Reggel valahogy mégrosszabb kedvel keltem, mint máskor. Valahogy most mégjobban nyomasztott az, hogy abba a suliba kell bemenne. Abba ahol minden egyes nap megaláznak, és összetörik a lelkem. Nemtudom, hogy meddig bírnám én ezt, de nem akarok többé itt lenni.
Nagynehezen elvánszorogtam az iskolába, ahol megint minden úgy ment, mingy menen nap. Szokásos kibeszélések, szokásos megbántások, és a megszokott kitaszítás amit mindig átélek. Valahogy úgy éreztem, hogy ezt már én nem szeretném tovább csinálni. Nem fog menni egyszerűen. Lelkileg már nehéz volt elviselnem, hogy szinte napi rendszerességgel sírva mentem már haza ezek miatt.
Most sem volt másképp, egy dolgot leszámítva. Azt, hogy anya amint hazaértem, látta, hogy valami nincs rendjén, ugyanis még mindig vörösek voltak a szemeim, pedig próbáltam úgy tenni mintna nem történt volna semmi.
Emma..- nézett rám aggódóan, mire én megpróbáltam letörölni, a még mindig hulló könnycseppjeimet.
Veled meg mi törtent?- kérdezte tőlem, de én meg sem tudtam szólalni.
Valaki bántott téged?- faggatott tovább de én még mindig nem mondtam semmit, csak megöleltem.
Bementem a szobámba, ahová anya követett engem, majd ledobtam a táskam, és könnyektől küszködve elmondtam neki mindent. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet a suliban és, hogy régóta fontolgatom a suliváltast, csak nemtudtam, hogyan hozzam fel neki.Miután végeztem mondandómmal, nem mondott egy percig semmit, csak megölelt majd mikor elengedett a szemembe nézett és mondta, hogy holnap elmegyünk egy másik iskolához, és átírat.
Egyszerre csak megkönnyebbültem. Jobban éreztem magam, abban a tudatban, hogy nem kell többet ebben az osztályban lennem.
Még beszéltünk egy kicsit anyával, majd kiment a szobából én pedig ledőltem az ágyra és jöttek a kérdések, amik pár pillanat alatt átfutottak az agyamon ezzel kapcsolatban.
Vajon szeretni fog az új osztály? Vajon be tudok majd illeszkedni, vagy ott is csak egy magányos lúzer lesz, mint itt? Mit fog szólni ehhez Beth és Kelly? Velük erről nem beszéltem még. Tudták, hogy sokszor fontolgattam már a suliváltást, de sosem voltam még annyira bárot, hogy tegyek is valamit. Most viszont igen. És nagyon is örültem annak, hogy végre vége lesz ennek.
Annyit gondolkoztam ezen az egészen, hogy be is esteledett közben, így elmentem fürdeni, majd miután végeztem felvettem a pizsimet, befeküdtem az ágyba és már aludtam is.
Sziasztok! Ha eddig tetszik a sztori, akkor jelezzétek nyugodtan!🐱🐱
Megpróbálom rendszeresen hozni a részeket. További jó olvasást!🐱🐱
YOU ARE READING
Reménytelen |SZÜNETEL|
Teen FictionSosem tartoztam a szerencsés, vagy épp boldog emberek közé. Mindig volt valami dolog, ami elvette még az életkedvemet is. Bizonyára vannak olyanok akinek sokkal nagyobb gondjaik is akadnak mint nekem, és ezért mondjuk hálás is lehetnék, hogy nem akk...