Reménytelen |SZÜNETEL|

XIV.

Holnap lesz az évnyitó. Reeddel együtt indultuk meg a suli felé, mindketten már az ünneplőnkben. A gyerekek már idegesen tolongtak a suliudvaron. Hát igen, senki nem szeretne vissza ülni az iskolapadba egy újabb unalmas évre. Mikor megtaláltuk az osztályunkat, mindenki egy csoportba volt tömörülve és egy eddig ismeretnel lányt figyeltek. Rockei felém fordult, majd belekezdett mondandójába.

Na, látod azt az új csajt, akiért minden fiú nyála folyik?-kérdezte miközben azt a lányt figyelte.
Igen. - válaszoltam, majd énis jobban megéztem. Átlagos kinézete volt. Viszonylag magas, barna szemű és gyönyörű szőke hajú lány. Kicsit hasonlított Kellyre is, azt leszámítva, hogy Kelly utál a figyelem középpontjában lenni.

Na és, hogy telt a nyarad?- kérdezte, de még válaszolni se volt időm, mert egy pillanat alatt arrébb lökött és Reed felé sétált, aki kicsivel volt mögöttünk.
Hali, új vagy itt?- kérdezte Rockei  mosolyogva.
Szia, igen. Most érkeztem az osztályotokba.- válaszolt Reed.
Végül énis odabattyogtam hozzájuk.
Emma, találkoztál már Reeddel?- kérdezte mosolyogva.
Ennél a kérdésnél, Reeddel egymásra néztünk, kajd együtt felnevettünk.
Igen, találkoztam már vele, ugyanis ő a mostoha testvérem.- mikor ezt kimondtam újra egymásra néztünk, majd Reed szájára egy perverz mosoly ült, mire én elkaptam a tekintetem. Nagyon remélem, hogy ezt senki nem látta. Csak az hiányozna még, hogy a suliba valaki megtudja a kis titkunkat.

Az osztályunkból álló sereg egy része átvándorolt hozzánk, azaz Reedhez. A fiúk lepacsiztak vele, a lányok pedig persze szempilla rebegtetve, figyelték minden mozdulatát. Különösebben nem zavart, ugyanis az osztály nagy része csak ribancok gyülekezetéből állt és tudtom szerint Reed gyülöli azokat. Aztán ez majd a későbbiekben úgyis kiderül.

Az ünnepség rendben telt. Elég fárasztó volt végig állni az egészet, de mivel aznap csak 3 osztályfőnöki óra volt, nem kellett sokáig bentmaradni. Az órákon bemutatták az új diákokat az osztálynak és megkaptuk a könyveinket.
Mikor véget ért az összes óra, Reeddel hazaindultunk.

És, hogy tetszik eddig az új suli?- kérdeztem kiváncsian.
Már az feldoba ezt a napot, hogy veled lehettem végig.- mondta majd magához húzott egy csókra. Szerencsére a sulitól már kellő távolságnyira voltunk, így ezt nem látta meg senki. Reményeim szerint.

Hazamentünk, majd átöltöztünk egy lazább szerelésbe, levetve azokat a kényelmetlen ünneplőket, amit mindketten ki nem állhattunk.

A nagy unatkozásba úgy döntöttünk, hogy elmegyünk fagyizni. A melegben ez még jól is estett most. Leültünk a parkban és ott fogyasztottuk el az olvadós édességeket. Miután megettük, még maradtunk egy kicsit beszélgetni.

Szerinted ha anyáék megtudják, hogy együtt vagyunk mit csinálnak majd? Meg fogják tiltani ezt az egészet. Lehet , hogy még ők is összevesznek e miatt.- mondtam lehajtott fejjel, elkerülve a tekintetét.
Hé, Emma. Ilyenre ne is gondolj. Nem fogja megtudni soha senki sem. A mi titkunk marad.- próbált bátorítani, ami nem igazán ment.
De ha mégis..- mondtam továbbra is lehajtott fejjel.
Ha mégis megtudják akkor sem lesz semmi. Anyáék nem tilthatnak el minket egymástól. Végtére is, testvérek vagyunk.- emelte fel ovatosan a fejem, hogy szemeimbe nézhessen.
Jobban mondva, mostoha testvérek.- kacsintott egyet, mire én teljesen elvörösödtem. Közelebb csúszott hozzám, majd ajkai az enyémekre tapadtak. Lágy csókunknak, egy ijedt kiáltás vetett véget.

Emma! Nézett ránk riadtan Rockei. Ti meg..- akadt el a mondata.
De hisz ti testvérek vagyok nem?- kérdezte még mindig ledöbbenve.
Mostoha testvérek.- helyesbített Reed.
De ez mi volt? Együtt vagytok? Ezt szabad? A szüleitek tudják?- zúdította ránk a kérdéseit.
Öhm, Rockei. Nekünk most neharagudj de mennünk kell, néztem meg az időt, ami eleggé elment közben.
Ha hazaértem felhívlak és megbeszéljük. Vagy majd a suliban. De kérlek ezt ne mondd el senkinek.- mondtam és kedztem feállni a helyemről, majd követett Reed is.
Tényleg neharagudj, hogy így itthagylak de mennünk kell. - öleltem meg elköszönés képp.
Rendben de majd hívj fel tényleg. Sziasztok.- köszönt el kedvesen.
Szia, köszöntünk mi is el Reeddel, majd elindultunk.

Na, csak ez hiányzott.- mondtam halkan, de ezt Reed is meghallotta.
Nyugi. Nem lesz baj. Remélhetőleg nem egy pletykás személy, és nem történik majd semmi. - mondta miközben kezeinket összkulcsoltuk.
Nem, szerencsére nem az. Nagyon jóban vagyok vele. Tudom, hogy nem mondaná el senkinek.- mondtam halkan.
Akkor meg kár idegeskedni- mondta majd nyomott egy puszit az arcomra, mikor az ajtó elé értünk.

Mikor benyitottunk, mindketten felszaladtunk a szobánkba, majd egy kis idő után ő átjött hozzám. Beszélgettünk egy kicsit a suliról, majd mikor besötétedett elmentünk külön-külön, letusolni. Mivel már késő volt, nem hívtam fel Rockeit, csak küldtem neki egy sms-t, hogy holnap a suliban beszélünk. Mikor Reed is végzett a fürdőben, befeküdtünk az ágyba. Ma ismét együtt aludtunk. Mellkasára hajtottam a fejem, majd lehunytam a szemeimet és el is nyomott az álom.

Sziasztok! Itt is lenne az új rész. Ha tetszik azt jelezd valamivel. A napokban jön a következő rész. Addig is hali mindenki!🐱🐱