11.fejezet

926 30 0
                                    


Sasuke szörnyű fejfájásra ébredt fel. Halkan felnyögött, miközben fájó halántékát kezdte el masszírozni. Mit mondjon, eléggé pocsékul érezte magát, ami nem is volt csoda, hiszen egész éjszaka Narutóval szeretkezett, és ez igencsak megviselte őt. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ennyit szeretkezzen valaki vele.

Nem kellett körbenéznie ahhoz, hogy tudja, Naruto nem volt bent a szobában. Ettől megkönnyebbült. Legalább nem fog megint lefeküdni vele. Még csak nem is érdekelte, hogy merre lehet.

Egyszer csak kinyílt az ajtó, és ettől azonnal felpillantott. Csak ne ő térjen vissza! – gondolta magában, de nem volt ilyen szerencséje. Amikor a férfit látta meg belépni, legszívesebben kirohant volna a szobából, de sajnos nem tehette meg. Most már ő hozzátartozott, még ha nem is akarta. Naruto mellé lépett, miközben sejtelmesen mosolygott. A fiú szíve a torkában dobogott.

- Csak nem most ébredtél fel? – szólalt meg a hosszú hajú férfi enyhén gúnyosan, miközben leült a fiú mellé. – Ennyire kimerített a tegnap este? Pedig a te munkakörödben régen hozzá kellett volna szoknod.

Sasuke szemei megvillantak. Már megint gúnyolódik vele arról, hogy milyen munkája van.

- Semmi közöd nincs ahhoz, hogy mihez vagyok hozzászokva! – vágott vissza hevesen a fiatal fiú, majd aztán szavai elakadtak, ahogy eszébe jutott valami. – Mennyi az idő?

Naruto ismét elmosolyodott.

- Ó, hát rájöttél? Már egy óra is elmúlt.

Sasuke teljesen megdöbbent. Hogy mi?

- És miért nem ébresztettél fel? Tudod jól, hogy iskolába kellett volna mennem!

- Valóban? – kérdezte Naruto kedvesen, majd fölemelte jobb kezét, és gyengéden simogatni kezdte a fiú izmos hasát, amitől Sasuke összerándult. – Nos, közlöm veled, hogy már nem jársz iskolába.

A fiatal fiú teljesen elképedt. Fogalma sem volt arról, hogy a férfi, miről beszél.

- Ezt nem értem.

- Pedig egyszerű – válaszolta Naruto nyugodtan, miközben a fiú érzékeny mellbimbóját kezdte el kényeztetni. – Elintéztem, hogy többet ne járj iskolába.

- Mi? De hát miért?

A hosszú hajú férfi fölnevetett. Élvezet játszadozni ezzel a fiúval. Roppantul élvezte az egész helyzetet. Lehajolt, és gyengéden a fogai közé vette a fiú mellbimbóját, majd szívogatni kezdte, mitől Sasuke az ágyneműbe markolt.

- Nincs szükség arra, hogy oda járj – felelte a szőke férfi, miközben végignyalt a fiú mellkasán. – Most már hozzám tartozol, és ennek fejében, végig mellettem kell, hogy legyél. Most már semmi közöd nincs ahhoz az iskolához, akárcsak nekem.

- Még... Még mindig... Nem értem...

- Mit nem értesz? Csak addig voltam abban az iskolában, amíg te is ott voltál. Most, hogy már az enyém vagy, nem köt oda semmi.

- De hát, nem azért voltál ott, hogy álcázd magad?

Naruto végigcsókolt a fiú izmos hasán, melynek izmai hevesen összerándultak, miközben lehúzta róla a takarót, felfedve ezzel a fiú gyönyörű meztelen testét.

- Hülye! Azok az emberek nagyon is tisztában voltak vele, hogy ki vagyok valójában.

- Tudták? – kérdezte Sasuke halkan, majd hangosan felnyögött, amikor Naruto combjainak belsőterét kezdte el nyalogatni. – Akkor mégis, miért engedték, hogy...

Sötét szerelemWhere stories live. Discover now