A lány a tópartról-Átírás alatt

13

Hideg víz takarja mostanra Avery testét.Avery viszont még mindig nem ébredett fel.annyira fáradt volt, hogy pár perc alatt az alvás rabjává vált.Nedves haja a bőrére ragadva, a fejét hátrahajtva csendesen lélegzik.

Ekőzben Alexander alvatlan arccal ül a számítógépje előtt és valamit nagyon kersegél rajta.Közben a telefonját is nyomkodja.A galériában keresgél a képek között.A gépen az összes létező közösségi oldal megnyítva és mindenhol az Avery név szerepel. Találat van, csak sajnos nem az akit ő pontosan keres.Szegény keresgél, de mind hiába. Averynek semmi elérhetősége nincs fent egy oldalon sem, mivel nem használ egyet sem.Alexander viszont nem adja fel tovább keresgél, és már a Google keresőben is szerepel az Avery név. Alexander háta mögött nyítodik az ajtó és kishúga lép be.

-Te még nem alszol?-kérdezi Alexander kishúgától, tekintete még most is a képernyőn van.

-Nem tudok.-feleli a lány.

-Mondtam, hogy a nagyiékhoz kellett volna téged vinni.Így sosem leszel kipihent.-fordul végre hátra Alex.

-Talán ha te is lefeküdnél, és nem a telefonod pittyegését kéne hallgatnom tudnék aludni.-sétál bátyja mellé.

-Mondcsak, a családnevét nem említette meg?-utal itt Averyre.

-Nem csak a keresztnevét mondta meg. De miért ilyen fontos?-húzza fel szemöldökét Clara.

-Tudod a minap elmentem én is a tóhoz és ott találtam.De velem nem volt annyira bőbeszédű, mint veled. Viszont én megszeretném jobban ismerni,ezért keresgéleg eredmény nélkül.-magyarázza el Alex.

-Talán, mert én lány vagyok, és nagyjából egyforma gondolkozásunk van.Te meg fiú és ahogy én ismerlek megbizhatatlan.-húzza el a száját Clara.

-Ez azért nem teljesen így van.-mutatja fel Alex a mutató ujját.

-Mi?-kérdezi Clara.

-Nem vagyok megbizhatatlan.-fordul vissza a képernyő felé.

-A volt barátnőidet is megkérdezhetem?-fonja össze karjait Clara.

-Nem gondolod, hogy tizenháromévesen túl sok mindent tudsz?-fordul ismét húga felé.

-Nem tehetek róla, hogy veled éltem kilenc évet, és a maradék négyet pedig a közeledben.-foglal helyet a bátyja ágyán.

-Ezek szerint én vagyok a példaképed?-vonogatja szemöldökét Alex.

-Azt nem mondanám. Inkább csak tanultam a hülyeségeidet.-támaszkodik meg térdein Clara.

-Világ életemben értelmes ember voltam, nem tudom miről beszélsz.-úgy látom ez a komoly beszélgetés kezd átmenni viccelődésben.

-Értelmes ember?-hitetlenkedik Clara.-Az ostoba haverjaid között elhiszem.-neveti el magát Clara.

-Miért ti mit szoktatok a barátnőiddel csinálni?-nevet Alex is.

-Talán értelmes dolgokról beszélgetünk.-felel Clara.

-Miről? „Az Én kicsi ponim" melyik ponija néz ki a legjobban?-kérdez újra Alex.

-Nem is!-löki meg bátyja vállát Clara.

-Na most meg menj lefeküdni, különben anyáék lefejeznek, hogy éjfélig tartlak ébren.-áll fel a székről Alex és kíséri húgát a jelenlegi szobájába.

-Abban semmi hazugság nem lenne.-takarja be magát Clara.

-Alvás!-parancsol rá húgára Alex.-Jó éjt!Aludj jól!-mondja egy puszi kiséretében.

-Te is!-viszonozza Clara.

 Tudom, ilyen sem gyakran látható nálam, de most volt időm és energiám még egy részt megírni!Remélem tetszik!Puszi!