Sötét szerelem

3.fejezet

A férfi szemei egyre sötétebbek lettek, ahogy a düh még jobban átjárta testét. Ujjaival erősen megszorította a kormányt, miközben még nagyobb sebességbe tette autóját. Az a nyomorult alak! Mégis, hogy merte ezt megtenni vele? Tisztában volt azzal, hogy ha sikkaszt tőle és észre veszi, akkor az életével fizet érte, és mégis megtette. Talán ennyire hülyének nézte? Vagy esetleg tényleg azt hitte, hogy nem veszi észre, hogy mit művel háta mögött? Ugyan, ne legyen már ennyire ostoba. Nem most kezdte a szakmát. Tizenöt éves kora óta volt Japán egyik legveszélyesebb maffia bandájának a vezetője, és azóta volt már olyan jó vezető, hogy semmi sem kerülte el a figyelmét, és most mégis is sikerült valakinek majdnem átvernie. Vajon mióta lophatta meg az féreg Orochimaru? Talán négy éve? Biztosan, különben hogyan sikerült volna ötven millióval meglopnia. Erre a gondolat hatására még nagyobb düh kezdte átjárni testét, és egyre csak arra tudott gondolni, hogy megöli a férfit. Eddig elnéző volt vele, de most ezúttal nem lesz az. Elfogja kapni, és az a nyomorult azt is megfogja bánni, hogy megszületett. Vele senki sem kezdhet ki csak úgy. Nem szerette, ha valaki átakarja verni, főleg ha az a valaki az egyik embere volt.

Ahogy megpillantotta a Vörös Éjszakák nevű klubot még jobban dühös lett. Szinte maga előtt látta, ahogyan végezz azzal a szeméttel. Lefékezett a klub előtt, majdnem elgázolt egy járókelőt, aki éppen akkor ment át. Naruto kiszállt a kocsiból. Szemeiben olyan mérhetetlen vérszomj volt, hogy az a járókelő, akit majdnem elütött, ahogy meglátta tekintetét egyből letett arról, hogy megszólítsa. Nem lett volna bölcs dolog ha megszólítja. Amilyen dühös volt még félő volt, hogy másokat is megöl, ha esetleg bárki is megszólította volna. Sebes léptekkel elindult a klub felé. Fölemelte kezeit és durván belökte az ajtót, majd belépett oda.

Odabent egy csomó ember volt, főleg férfiak, akik en igen csak látszott, hogy mennyire gazdagok. Mindegyikkel egy-egy prostituált volt, akik a klubban dolgoztak, hogy elszórakoztassák a gazdag vendégeket. Naruto szemei összeszűköltek. Már csak ez hiányzott! Épp akkor kellett ideérnie, amikor ezeket vén szemeteket szórakoztatják az ő prostituáltjai. Ha esetleg fiatal vendégekről lett volna szó, akkor az talán még tetszett volna neki a látvány, így viszont nem. Ide csak azok a gazdag vén szarok jártak, akik egy kis friss húsra vágytak, mert már annyira unták a saját feleségeiket. Nem kéne emiatt panaszkodnia, hiszen azáltal, hogy ezek a férfiak idejártak, sok pénzt fizettek csak azért, hogy jól érezzék magukat, úgyhogy nincs igazán oka panaszra.

Egy fiatal fiú állt elébe és ő hidegen lepillantott rá. A fiú igen szép volt és alig nézett ki tizennégy évesnél többnek. Szép, zöld szemeit csábítóan emelete a férfira, aki már rögtön tudta, hogy mit akar tőle, de neki most nem volt kedve ahhoz, hogy vele szórakozzon. Talán majd később miután elintézte azt a féreg Orochimarut, de addig nem.

- Hol van, Orochimaru? - kérdezte a fiútól még mielőtt megszólalhatott volna. Hangján igen csak lehetett érezni, hogy mennyire nincsen jókedvében.

A fiatal fiú döbbenten nézett rá. Nem értette mit akar főnökétől ez a hietetlenül jóképű férfi, ami nem is volt csoda, hiszen senki sem tudta, hogy ki valójában ennek a klubnak a tulajdonosa, mindenki, aki itt dolgozott csak Orochimarut ismerte főnökének. Na nem mintha nem hallottak volna arról, hogy egy másik férfi megvette a klubot, de ismerni sem ki sem tudta. Mintha nem is létezett volna.

A fiú már éppen azon volt, hogy megkérdezze, mit akar főnökétől, mikor Naruto hirtelen előre nyúlt és megragadta a fiú törékeny karját. Szorítása olyan erős volt, hogy a fiú azt hitte rögtön eltöri a karját.

- Kérdeztem valamit – mondta a szőke férfi egyre fagyosabb hangon és a fiú ettől ijedten nyelt egyet.

Nem szerette volna tovább dühíteni a férfit, akin nagyon is látszott, hogy nem volt jókedvében.