A hetedik Angyal

8 Fejezet

Még pár percig figyelem öket. A zsák keresésére indult fiú, gyors léptekkel igyekezett vissza,  a zsákot maga mögött húzta. Bedobta közéjük, azonnal rárohantak, mint  vadállatok a zsákmányukra, és szótlanul  öltözködni kezdtek. Egyiknek sem volt már kedve a vitatkozáshoz. Az öregre rá se néztek, -  ö már le is feküdt, fáradságosan elkészített ágyába - a földre.

Füleimbe szüntelen érkeznek a segélykérö kiáltások. A hangok  tulajdonosai, nem minden esetben  vannak veszélyben. Sokan könyörögnek  segítségért, imádkoznak  Istenhez, vagy valaki - valami máshoz, minden kis dologért, megszokásból, kényelemböl, pedig ök saját maguk is megtudnák oldani problémájaikat, csak akarniuk kellene. Veszélyben van a mostani hang tulajdonosa is. Nöi hang, valószínü még sokszor kell majd segítségükre síetnem, a nöknek. Egy családi házhoz érkeztem.

Bent vagyok a házban. Senki nem vett észre.  A  hálószobában, hátát a falhoz támasztva, egy nö ül. Szája, orra vérzik, szeme csukva . Férfi áll elötte, rugdossa a nö  lábait, és nagyon  csúnya szavakat használva szidja, pedig a nö már nem hall semmit, elájult. Bántalmazója nem vett észre engem, hátulról megérintettem a vállát, pár lépést hátra ugrott a meglepetéstöl. Alkoholszag árad belöle. Kérdezte hogy ki vagyok , és hogy tudtam bejönni. Választ nem kapott. Teljes erövel a falhoz csaptam. Csontjai recsegtek - ropogtak, lecsúszott a földre, de gyorsan felállt, szemei villámokat szórtak felém. Öklét felemelve közeledett, újra neki csaptam a falhoz.

Nagyon erös, lehet hogy még párszor a falhoz kell vágjam, hogy lecsillapodjon. Megint sikerül neki rogyadozó lábakkal talpra állni, de most nem mozdul. Lehet hogy pár bordája eltört.

- Mit csináltál a feleségeddel, és miért, mit ártott neked , hogy így összeverted?-

-Semmi közöd hozzá.- válaszol barátságtalanul.

A felesége kezdett éledezni. Véres , bedagadt szemeivel rám nézett.  A férje odaakar menni hozzá, a nö kezeit védekezöen az arca elé emelte, reszket a félelemtöl. A férfinek egy lépést sem engedtem többet.

- Hol vannak a többiek ? A rendörök nem járnak egyedül. Egy ember nem bír el vele, nagyon erös... -

 - Ne félj elbírok vele , látod, hogy már nem mer a közelünkbe  jönni.- nyugtattam meg.

- Biztos valamelyik szomszéd telefonált nektek, üvöltött velem mint egy örült,  nem lehetet nem meghallani, de ha iszik, mindíg így viselkedik...már többször voltam kórházban. Ma nagyon késö jött haza, kiráncigált az ágyamból, a hajamnál fogva,  rögtön belevágott az arcomba, a szám azonnal felhasadt, orromból folyt a vér, mint látod még mindíg. Leestem a földre, könyörögtem neki hogy hagyja abba, megpróbáltam felállni, de nem engedett, belerúgott a hátamba , hasamba, semmi esélyem nem volt védekezni , mert látod milyen erös. Talpra állított és követelte hogy hozzak neki valami ennivalót. Nem tudtam neki válaszolni mert a szám bedagadt, a hátam annyira fájt hogy megsem tudtam mozdulni, magamban imádkoztam hogy legyen már vége. Haragjában hogy nem engedelmeskedtem neki, teljes erövel a falhoz lökött , rögtön elájultam. Nem elöször csinálja ezt velem, de nem tudok töle megszabadulni, már többször elküldtem, de mindíg visszakönyörgi magát, és én mindíg vissza is fogadom , pedig tudom hogy soha nem fog megváltozni.... de mikor jönnek már végre a többiek? -

- Senki nem hívott rendört, csak én  egyedül hallottam meg a sikoltozásodat, de én nem vagyok rendör.

