Reménytelen |SZÜNETEL|

V.

A hét többi napja unalmasan telt el. Már nagyon izgatott voltam az új suli miatt, de kicsit féltem is egyben.
Mivan ha ott is szekálni fognak? Mi van ha nem sikerül beilleszkednem? Ez, és hasonló kérdések cikáztak bennem egész héten.

Hétfő

Ittvan a várvavárt nap...nem is tudom...félek, hogy nem fognak kedvelni. Mondjuk ennél rosszab nem lehet, de azért ijesztő egy kicsit. Teljesen új környezet, és egy halomnyi új ember. Remélem azért a neveket sikerül majd megjegyeznem.

Kicsit még netezgettem, majd elmetem a fürdőszobába, valami elviselhető kinézetet varázsolni magamra.

Kicsit jobban odafigyeltem most a kinézetemre, hisz jó benyomást szeretnék kelteni másokban.

A sminket most sem szeretem volna túlzásba vinni. Szempilla spirál, és egy kis szájfény. Mikor végeztem a fürdőszobában, visszamentem a szobámba és kerestem valami ruhát.

Az egész szekrényemet áttúrtam, míg végül egy elég egyszerű, mégis kicsit elegánsabb, de hétköznapi összeállítás mellett döntöttem.

Miután elkészültem, leszaladtam a konyhába majd egy öleléssel üdvöröltem anyát. Megreggeliztem, elvitt a suliba. Az úton beszélgettünk még erről egy kicsit,majd mikor megérkeztünk, mondta, hogy majd hívjam és jön értem ha nem szeretnék gyalogolni. Egy puszival lerendeztem az elköszönést, és már siettem is be az újdonsült iskolámba.

Tegnap megírta nekem az egyik lány, aki bejelölt, hogy hanyadik emeleten leszünk és, hogy milyen óra lesz az első. Felmentem a 3.emeletre és megkerestem az irodalom termet.

Mikor bementem, hirtelen minden tekintet rám szegeződött, majd egymás után köszön mindenki, és ordítozták oda a nevüket, amiből én nem sokat értettem. Hirtelen odafutott elém egy seregnyi lány, akik szép sorban bemutatkoztak nekem, majd mikor szóhoz tudtam jutni, énis bemutatkoztam nekik.

Kicsit meséltek a suliról, hogy mi hol van, bár nem nagyon tudott bennem körvanalazódni mind az amit felsoroltak.

Az egyik lány, Rockei felajánlotta a mellette lévő üres helyet, ahol én rögtön helyet is foglaltam.

A nap többi része nem volt valami izgi. Szokásos sulinap volt, azt leszámítva, hogy itt kedvesek voltak velem, és nyitottak, aminek én nagyon örültem. Kicsit fárasztó volt minden egyes tanárnak bemutatkozni, és elmesélni, hogy mi okból váltottam iskolát, amit én annyival lerendeztem, hogy az osztály közössége nem volt egy megfelelő hely számomra.

A suli előtt vártam anyát, mert végül mégis felhívtam, hogy jöjjön értem, hisz nem volt kedvem sétálni hazáig. Pár perc múlva meg is érkezett és egy duda szóval jelezte, hogy menjek oda. Beszálltam az autóba és már mentünk is haza.

Na, és milyen volt az első napod itt?- érdeklődött anya kedvesen.
Oh, nagyon jó volt. Egyáltalán nem olyan, mint a régi sulim. Itt mindneki kedves volt, és nyitott. -meséltem neki nagy örömmel.

Mikor hazaértünk, felmentem a szobámba, majd megcsináltam a leckét amit kaptunk ma. Itt sokkal többet kell tanulni, de mondták is, hogy ez keményebb suli.
Mikor végeztem még csak fél 5 volt ezért úgy godnoltam lemegyek a parkba, hisz még viszonylag világos is volt.

Leszaladtam, majd szóltam anyának, hogy a parkban leszek és nem sokáig maradok. Könnyen bele egyezett és én már szaladtam is fel a fülhagatómért és a telefonomért. Leszaladtam, felkaptam a cipőmet és már mentem is.

Mivel a parkban elég sokan voltak, godnoltam elmegyek másmerre körülnézni. Imádok egyedül sétálgatni és csak a zenére figyelni. Ilyenkor kizárom a külvilágot és nem foglalkozok a problémákkal.

Annyira belemerültem a zenehallgatásba, hogy csak az zökkentett ki, hogy valaki hívott. Elővettem a zsembemben lévő telefont majd a kijelzőre pillantottam és megláttam, hogy már majdnem 7 óra van és már be is sötétedett elégge. Felvettem a telefont és anya szólt bele.

Emma! Te mégis merre vagy?- kérdezte idegesen.
Voltunk lent a parkban, és nem találtunk ott. -hol vagy most? - idegeskedett tovább.
Öhm..hát..- hirtelen akartam mondani az utcaszámot, de fogalmam sem volt merre vagyok.
Én...nemtudom.- mondtam félve egy kicsit.
De egyedül vagy? Tudsz mondani valamit ami a közeledben van?- kérdezgetett, hátha értem tud jönni.
Egyedül vagyok. Ittvan egy kázézó mellettem. De elég kihalt itt minden. Van itt egy pékség is közvetlen vele szemben. - sorolgatram fel mik is vannak épp a köleben.
Értem. Akkor lehet, hogy nem is vagy olyna messze. Maradj ott kicsim, megyünk érted.- majd letette a telefont én pedig leültem egy közeli padra.

Csak én lehetek ilyen béna, hogy eltévedek a saját városomban, úgy, hogy ezek szerint nem is vagyok olyan messze a házunktól.

Gondolatmenetemet anya zavartam meg aki a kocsiból szólt nekem.
Beszálltam, majd indultunk is haza. Nahh...szép kis kaland. Ez még most kellett is nekem az biztos.
Hát igen...reménytelen eset vagyok.

Otthon hamar megvacsoráztam, majd mentem a fürdőt célbavenni. Vettem egy forro furdőt, ami most nagyon jól esett ez után az elég hosszas séta után.

Mikor kiszálltam a kádból, magamra tekertem a törültökőmet és mentem is be a szobámba. Felkaptam a pizsimet, ami egy bő pólóból és egy rövidnadrágból állt, és feküdtem is be az ágyba, majd rögtön be is szippantott a csodálatos álomvilág.

Sziasztok! Itt is van a következő rész. Ha eddig tetszik, azt nyugodtan jelezd vamaivel.
Szerdán jön az új rész.
Addig is hali mindenki!🐱🐱