Sötét szerelem

4.fejezet

Sasuke még mindig döbbenten állt és egyszerűen nem merte elhinni, hogy tényleg Naruto volt az, akit az előbb látott elmenni Orochimaru irodája felé.

Mégis mi a fenét keres itt a férfi? Mit akarhat annyira a főnökétől? Azt látta rajta, hogy nem volt éppen jó kedvében, még szegény Souichi karját is úgy megszorította, hogy azt hitte egyetlen mozdulattal ketté töri. Még soha nem látta ilyennek a férfit, és ez a viselkedése teljesen megdöbbentette. Na, jó, nem mintha Naruto-sensei nem lett volna mindig is bunkó, de ez nem bunkózás volt, amit látott rajta, hanem gyilkos düh, mint aki éppen gyilkolni készül, és ezzel egyszerűen nem tudott mit kezdeni.

Érhetetlenül ült le a klub bárpultjához és közben még mindig azon járt az esze, hogy vajon miért viselkedett így a férfi, és egyáltalán mit akar Orochimarutól? Mit titkolt el előle a férfi, amiről eddig nem tudott? Eddig azt hitte ismeri a férfit, de aztán rákellet jönnie, hogy mégsem. Nem! Egyáltalán nem ismerte őt, mert igazából nem is akarta megismerni. Csak egy egyszerű tanárnak gondolta, aki megkeserítette az életét, de igazából semmit sem tudott róla: sem azt, hogy hány éves, sem pedig azt, hogy hol él, vagy azt, nős-e. Kész rejtély volt előtte a férfi, és kezdett rájönni, hogy nem csak azért nem tud semmit róla, mert nem érdekelte őt, hanem azért, mert a férfi sem akarta, hogy bárki más is megismerje. Ő el volt a saját világában. Senkivel sem barátkozott: sem a tanár társaival, sem pedig a diákjaival. Mindenkivel hűvös és elutasító volt, de ugyanakkor segített is másokon, ha esetleg úgy adódott, tanár társai a segítségét kérték, azon kívül semmi. Senkivel sem tartotta a kapcsolatot, még csak nem is látta senkivel sem. Mindig egyedül érkezett meg az iskolába, aztán meg egyedül is távozott. Szünetekben is, mikor látta őt, akkor is egyedül volt, és vagy dohányzott, vagy éppen telefonon beszélgetett valakivel, vagy a laptopjába írt valamit, ami mindig szokása volt, amióta csak megismerte. Uzumaki Naruto – gondolta magában a fiatal fiú. Mégis ki vagy te valójában?

Ábrándozásából egy fiatal hang ébresztette fel:

- Mi a baj, Sasuke? - hallotta meg Temari hangját, aki a felszolgáló volt a bárpultnál.

Sasuke ráemelte csodálkozó tekintetét a lányra, aki egy kicsit aggódva nézett rá. A fiatal fiú kissé zavarodottan nézett rá. Mit is kérdezett tőle?

- Mit is kérdeztél? - kérdezte Sasuke. - Nem igazán értettem.

Temari lehunyta szemeit és felsóhajtott.

- Azt kérdeztem, hogy valami bajod van? - válaszolta a fiatal lány. - Az előbb olyan komolyan néztél, mintha bántana téged valami.

Sasuke elmosolyodott, ami nagy ritkaság volt tőle, de most nem tudott mást tenni, de persze nem akarta elmondani a lánynak, hogy mi baja.

- Semmi különös, mindössze csak elgondolkodtam.

- Csak nem megint a főnök csinált veled valamit?

- Még csak az kéne – legyintett a fekete hajú fiú. - Egy életre megbántam, hogy engedtem neki azt, hogy hozzám érjen, amit persze soha többé nem engedek meg neki. Csak mindössze egy ismerősömön gondolkodtam.

- Egy ismerősödön? - kérdezte Temari meglepetten. - Csak nem arra az eszméletlenül jóképű szőke férfira gondolsz, aki nem rég jött ide?

Sasuke ettől legszívesebben beverte volna fejét a pultba. A fenébe! Ezt meg mégis, hogy a fenébe találta ki? Gondolat olvasó vagy mi?

- De, pont rá gondoltam – felelte hidegen. - Még soha nem láttam erre felé, és igen csak meglepett, amiért itt láttam.

- Ne mond, hogy csak most láttad itt? - mondta Temari és a fi ettől összevonta szemöldökét. Ezt meg, hogy érti? - Ez a fickó nem először jár itt, nekem elhiheted. Volt már itt többször is.