Ébresztő. El fogunk késni.- nyavajott nekem Rockei, és próbált keltegetni.
Ugyan már, honnan késnénk el? A buli csak este lesz. Na, hagyj aludni.- tettem a fejemre egy párnát, amit hamar el is vett onnan, és elhajította az ágy végébe.
Az lehet, de még el kell mennünk vásárolni, és mindjárt egy óra.
Mégis minek megyünk vásárolni?- néztem végül barátmőmre, kómás fejjel.
Átnéztem a ruhatáradat, és egy normális göncöt sem találtam, szóval muszáj lesz elmennünk valamit venni. Valamint mondta Rayen, hogy vigyünk mi is néhány üveg italt.
Mi? Mégis miért?- értetlenkedtem.
Csak nem gondoltad, hogy pia nélkül valaki jól fogja magát érezni a bulin?- nevett barátnőm, mire én szemforgatva átmentem a fürdőbe rendbeszedni magam.Mikor ott végeztem, benéztem még Reedhez, aki még aludt. Csendben odamentem hozzá, majd nyomtam egy lány puszit a homlokára. Mivel nem kelt fel erre, egy újabbat nyomtam szájára, mire egyből kinyitotta szemeit.
A kis sunyi.- mosolyodtam el, mire ő magához húzott az ágyba.Miután kijöttem Reedtől, lementem valami reggelit csinálni.
Jóreggelt.- köszöntem volna anyáéknak, de furcsa módon, nem voltak ott. Ilyenkor már rég fentvannak, gondoltam magamban. Nem sokáig foglalkoztaztam magam ezzel, ugyanis Rockei jött le az emeletről, majd leült az asztalhoz. Én sütöttem néhány tükörtojást, és tálaltam őket. Miután megettük a reggelinket, elindultunk a plázába. Nem igazán szeretek vásárolni járni, de nem sok választásom volt, makacs barátmőmmel szemben.Jópár üzletbe benéztünk, míg végül kiválasztottunk magunknak egy-egy ruhát. Nem vagyok a túl rövid ruhák híve, ezért most is egy viszonylag hosszabbat választottam, ami kellően eltakarja amit kell. Rockei kicsit már bátrabb volt e téren, mondván, hogy "egyszer élünk". Csak merem remélni, hogy a bulin nem ezzel fog majd jönni, mikor az ötödik poharat huzza majd le. Mindig nekem kell rá figyelnem, ugyanis sokszor túlzásba viszi a dolgokat.
Mikor beléptünk az ajtón, anyáékkal találtuk szembe magunkat, kezükben egy-egy bőrönddel.
Sziaosztok, hát ti meg hova mentek?- kerdeztem meglepetten.
Daviddel elmegyünk egy rövidebb útra. Neharagudj kincsem, hogy most szólok, de csak néhány napról van szó. - hadarta el.
Megértem, semmi gond. Megleszünk Reeddel. Ti csak menjetek nyugodtan.- mondtam kedvesen, mire egy mosoly szökött a szájára.
Rendben. Jók legyetek.- mondta, majd nyomott egy puszit a fejemre, és már el is tűntek.Este
Két óra múlva indulunk a buliba. Rockeival megcsináltuk a sminkünket és a hajunkat, majd felvettük a ruhákat amiket reggel vásároltunk. Mikor készen lettünk, Reednek is szóltunk, hogy indulhatunk.
20 perc séta után oda is értünk. Egy házibuli volt. Nemtudom, hogy kinél lehetett, de az biztos, hogy nagyon emlékezetes este lesz. Már az utca végében lehetett hallani a dübörgő zenét, ami csak úgy vonzotta be az embereket.Pár perc után már mi ott táncoltuk az óriási tömegben, ahol sikerült elvesztenem Reedet. Fogalmam sincs hova mehetett, de nem nagyon foglalkoztam vele, gondoltam csak Rayenékkal van. Ha már Rockei elrángatott, szeretném magam jólérezni, és kicsit elfelejteni a problémákat.
