A Srác Akit Az Elején Utáltam... Ff.: Manu Rios

~Cameron...Vigyazz!!~

Az a nem várt személy pedig Rios volt.

-Szia El. - köszönt mosolyogva mikor oda értem mellé.

-Helló Rios.

-Jaj elkerülhetjük hogy így hívsz? - Simogatta meg a tarkóját zavartan.

-Miért talán zavar? - bokszoltam bele a vállába.

-Hát kicsit régen a volt barátnőm hívott így és nem szép emlékek.. Na de mindegy menjünk mert időre kell haza érnem.

-Okés menjünk...De amúgy ha szeretnéd nyugodtan elmondhatod miért rossz emlék neked ha a vezetékneveden szólítanak. - Mondtam miközben eltűrtem egy hajszálat a szememtől.

-Hát annyi az egész hogy már 2 éve együtt voltunk és hát megcsalt az utolsó hónapokban végig mással volt...Érted mással - Sírta el magát. Te jó isten most jöttem rá hogy ez a bunkó stílus mögött valójában egy össze tört szívű kis fiú áll. Sajnos nem tudtam mit mondani neki semmi meg nyugtatót amit ilyenkor szoktak mondani így csak magamhoz öleltem.

-Nyugodj meg...Nincsen semmi baj..Egyszer minden jobb lesz. - Simogattam a fejét miközben ő tovább szipogott.

-Köszönöm El, hogy meg hallgattál és ne haragudj mert egy köcsög f*sz voltam veled. - Szipogott tovább.

-Jaj Manu semmi baj.. Lenne kedved egy kicsit sétálni vagy nagyon sietsz? - Simogattam meg a vállát.

-Igazából nem siettek csak azt hittem nem akarsz velem olyan sokat beszélni és azért mondtam. - vallotta be mosolyogva.

-ohh Manu... - mondtam halvány mosolyal az arcomon.

-Amúgy van valami baj? - Kérdezte miközben az arcomra nézve..Picsába ennyire látható volt hogy nincs minden rendben.

-Hát igazság szerint jaj nem tudom hogy mondjam..-Basszus mégis hogyan mondjam el Riosnak hogy smároltam Cam-el és ő erre azt mondta nem lehet köztünk semmi én meg lelkileg teljesen össze törtem? - kérdeztem magamba...De aztán le esett hogy én ezeket hangosan mondtam ki mert Manu a kezemnél fogva magához rántott és szorosan a karjaiba zárt én pedig el sírtam magam...Minden kijött, hogy Cam ezt mondta, hogy bele szeretem..Fájt borzalmasan fájt hogy azt mondta köztünk nem lehet semmi...De vajon ő most mit gondolhat..?

~Cameron szemszöge.~

Te jó ég...én smároltam a legjobb lány barátommal akit kis kora óta ismerek..Bár kár lenne tagadni hogy...hogy én bele szeretem Eliz-ba..Hogy lehetem ilyen hülye ?! Miért mondtam neki, hogy köztünk nem lehet semmi...? Mikor láttam a szemén, hogy majdnem sírt...Jaj istenem azok a gyönyörű barna szemek..amik miattam teltek meg könnyekel...Vajon most hol lehet? Mit csinálhat? És akkor meg láttam Riossal sétált...Na jó ezt nem hiszem el...Egyszer szét fogom ütni a fejét...Miért kell ezt csinálnia..?! Miert kell azt csinalni mint régen?! Miért...?! Rengeteg ilyen kérdés forgott a fejemben miközben le léptem a zebrára..De abban a pillanatban mikor a zebra közepén voltam kiabálást hallottam
-Cameron vigyázz!!- Eliz hangja volt de amikor oldalra fordultam hogy lássam..fényszórók világítottak meg és az utolsó hang amíg halottam El sikítása volt és elnyelt a sötétség...!