A Srác Akit Az Elején Utáltam... Ff.: Manu Rios

~Sosem csalódtam úgy emberben mint most benned Rios...~

Sarah csak csendben sétált mellettem míg én majd felrobbantam az idegtől...Nagyot csalódtam Manuban...
Lépteket halottunk a hátunk mögül...Sejtettem, hogy Manu az.
-Elizabeth állj meg kérlek. - kiabálta de én mintha meg se halottam volna mentem a termünk felé.  Mikor már majdnem beértünk Manu megragadta a csuklóm.
-El kérlek hallgass meg én ezt nem így akartam. - kérlelt miközben a szemembe nézet. Csalódottság, megbánás, és szomorúság tükröződött azokban a zöldes-kék iriszekben. Ne légy naiv El... Nem bízhatsz meg benne.
-Hagyjál Békén. - Sziszegtem a fogam között.
Egyszer csak valaki megfogta Manu vállát és el rántotta tőlem. Mikor megláttam ki is az megnyugodtam...Hunter volt az a megmentőm.
-Hagyd Békén a húgomat. Értve vagyok? - Mondta mikor Manut a falhoz nyomta.
-HÚGODAAAT?!? - Látszott Rioson, hogy most igazán meglepődött.
-Igen a Húgomat. - Felelte Hunter.
-Én nem tudtam hogy a húgod....-Mondta.
-Mért ha tudod békén hagysz? - Kérdeztem még mindig dühösen
-Lehet....-Válaszolta flegmán.
-Ne flegmáz a húgommal seggfej. - Sziszegte Hunter Manu arcába.
-KHM...- Köhögött valaki mögöttünk. Mikor hátra fordultunk az igazgatóval találtuk szembe magunkat. -Meg kérdezhetném még is mi folyik itt?
-Igazgató úr Manu nem hagyott békén.....és Hunter hát ő meg védett. - Dadogtam össze vissza a dirinek.
-Igaz ez Manu? - Kérdezte gyanakodva az igazgató.

-Igen igaz. - felelte Rios
-Ez esetben fiatal ember kérem fáradjon be velem az irodába.
Manu csak halkan bólintót. 
-Jól vagy? - kérdezte Hunter
-Jobban nem is lehetnék. - feleltem még mindig mérgesen.
-Nyugodj meg jó? - suttogta a fülembe miközben megölelt. 
Én csak szorosan vissza öleltem és nem szóltam semmit. 

Már az óra közepénél jártunk mikor nyílt az ajtó és Manu lépett be rajta. Nem szólt semmit csak csendben leült a velünk szemben lévő padhoz. 

-Már elnézés Rios úr de nem kellett volna meg magyarázni, hogy mégis miért késet? - kérdezte a tanárnő idegesen.

-Jaj hagyjon már békén az igazgatónál voltam.. - felelte Manu ugyan azzal a flegma hangsúllyal amivel engem is megajándékozott úgy 20 percel ezelőtt. A tanárnő csak tátott szájjal nézet Manura és inkább nem mondott semmit.

~Ebédszünet~

- Na El jössz kajálni? - kérdezte Hunter a padom mellett állva.
-Persze csak el pakolok. - mondtam és gyorsan bele szórtam mindent a táskámba.  

-Te semmit nem változol. - nevetett.

-Most miért? - mosolyogtam el én is.

-ÁÁ semmi hagyjuk. - legyintett nevetve.

-Tényleg amugy Cam? - Kérdeztem mert feltűnt hogy Cam nem is várt a házunk előtt reggel.
-Fogalmam sincs. Pedig elég régen találkoztam már vele is. - mondta Hunter egy kicsit le törve.

-Na mindegy menjünk ENNI. -feleltem nevetve.

MIkor Hunter-rel kifelé tartottunk az ajtóban egy mellkasnak ütköztem.

Azt a rohadt de régen irtam :)
Remélem még nem felejtettétek el a storym :'D
De ne aggódjatok most már sokkal többet fogok irni :)
Na puszancs :*