Reménytelen |SZÜNETEL|

VI.

Amióta eljöttem abból a suliból, sokkal több barátra tettem szert. Kelly álltal megismert Zoet, az unokatestvérért, aki szintén velünk egy korú. Furcsa is, hogy csak most beszélt róla, de jobb később, mint soha. Valamint Zoe osztályából is megismert 1-2 embert. Köztük Hannaht is, akivel színtén nagyon jól össze tudtam barátkozni. Igaz nem annyira, mint Zoeval, hisz Hannahval nem találkozok annyit, mint Zoeval. Ez az oka annak is ,hogy Zoeval legjobb baratok tudtunk lenni. Sok találkozót szoktunk megbeszélni, így nem hanyagoljuk el a barátságunkat. De ettől eltekintve, Hannah is egy igaz barát marad nekem.

Emellett sikerült visszaszereznem két nagyon jó barátságot még régről. Lisaval és Emilyvel régen óvoda társak voltunk, de hála az internetnek, újra megtaláltuk egymást.

Emilyvel valahogy, nem sikerül annyira megtalálni a közös hangot, mert valahogy ő nem olyan természetű, mint mi. Vele is szoktam találkozgatni, de annyira nem fontos ember az életemben, mint Lisa.

Lisaval már óvódában is legjobb barátok voltunk, és szerencsére ennyi év után sem változott ezen semmi.

Teltek a hónapok...az utolsó napok vannak ebből a tanévből hátra, és kezdőthet a nyár, amit mindenki már nagy örömmel vár. Anya mondta, hogy Dave, a nevelőpám, a nyár első hetében már el fogja hozni Reedet, a mostohatestvéremet.

Reed, az anyjával él Londonban és egy idős velem, így viszonylag jól kijövünk egymással. Mivel elég messze lakik, ezért csak szünetekben szokott jönni. Előző nyáron is ittvolt, de akkor csak a nyár végére jött. Most viszont egész végig itt lesz ezek szerint.

Nyár első napja

Megbeszéltem Lisaval, hogy ma itt alszik nálunk. Majd csak 7-re jön ezért még van időm kicsit rendet tenni a szobámban. Hamar végeztem a pakolással, ezért felhívtam Zoet telefonon, hogy addig is elüsstem az időt. Beszélgettünk, kb 1 órát és nem is figyeltem az időt de már csak azt vettem észre, hogy jelez a telefonom a kezemben, hogy fél óra és jön Lisa.

Mindig állítok be jelzést, hogy az utolsó pár percben még összeszedjem ami kell. Gyorsan elköszöntem Zoetól és lementem a konyhába poppcornt készíteni, valamint kikerestem egy filmet. Vígjátékot választottam, ugyanis egyikünk sem szereti túlzottan a horrort.

Bevittem a nappaliba a nasikat, és elhelyeztem néhany párnát, és egy pokrócot a kanapéra, hogy kicsit kényelmesebb legyen majd.

Pár perc múlva csengettek is és én már rohantam is az ajtóhoz. Mikor kinyitottam, Lisa egyből a nyakamba ugrott, majd mikor énis észbe kaptam, viszonoztam az ölelést.

El sem hiszed mi történt velem.- mesélte Lisa majd kicsattanva az örömtől.
Hát te sem, hogy velem mi történt..- modndtam kicsit halkabban, kínosan nevetve.
Elhelyezkedtünk a kanapén és rögtön el is kezdte mesélni a történetét.
Képzeld...ma a városban összefutottam Rayennel. Mivel ottvolt vele néhány ismerősöm is, odahívtak és beszélgettünk kicsit.- hadarta el nekem mik is történtek.
Igaz nem nagy dolog, de ettől még én nagyon örülök neki.- mondtam még mindig mosolyogva.

Rayen az osztálytársam, akit a sok sulis program, és ezekhez hasonlók álltal ismert meg Lisa, és mostanra sikerült teljesen belezúgnia.
Na, mosthogy kidumáltam magam, te jössz.- mondta teljes komolysággal az arcán, amit sajnos nem tudott sokáig tartani, ugyanis rögtön előtört belőle a nevetés.
Ja...hát..semmi, mindegy nem lenyég.- próbáltam elfelejtetni vele a dolgot, de elég makacs egy természetű ezért nem hagyta annyiban.
Emma! Mondd már! Ugye nem történt semmi baj? - kérdezte kicsit aggódva.
Nem, dehogy is. Csak tudod..anya mondta, hogy..- itt megálltam, mert nem tudtam mi lesz majd a reakciója erre.
Mit mondott?- faggatott tovább.
Azt, hogy 1 hét és jön Reed..- hirtelen lefagyott és semmit nem mondott. Pár pillanatig néma csend volt, mikor végre megszólalt.
Uhm..és ennek örülsz?- kérdezte kicsit halkabban. Mondjuk ugyis mindegy, hisz anya és Dave elmentek vacsorázni és mozizni, szóval elég későn jönnek majd. Bella pedig az egyik barátnőjénél alszik.
Nem is tudom. Egyrészről igen, mert végre újra láthatom, de másrészről pedig nem, mert félek, hogy megint félre fogok érteni valamit, azán meg koppanok.

Múlt nyáron is ugyan ez volt a helyzet. Próbáltam énis a közelében lenni és valahogy sikerült is, de később kellett rájönnöm, hogy mindez, semmit sem jelentett az ő részéről. Rá kellett jönnöm, hogy ő csak egy szimpla mostohatestvérként tekint rám, ami engem nagyon elkeserített pedig tudtam jól, hogy nem kéne. Tisztában vagyok vele, hogy nem szabadna így éreznem, de nem tehetek mást. Késő.

Lisa az egyetlen aki tudja ezt az egészet. Végig ő állt mellettem, amíóta csak újra megtaláltuk egymást. Benne bízok csak meg elégge, hogy elmondjam neki, hogy beleszerettem a mostohatestvérembe..

Sziasztok! Itt is lenne az új rész. Remélem eddig elnyerte valaki tetszését. Ha igen, azt jelezzétek nyugodtan valamivel. Pár nep és jön a következő rész.
Addig is hali mindenki!🐱🐱