- De ... de akkor ki vagy Te?- hogy tudtad így lecsendesíteni, de nem is érdekel, nagyon fáj a hátam és mindenem.-

-  Bírd még ki egy kicsit. Átsegítelek a másik szobába, pihenj egy keveset. Mindjárt jövök beszélnem kell még a férjeddel.-

- Csinálj vele amit akarsz. -

 Visszamentem a hangtalanul örjöngö férjéhez . Hátát a falhoz támasztja, lábai remegnek. Fájdalmai lehetnek , egyik kezével az oldalát tapogatja. Félelmet nem látok rajta, - melyik férfi fél egy nötöl ?- nem érti mi történik vele , de hogy én vagyok a tettes, arra még nem gondol.

- Ma verted meg utoljára öt, és valószínü ma látod utoljára, útjaitok örökre elválnak. Soha többé nem teheted be a lábad ebbe a házba. Személyes dolgaidat átveheted majd a rokonaidtól. És most nagyon örülnék ha bocsánatot kérnél a feleségedtöl, mielött örökre eltünsz az életéböl.-

Megengedtem neki hogy beszéljen, és ha még tud , mozoghat is.

- Bocsánatot? - kérdezi gúnyosan- miért?- de Te mostmár tünj el a házamból, elég volt belöled, leakarok feküdni.-

Nehezen, de sikerült neki felállni,  fenyegetöleg közeledik felém, amikor már elég közel ért hozzám, kissé megemeltem a levegöbe, fordítottam egyet a testhelyzetén,úgy, hogy a háta a plafon felé legyen, és teljes erövel feldobtam, felragasztottam, - a plafonra. Szájából nyállal keveredett vér folyik le az ágyra.  Rémülten néz rám, akar valamit mondani, de csak értelmetlen hangfoszlányok jönnek ki torkából. Tudom mit akar mondani, fél hogy leesik, és hogy azonnal hozzam  le .

- Ha nem ficánkolsz annyit, akkor nem fogsz leesni, de ha mégis , a puha ágyadba esel. Ne eröltesd a beszédet, mert úgysem értem, és nem is érdekel. Még ott maradsz egy  ideig, feleséged is sokáig eltürte a fájdalmakat, Te nagy , erös ember vagy ez neked semmi.  Ugy nézel ki ott fent, mint egy  rosszul felszerelt csillár , nem... inkább mint egy lámpa, de te nem adsz fényt, nem adsz nekünk világosságot. Látom nem fogadsz szót, addig hadonászol amíg leesel. Keresek valamit amivel odaerösíthetem a lábaidat, karjaidat . Szögekre és kalapácsra van szükségem...

- ne... nem.. nem..- nyöszörgött-

Szájából már több vér folyik mint nyál,  lehet hogy belsö sérülése van, vizeletét se tudja már visszatartani. Nadrágja elöl , teljesen átázott. Elég volt a kinzásból. Megváltottam kényelmetlen helyzetétöl, hasára esett, az  általa összemocskolt ágyába. Karjai , lábai széttárva, feje lelóg az ágyról, úgy maradt a hasán fekve, mozdulatlanul.

Felesége a másik szobában fekszik a kanapén, összegömbölyödve, takaróját a fejére húzva. Nem akar  látni nem akar hallani.

- Nem kell már félned töle, fekszik az ágyban, saját erejéböl nem tud felkelni, ártalmatlan.  Ezentúl minden jó lesz meglátod, nem jön többet vissza hozzád. Nem akarsz orvoshoz menni? - kérdezem töle.-

- Nem.. most nem. ..talán holnap. És övele mi lesz?- mutatott a háloszoba felé.-

- Neki sürgösen orvosra van szüksége, már hívhatod is a mentöket, de Te ne menj be hozzá.

- Nem kérdezi mi történt a hálószobában, nem érdekli mit csináltam a férjével, rólam se akar tudni semmit , megértem. Megköszönte a segítségemet, elbúcsúsztunk egymástól. Csend van végre a házban.