A tömegben kiszúrtuk Kellyt és Nathent. Valahogy odaférkőztek mellénk, és tovább táncoltunk négyen. Kelly és Nathen időközben újra eltűnt a tömegben, így hát Rockeival maradtam, ami kb. olyna mintha egyedül lettem volna, ugyanis nem igazán fogta magát vissza, és már teljesen kész volt.
Gondoltam arrébb állok, egy olyan helyre ahol kevesebben vannak. Egymagambsn táncoltam, mikor hirtelen két kezet éreztem meg a derekamon. Hirtelen azt hittem, hogy Reed az, és reflex szerűen megfordultam, és nyomtam a szájára egy csókot. Mikor viszont kinyizottam a szemem, nagy meglepetésemre, nem Reed állt előttem. Sikeresen lesmároltam Nathent. Ebben csak az a gáz, hogy Nathen és Kelly időközben összejöttek, nekem pedig ottvolt Reed. Egy pillanatra lefagytam. Nem tudtam mit mondjak most. El akartam onnan tünni. Mikor épp fordultam volna meg, hogy elfussak a legelső kijárathoz, Nathen óvatosan megfogta a csuklómat és szembefordított magával. Egy pillanatig csak néztünk egymás szemébe, majd közeledni kezdett hozzám, és újra megcsókolt. Vagyis ha úgy nézzuk, először én voltam az, aki kezdeményezett, de csak azért, mert azt hittem, hogy Reed az. Most viszont, ahelyett, hogy ellöktem volna magamtól, hagytam neki. Szerencsére, pár perc után újra észbekaptam. Felszaladtam az emeletre, ahol ott állt Rayen is, de viszont Reed nem volt sehol.
Reed merre van?- kérdeztem túl üvöltve a zenét, ami még fent is iszonyat hangosan szólt.
Asszem odabent.- mutatott egy ajtó felé. Gyors léptekkel haladtam, majd mikor benyitottam, azt kívántam bárcsak eltűnhetnék a föld színéről is.Reed és Daniella nyelvcsatájába zavartam bele. Amint kinyitottam az ajtót mindketten rámnéztek. Dan arcára egy lenéző tekintet terült, Reed pedig teljesen le volt sokkolva.
A sírás küszöbén álltam, de próbáltam visszafolytani. Dan végül kiment a szobából, én pedig csak álltam ott bambán.
Nézd Emma..meg tudom magyarázni.- közelített felém, de én csak hátráltam.
Ezen nem tudsz semmit megmagyarázni.- mondtam, majd kiviharzottam a szobából. Hazáig futottam. Kinyitottam a bejárati ajtót, és felszaladtam a szobámba. Ekkor előtört belőlem a zokogás. Nemtudtam mi a rosszabb. Az, hogy megcsókoltam Kelly barátját, Nathent, aki történetesen az egyik legjobb barátom, vagy az, hogy rányitottam Reedre, és Ms. Picsára, akik egymást falták. Nem tudtam mit tegyek. Csalódtam Reedben, de ami megrosszabb, belülröl mardosott a bűntudat, hogy énis ugyan ezt tettem vele.Sziasztok! Tudom..ismét egy nagyon hosszú kihagyás után jöttem csak. Sajnálom, hogy ilyen ritkán vannak részék. Nem ígerem, hogy sűrűbben lesznek, de amint tudok, hozok részt, csak van mikor nincs annyi időm, hogy belekezdjek egy részbe. Ezt is, már két hete írtam, és hát ez sem lett valami nagy durranás. Próbálok izgalmas részeket hozni, és nem csak odadobni egy rövid kis vackot.
Viszont vészésen kezelítünk az 1K-hoz ami nekem még mindig egy felfoghatatlan dolog. Megszeretném köszönni, hogy ennyien olvassátok a sztorimat. A következő részben találkozunk.
Addig is, hali mindenki!🐱🐱
YOU ARE READING
Reménytelen |SZÜNETEL|
Teen FictionSosem tartoztam a szerencsés, vagy épp boldog emberek közé. Mindig volt valami dolog, ami elvette még az életkedvemet is. Bizonyára vannak olyanok akinek sokkal nagyobb gondjaik is akadnak mint nekem, és ezért mondjuk hálás is lehetnék, hogy nem akk...