Sötét szerelem

21.fejezet

Sasuke kedvetlenül állt a szobatükör előtt, miközben megkötötte nyakkendőjét. Fekete szemei hűvösen és komoran csillogtak. Nem igazán volt jókedve, ami nem is volt csoda, hiszen éppen arra készült, hogy részt vegyen régen nem látott testvérének születésnapi partiján; aki mellesleg egy yakuza vezér volt. Ugyanúgy, mint Naruto, aki persze jól ismerte őt.

Sasuke ezen halkan felsóhajtott, majd ellépett a tükör mellől, és az ágyhoz lépett, ahol öltönye hevert, amit leemelt onnan, aztán magára vette. Némán maga elé nézett, és közben azon gondolkodott, hogy vajon, hogyan juthatott el odáig, hogy elmegy annak a gyűlölt embernek a születésnapi bulijára. Az egy dolog, hogy Narutónak valahogyan sikerült rábeszélnie erre az őrültségre, de hogy ő bolond fejjel még bele is egyezett? Hogyan mondhatott igent? Legszívesebben nem ment volna el, de Naruto kerekperec megmondta neki, hogy igenis elfog menni, és nem akar semmilyen kifogást hallani tőle. Ha egyszer Naruto valamit elhatározott, akkor ahhoz nagyon is ragaszkodott. Semmivel sem tudta volna már meggyőzni őt. Csak tudná, hogy miért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy részt vegyen azon a partin? Vagy inkább, miért ragaszkodik ahhoz, hogy találkozzon Itachival? Hiszen tudja jól, hogy mennyire gyűlöli őt. Mi változna azon, ha ők ketten találkoznának?

Hallotta, hogy nyílik az ajtó, mire oda kapta tekintetét. Szeme se rebbent, amikor Narutót látta belépni a szobába. Az Uchiha fiú végigpillantott a férfi testén, aki már régen fel volt öltözve. Elegáns, fehér öltönyt, és hozzá fehér nadrágot viselt. Az öltöny alatt fekete inget hordott, amihez nem viselt nyakkendőt. Sasuke halkan nyelt egyet, ahogyan testét átkezdte járni a forróság. Nagyon jóképű volt ebben a ruhában. Hihetetlen, hogy valaki ennyire elegáns legyen. Naruto egyszerűen értett ahhoz, hogy mindig elegánsan nézzen ki.

Naruto elmosolyodott, mikor meglátta a fiút, majd közelebb hozzá és finoman átkarolta derekát, miközben szemeibe nézett, mik hűvösen csillogtak.

- Mi az? – szólalt meg a szőke férfi kedvesen. – Még mindig haragszol rám, amiért el kell jönnöd velem Itachi születésnapi bulijára?

Sasuke lehunyta szemeit, majd felsóhajtott.

- Nincs sok kedvem hozzá – válaszolta őszintén. – De ha már rábeszéltél, akkor elmegyek.

Naruto mosolyogva nézte a fiút, aki nézett maga elé, és tudta, mit érezhet most.

- Nem lesz olyan szörnyű. Hidd el.

Sasuke felsóhajtott. Mit tudhat ő erről? – gondolta magában fájdalmasan. Ha neki kéne olyan emberrel találkoznia, aki oly sok fájdalmat okozott neki, akkor ő neki se volna kedve azzal illetővel találkozni. Egyszerűen mérhetetlenül fájt neki, hogy ismét találkoznia kell fivérével.

- De az lesz – válaszolta a fekete hajú fiú, és erre a férfi némán figyelni kezdte arcát. – Találkozni fogok azzal az emberrel, aki valamikor oly fontos volt számomra, és aki kíméletlenül elárult engem. Te mit éreznél a helyemben?

Naruto eleinte nem válaszolt. Tényleg nem akart rosszat a fiúnak. Csak azt akarta, hogy megtudja az igazat arról, hogy Itachi miért tette vele azt, amit ellene elkövetett. Ez a születésnapi parti pedig a legmegfelelőbb pillanatra arra, hogy ezt megtudja. Találkoznak, és aztán beszélnek egymással. Ebbe csak nem hal bele?

- Nézd – szólalt meg Naruto nyugodt hangon, és megérintette kedvese arcát, aki erre felnézett rá -, tudom, hogy fáj. De jobb lezárni a múltat. Azt gondolod, rosszat akarok neked, pedig ez nem igaz. Nem azt akarom, hogy kibékülj vele, csak azt, hogy beszélj vele.

- Miért? Változtatna ez bármit is azon, amit ellenem tett?

- Nem. De legalább tudnád az igazat.