Reménytelen |SZÜNETEL|

XI.

Reggel az ébresztőm isszonyatos hangjára keltem, amit még suli időben is borzalmas elviselnem, nemhogy nyáron, mikor semmi dolgom. De sajna muszáj voltam beállítani este, ugyanis nem keltem volna fel időben, azt meg nem sok kedvem lett volna hallgatni mindenkitől, hogy "Emma iparkodj már." meg az olyan szemrehányásokat, hogy rám vártak egész végig.

Mikor sikerült teljesen feleszmélnem, célbe vettem a fürdőszobát, és próbáltam minél halkabb lenni, nehogy felkeltsem a családot, akik még javában nyomják az ágyat. Fogat és arcot mostam, majd feltettem egy kis szempillaspirált, és húztam egy végonyka tusvonalat. Igaz, hogy sátorozásnál ez egyáltalan nem lényeges, de Reed előtt nem szerettem volna úgy kinézni, mint egy boszorkány ezért valamivel kicsit muszáj volt kompenzálnom az igen csak fáradt kinézetemet.

Mikor ezzel végeztem, visszamentem a szobámba felöltözni. Este már kikészítettem előre a ruhámat, hogy ezzel se kelljen bajlódnom. Felkapkodtam magamra a ruhadarabokat, és lementem reggelizni. Sütöttem mindenkinek elegendő palacsintát, majd megreggeliztem és felmentem a szobámba elrakni az utolsó dolgokat is, mint pl. zsepi, hajgumik, egyszóval minden vackot amire szükség lehet ebben a pár napban.

Amíg a többiekre vártam, hogy felkeljenek és elkészüljenek, elővettem a fülhallgatómat és elindítottam a kedvenc zenéimet a telefonomon. Eléggé elment az idő és már készen is lett mindenki. Még gyorsan elköszöntünk Bellatol, majd anya odaadta a szomszédban lévő, Sarah néni telefonszámát neki, hogy hogyha akármi baj van, őt tudja hívni.

Beültünk az autóba és már indultunk is. Ismét elővettem a telefonomat és a fülhallgatóm és próbáltam kizárni mindent a külvilágnól. Már amennyire ez sikerülhetett Reed jelenléte mellett aki egyfolytában a vállamat bökdöste, hogy most mit hallgatok. Egy idő után ezt megelégeltem és inkább a fülébe helyeztem az egyik felét a fülesnek, hogy ne piszkáljon tovább. Már csak arra figyeltem fel, hogy valaki halkan a nevemet szólongat. Mikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy megérkeztünk. Sikeresen elaludtam Reed vállán.

Na, hogy aludtál? Kényelmes volt a hely?- kérdezte Reed nevetve.
Egész jól, bár egy párna jobb lett volna. - mondtam kicsit álmos fejjel, mire magához ölelt. Még mindig furcsák nekem ezek a váratnal jött ölelések és az, hogy ennyire közvetlen. Nemtudom mi lett vele. Lehet, hogy megint csak képezlődök és ez mindd teljesen normális, csak én értem félre? Nem lenne meglepő. Már megszoktam, hogy mindig koppanok. Kár akármibe is beleélnem magam. Úgyis csalódás lesz a vége.

Mikor kiszálltunk az autóból, felállítottuk a sátrakat, majd anyáék elfoglalták magukat a tűzzel, és a vacsora készítéssel. Ebédre szendvicseket hoztunk, amiket még érkezéskor el is fogyasztottunk.

Nem igazán tudtam magammal mit kezdeni, ezért leterítettem egy pokrócot a fűbe, majd leültem rá. Elővettem a telefonomat és készítettem pár képet a vízről, és a tájról. Imádok fotózni. Főleg délutánonként mikor a nap hétágra süt és mindet beterítenek a gyönyörű sugarai.

