A Srác Akit Az Elején Utáltam... Ff.: Manu Rios

~Rios miért vagy ott ahol én?~

Rios volt ott a haverjaimmal beszélt mikor oda értem le pacsiztam mindenkivel utána Rios-hoz foldultam.
-Hát te szomszéd hogy-hogy erre??
-Peterson!! Csak erre jártam aztán megláttam a srácokat. - felelte mosolyogva.
-aha oké - feleltem rágózva.
Dallasék csak nevettek a mi kis "beszélgetésünkön".
Mikor úgy gondoltam hogy elég volt a beszédből. Fogtam magam és Fel gurultam a legmagasabb rámpára.
-Peterson ebből baj lesz. -kiabálta nekem Rios.
-Dehogy lesz baj.- igen itt még én is azt hittem
2 perc sem kellett hozzá amikor el indultam még minden rendben volt,  de ez után miután meg akartam csinálni egy trükköt a deszka rosszul fordult én pedig oltári nagyot zakosztam. Annyira emlékszem hogy Dallas a nevemet kiabálta. Ezt követően teljes sötétség.
~A kórházban~
Mikor kinyitottam a szemem egy fehér szobában találtam magam. Az ágyam mellett 6 szempár nézet rám boldogan és ijedten is egyszerre.
A karomon gipsz volt ahhaa szóval a karom is eltört.
-Peterson én mondtam h baj lesz... -felelte Rios ideges mosollyal.
-igen Manu te meg mondtad - nevettem fel.
-Jéé Peterson tudod a keresztnevem?? - kérdezte mosolyogva
-Talán - kacsintottam
-Na jól van tubicáim most mi jövünk - röhögött Shawn
-Shawn Cica te is itt vagy ? - röhögtem fel hogy húzzam az agyát
-Miiii nem vettél észre hát ilyet ezért most megcsikizlek - mondta miközben közeledett felém
-Neeee Shawn könyörgöm - kezdtem a röhögést mikor még hozzám se ért.
-Na jó mivel zakosztal és így elég pocsékul nézel ki most nem bántalak. - felelte röhögve.
-Ah örök hála - néztem rá
-Dallas veled mi van? - kérdeztem félve Cameront
De ő csak szomorúan rám nézet és ott hagyott a többiekkel....