Sötét szerelem

18.fejezet

A fekete hajú fiú a medence lépcsőin ült fölhúzott térdekkel, amiket átkarolt, és állát neki támasztotta. Fekete szemeivel egyre csak maga elé nézett, melyek most üresen csillogtak. A meleg víz körülölelte testét, melyen még mindig jól látszottak Naruto büntetésének nyomai, pedig már egy hét telt el azóta a nap óta. Miután olyan meggondolatlanul beszélt a férfival, Naruto viselkedése teljesen megváltozott. Olyan kegyetlenné vált, amilyet korábban soha sem tapasztalt tőle. A fájdalom, amit okozott neki, semmi volt ahhoz a félelemhez képest, melyet az egész kínzás alatt érzett. Nem volt különösebben kegyetlen, de ahhoz elég volt, hogy egy életre megtanulja, hogy többé ne dühítse fel. Egész idő alatt azon imádkozott, hogy a férfi ne ölje meg. Egyetlen szót sem szólt a kínzás alatt, csak azért fohászkodott, hogy ne haljon bele. Naruto azonban nem akarta megölni, inkább csak figyelmezetésnek szánta egészet. Az Uchiha fiú soha nem gondolta volna azt, hogy a férfi képes ilyen érzelmek nélkül valakit bántani, és ez neki jobban fájt, mint bármi más a világon. A lelki sebei sokkal mélyebbek voltak, mint azok a sebek voltak, amik a testét borították be. Az a férfi bántotta, akibe bolondfejjel szerelmes volt.

Halkan sóhajtott egyet, majd homlokát térdeire hajtotta. Olyan volt, mint aki megakarna halni. Már azt sem bánta volna, ha ez is megtörténne. Csak azt akarta, hogy érjen véget ez az egész. Még arra sem figyelt fel, hogy az ajtó kinyitódott mögötte. Nem érdekelte már semmi sem.

- Hát te is itt vagy? – hallotta meg Kiba hangját, mire a fekete hajú fiú egész testében megfeszült.

Hátrakapta fejét, és fekete szemeit a férfira emelte, aki nem messze állt mögötte. A fiatal Uchiha halkan nyelt egyet, és nem értette, hogy a férfi mit akar itt. Alaposan végigmérte őt, és ekkor tűnt fel neki, hogy Kibán nem volt más csak egy egyszerű fehér köntös, amin fiú enyhén összehúzta szemét. Csak nem akar itt fürödni? Ráadásul vele? Na, már csak ez hiányzott! Hogy pont azzal a férfival kell, hogy együtt fürödjön, aki miatt megkínozták. Ha ő nem lenne, akkor Naruto nem gyűlölné őt. Őt szeretné és nem pedig Kibát. A fiatal férfi közelebb lépett a fiatal fiúhoz, aki legszívesebben felugrott volna, és elment volna onnan, de nem tette meg. Nem azért, mert nem akarta, hanem mert teste iszonyúan sajgott sebei miatt. A mozgás egyenesen kínszenvedés volt számára. Így ha tehette, akkor nem mozgott. Most is azért volt itt, hogy a meleg víz hátha segít csökkenteni testének fájdalmát. Hiszen amúgy is gyógyvíz volt, nem?

Kiba végigpillantott a fiú elgyötört testén. Naruto tényleg nem kímélte szegényt, de ezek a sebek semmik voltak azokhoz képest, amiket egyik ellenfelén ejtett, amikor azt is megkínozta. Ez a szegény fiú örüljön annak, hogy Naruto csak figyelmeztette, és nem kínozta meg sokkal súlyosabban. Csak tudná, hogy mit követett el ez a szerencsétlen, hogy így bűntette meg?

- Nem számítottam arra, hogy te is itt vagy – szólalt meg Kiba ismét, és még el is mosolyodott, hogy csökkentse a fiú félelmét maga iránt; már ha egyáltalán félt tőle. – Gondoltam, veszek egy kis fürdőt idebent, de úgy tűnik, veled együtt kell megtennem ezt. Nem baj. Engem nem zavar a társaságod.

Engem viszont meg rohadtul! – gondolta magában Sasuke keserűen, de hangosan nem mondta ki. Nem merte megkockáztatni.

- Nem vagy valami bőbeszédű – mondta Kiba nyugodt hangon, miközben elkezdte kioldani köntösének övét. – Pedig Naruto elmondása szerint szeretsz beszélgetni.

Sasuke hidegen megszólalt:

- Nincs különösebb okom arra, hogy beszéljek – válaszolta a fiatal fiú hűvösen. – Naruto engedélye nélkül meg pláne nem.

Kiba egy picit megdöbbent, majd kedvesen elmosolyodott.

- Kell az engedélye? – kérdezte mosolyogva. – Nem hinném. Például Mogival is egészen kellemesen elbeszélgetsz, ha elkísér téged valahová.