A fotózgatásomat Reed zavarta meg, aki mellettem foglalt helyet. Együtt nézegettük a vizet, mikor hirtelen észrevettuk pár kacsát. Gondoltuk odamegyünk és valahogy kihívjuk őket a vízből. Épp apró kenyér morzsákat dobáltam a vízbe, mikor Reed hirtelen mögém lépett, majd hátulról átkarolt. Fejét a nyakamba fúrta és éresztem ahogy beleszippant a hajamba.
Reed..-mondtam kicsit halkan hátha felfigyel erre is.
Nem valászolt csak tovább folytatta ezt. Hirtelen valami melegség töltött el belültől. Érezetem, hogy a szívverésem most nem gyorsul, hanem épp ellenkezőleg. Megnyugtatott a közelsége, de tudtam, hogy eut nem szabadna. Szerencsére észbekaptam és arrébb húzodtam tőle. Miért kell a mostohatestvéremnek lennie? Miért nem lehet egyszer valami könnyű az életben? Ezek a gondolatok cikáztak bennem, míg Reeddel kínosan álltunk egymás mellett.
Öhm, nemtudom mi volt ez. Neharagudj Emma.- mondta szomorúan, majd lehajtotta a fejét és arrébb sétált. Pár percig még álltam bambán és próbáltam felfogni az imént történteket.
Szerencsére anyáék jóval arrébb voltak tőlünk és nem láttak semmi ebből a kis akcióból.

Odasétáltam a tűzhöz, majd énsi leültem a többiekhez. Mikor Reedre néztem, csak elkapta a tekintetét, mintha látni sem akarna. Nagyon fájt mikor ezt tette. Nem értettem ezt az egészet. Teljesen megőrült mindenki, vagy csak én képzelődök már megint? - tettem fel magamnak a kérdést, amire választ soha nem fogok kapni. 

A tűz körül beszélgettünk még és mesélgettünk külön féle boldog, vagy épp ijesztő történeteket. Mivel eléggé besötétedett hamar megvacsoráztunk, és mentünk is a sátrakba. Csodás. Egy újabb kínos este Reed mellett.

Elehyezkezdtünk a sátorba és próbál minél hamarabb elaludni de sehogyse ment. Inkább úgy döntöttem kimegyek egy kicsit.
Emma. Hová mész?- kerdezett Reed, miközben a cipőmet húztam.
Csak kell egy kis friss levegő. Ennyi az egész.- mondtam már kicsit idegesen.

Kivittem egy pokrócot amit leterítettem a fűbe, mint ahogy délután is tettem és leültem rá. Elkezdtem agyalni mindenen. Mégis mi ütött belém? Ennél nyilvánvalóbb már nem is lehet Reed számára az, hogy belezúgtam. Ahj, Emma. Térj már észhez. Ő a mostohatestvéred basszus.- okolta magamat, tudatalattim.

Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon. Mikor odafordultam Reed csillogó tekintetével találtam szembe magam.
Jól vagy? Kérdzete miközben kezét átcsúsztatta a derekamon és melegség újra elfogott.
Persze..- mondatam halkan. Hangomon észre lehetett venni, hogy a sírás kerülget.
Emma. Baj van?- kérdezett rá újból, már sokkal idegesebben.
Nem mondtam semmit csak hagytam, hogy legördüljön arcomon az első könycsepp. Majd a masosik és a harmadik..
Ő erre gyengéden megfogta az arcomat, majd maga felé fordította. Mikor szemébe néztem, telejsen elvesztem. Látszott rajta az aggodalom, és a féltés.
Szája vészesen közelített az enyémhez és akkor megtörtént. Megcsókoltam a mostohatestvéremet. Pár perc múlva elváltunk egymástól és csak néztuk a másikat. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Nem akartuk eltontani a pillanatot. Lefeküdtünk a pokrócra és egy darabig még néztük a csillagokat. Elképesztő volt aznap este az égbolt. Mikor ezt meguntuk, visszasétáltunk a sátrunhoz. Reed hátulról átkarolt, majd szorosan magához húzott és így aludtunk el. Ennél furcsább napom még nem volt az is biztos, de valahogy ez nem tudott érdekelni. Csak az, hogy ott lehettem mellette, és senki nem zavart meg.

Sziazstok! Itt is lenne a következő rész. Mint mondtam, elég hosszú lett. Ha tetszett, akkor azt jelezd valamivel. A napokban jön a következő rész. Addig is hali mindenki.🐱🐱