Sötét szerelem

14.fejezet

Amikor csöngettek, Sai nem tudta, hogy ki jöhetett el hozzá látogatóba. Éppen a munkából ért haza, és még nem volt ideje arra, hogy rendesen összeszedje magát és egyen is valamit. Így a lehető legrosszabbkor zavarták. Azonban, amikor arra gondolt, hogy talán Sasuke tért vissza, akkor gyorsan az ajtóhoz sietett, hogy megnézze, tényleg a fiú tért vissza. Tegnap reggel óta nem látta őt, és már nagyon aggódott érte. El nem tudta képzelni, hogy mi történhetett vele. Remélte, hogy nem került valamilyen bajba. Főleg amiatt, mert prostituált volt.

Kinyitotta az ajtót, majd a folyosón álló fiúra pillantott, aki hűvös higgadtsággal nézett fel rá. Sai megkönnyebbülten ismerte fel Sasukét, aki nem csinált mást, csak előtte állt és őt nézte. A férfi végigpillantott a fiatal fiún. Ahogy megtudta állapítani, nem történt vele semmi baj. Az iskolai egyenruhájában volt, bár az a láncos nyakörv, amit a nyakában viselt, nemigen tetszett neki. Ezt meg, mikor szerezte? – gondolta magában. Új divatot próbál teremteni, vagy mi? Bár az a fő, hogy nincs baja.

Sai felemelte jobb kezét, majd hirtelen egy gyengéd pofont kevert le a fiúnak, akit mindez teljesen váratlanul ért. Nem ilyesmire számított. Felháborodva nézett barátjára.

- Ezt meg, miért kaptam? – kérdezte Sasuke dühösen, mire a férfi higgadtan válaszolt.

- Ilyenkor kell haza jönnöd? Már délután három óra van. Legalább telefonáltál volna, hogy mi van veled.

Sasuke kedvetlenül nézett rá a nála idősebb férfira, miközben sajgó arcát tapogatta. Soha sem fogja tudni, megszokni azt, hogy Sai ennyire aggódik érte. Lemondóan sóhajtott, majd újból barátjára nézett.

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett – mondta a fiatal Uchiha bocsánatkérően. – Nem akartam gondot okozni.

Sai nyugodtan nézett továbbra is a fiúra, de belül még mindig aggodalom járta át. Már azt hitte, hogy tényleg baj történt a fiúval. Nem szokott csak úgy kimaradozni otthonról.

- Az a fő, hogy élsz – válaszolta a fiatal férfi, majd félreállt az ajtóból. – Na, gyere be! Ne ácsorogj kint feleslegesen.

Az Uchiha fiú még egy ideig kint állt, majd aztán belépett a lakásba. Szemei sok érzelmet nem fejeztek ki, de belül mérhetetlen lelkiismeret járta át lelkét. Sai aggódott érte, és nem is jogtalanul. Most tényleg olyan helyzetbe került, amiből már ő sem tudna segíteni neki kimászni. Nem szívesen akart volna beszélni neki az igazságról, de más választása nem volt. Nem titkolózhat előtte. Joga van tudni arról, hogy mi történt vele. Főleg azért is, mert ő a barátja volt.

- Nemrégiben jöttem haza én is – szólalt meg ismét Sai, ezzel kizökkentve az Uchiha fiút a gondolkodásból, aki a férfira nézett. – De még nem főztem semmit sem. Ha vársz néhány pillanatig, akkor gyorsan összeütök valamit.

Sasuke csak kifejezéstelen szemekkel nézte őt.

- Köszönöm, de én már ebédeltem – válaszolta nyugodt hangon, mire Sai döbbenten nézett rá.

- És kinél? Valamelyik kliensednél? Már házhoz is jársz?

A fiatal Uchiha félrefordította tekintetét, mire a férfi még jobban megdöbbent. A fiú a szokottnál is furcsábban viselkedett. Mi történhetett, hogy így viselkedik?

- Történt valami? – kérdezte Sai ismét, de a fiú továbbra sem akart ránézni. Fekete szemeiben semmilyen érzelem nem volt.

Sai gyanakodva vonta össze szemöldökét, majd végigmérte a fiút, hátha észrevesz rajta valami szokatlant. Bár az egyetlen szokatlan dolog, ami rajta volt, az a láncos nyakörv volt, amit viselt, és amit korábban is kiszúrt, amikor haza jött a fiú.