább is kitudsz tartani.- 

Szája habzik, szemei hamarosan kifordulnak helyükröl. Kisétáltam az erdöböl, egy embert sem láttam az utcákon, de hamarosan rátalálnak, túl fogja élni. Az emberek csodálkozni fognak majd hogy tudta magát felakasztani , fejjel lefelé, töle nem kapnak választ kérdéseikre.