Sötét szerelem

13.fejezet

A szőke férfi mosolyogva nézte a fiút, aki egyre rémültebben nézett rá. Csak nem ismeri a bátyát? – gondolta magában döbbenten.

- Te... ismered őt? – kérdezte Sasuke akadozva, mire a férfi válaszolt.

- Persze, hogy ismerem. A yakuza bandák és azok vezetői jól ismerik egymást. Képben kell, hogy legyünk egymás dolgairól, ha nem akarjuk feleslegesen összerúgni egymással a port.

A fiatal Uchiha kapkodva vette a levegőt.

- Szóval... te végigtudtad, hogy ő a testvérem? Erről mikor akartál nekem szólni?

- Állj! – mondta Naruto határozottan. – Lehet, hogy ismerem, és sejtettem, hogy rokoni kapcsolat fűz hozzá, de azt nem tudtam, hogy a testvéred. Arról hallottam, hogy megölte a családját, hogy csatlakozzon ahhoz a bandához, aminek most már a vezetője, de én úgy tudtam, hogy akkor mindenkivel végzett. Beleértve az öccsét is. Legalábbis az alvilági körökben, mindenki úgy tudja, hogy a testvére halott. Én is így tudtam.

Sasuke a férfit nézte. Elhitte neki, amit mondott. Tudta jól, hogy nem hazudik. Viszont, ha ez így van, akkor Itachi, miért hazudta mindenkinek azt, hogy megölte őt? Mi volt ezzel a célja?

- Amikor megismertelek – folytatta tovább higgadtan a szőke férfi, és erre a fiú rápillantott -, megdöbbentett, hogy téged is ugyanúgy hívnak, mint őt. De aztán azt gondoltam, hogy biztosan az unokatestvére lehetsz. Attól, hogy megölte a szüleit és a testvérét, még lehetnek más rokonai is, nem igaz? Minden rokonát csak nem ölheti meg? Így hát nem foglalkoztam a dologgal. Nem sejtettem, hogy a testvére vagy.

A fekete hajú fiú eltűnődve nézett rá. Valóban nem gondolta azt, hogy a testvére?

- Tényleg nem sejtetted? – kérdezte nyugodt hangon, mire a férfi felsóhajtott.

- Nem én. Ha tudom, arról már régen tudnál.

- Aha. Ha ilyen jól ismered, akkor előbb-utóbb biztosan megfogja tudni, hogy a szeretőd vagyok.

- Ó – mosolyodott el kedvesen a fiatal yakuza vezér -, ebben biztos vagyok. Az ilyesmi hamar elterjed yakuza körökben. Kíváncsi vagyok, vajon mit fog szólni hozzá?

- Nem érdekel – válaszolta Sasuke megvetően, és félrefordította tekintetét. – Leszarom, hogy mit gondol.

Naruto nyugodtan nézte őt. Ennyire gyűlölné? Bár nem csodálkozik ezen. A helyében ő is így érezne, bár az érdekelte, hogy vajon Itachi, miért hagyta életben a fiút? Talán mégsem volt olyan kegyetlen, mint amilyennek a fiú gondolja.

- Tudod – kezdte higgadtan, de fiatal fiú nem igazán foglalkozott vele. Ahhoz túlságosan is átjárta a gyűlölet, melyet saját testvére iránt érzett. -, nemrégiben találkoztam vele...

- Nem érdekel! – kiáltotta hangosan az Uchiha fiú, mire a férfi elhallgatott.

A fiú arcát nézte, akin jól látszott, hogy mennyire felzaklatta az, hogy testvéréről kellett beszélnie, akit nyilván szeretett, de most már csak gyűlöletet érzett iránta. Fekete szemei fájdalmasan csillogtak. Ujjaival nyakörvének láncát piszkálta. Emlékezett. Olyan emlékekre gondolt, melyeket eddig oly sikeresen elzárt szívének legmélyén, és most újból felszínre törtek. Nem akart emlékezni arra az emberre, aki miatt tönkre ment az élete, és aki miatt egy yakuza vezér szeretője lett. A fivére miatt jutott idáig. Gyűlölte őt teljes szívéből.

Nem is figyelt arra, amit Naruto csinált, aki szépen elrakosgatta maga elől a tányérokat és a poharakat az asztal egy másik részére, hogy majd ne zavarják abban, amit tenni fog.