A lány a tópartról-Átírás alatt

28

-Elnézést, de itt valaki nagyon félreinformált. -húzta össze szemöldökeit Avery, miközben tekintete Alexről Clarara váltott, és fordítva.

-Nekem senki nem mondott semmit, de jól mutattok egymás mellett. -vonja meg vállát Amanda.

-Tessék? -akad ki jobban Avery. -Mi csak barátok vagyunk. Igaz? -fordul fenyegetően Alex felé.

-Ez teljesen így van. -ad igazat Alex Averynek.

-Úgyanmár! A vak is látja, hogy csak úgy izzik köztetek a levegő. -erre Averynek nem volt mit mondania, pirultsága árulkodóan ütött ki arcára. -Na tessék, még el is pírult, és akkor nincs igazam.

-Ez egyáltalán nem amiatt van, csak már elegem van, és még meleg is van itt fent. -védi meg magát Avery.

-Fejezzük be.A végén úgyis nekem lesz igazam. -kacsint Amanda. Avery megelégelve ezt kimegy a konyhába. Alex követi őt.

-Milyen harcias. -szólal meg Avery elsőként, miközben a konyhaszekrényt támasztja.

-Hidd el tudom. Volt elég időm megismerni Claranak köszönhetően. -áll meg Averyvel szembe.

-Hogy tudtad elviselni? -értetlenkedik Avery.

-Avery, van egy húgom. -hagyja el rövid nevetés Alex száját.

-Na jó, ez tényleg hülye kérdés volt. -ismeri be Avery. -Akkor most mi lesz? Mit csinálunk?

-Nem tudom. Talán nézhetnék egy filmet. -ajánlja fel Alex.

-A filmek alapján megitélve abból sosem az lesz, szóval inkább hagyjuk. -utasjtja el az ajánlatot Avery.

-Dehát mi nem vagyunk egy pár. Te mondtad az előbb. -mutatott a nappali fele, hogy emlékeztesse Averyt az ott elhangzottakra. Avery arcáról a mosoly, mintha egy matrica lenne, ami egy idő után megszárad és leesik, úgy hervad le. Lehet rosszul esett neki amit Alex mondott. Lehet, hogy mégis többet jelent neki, mint barát. A csók óta, mindig eszébe jut, és szabadidejében, mikor nem kell egyeben törje az agyát, folyton Alex jut eszébe. Ez az ember olyat tett vele, amit eddig soha. Megismertette vele azt az érzést, amit még soha ember iránt nem érzett. Magába nézve, elgondolkodik, és rájön, hogy ő tényleg fontosnak tartja ezt az embert. Visszagondolva, hogy mennyi mindent megtett azért, hogy idáig eljussanak, és mindvégig türelmes volt. Türelmesen várta, hogy a kőfal, amit Avery magaköré épített az ő közreműködésével leomoljon. Mindezeket gondolván Avery elmosolyodik. Alex csak nézi, és fogalma sincs, hogy mi járhatott az elmúlt tíz percben Avery agyában.

-Jól vagy? -lép közelebb Alex.

-Miért ne lennék? -kérdez vissza Avery.

-Tíz perc néma csend után, csak úgy elmosolygod magad. Mi járt a fejedben? -érdeklődik Alex.

-Semmi. -int nemlegesen Avery, de magában még mindig mosolyog.

-Öhmm, oké. -törödik bele Avery. -Forrócsokit kérsz?

-Valami fríssítőbb nincs? -kérdezi Avery.

-Gyümölcslé. -néz szét a hűtőben Alex.

-Az jó lesz. -foglal helyet Avery. Mosolyogva nézi végig, amíg Alex is leül. És utána sem lehet letörölni az arcáról a mosolyt. Alex összehúzott szemmel, és aféle „Okéé" tekintettel nézi. Még soha nem látta ilyennek. Legalábbis ennyit mosolyogni.

-Holnap mit csinálsz? -firtatja Avery.

-Különösen nem terveztem semmit. Miért? -tudakolja Alex.

-Elmehetnénk valahova. Nekem sincs programom. -ajánlja fel Avery.

-Te biztos ittál valamit, mielőtt elhoztalak volna. -neveti el magát értetlenül Alex.

-Miért? -vonja kérdőre szemöldökét Avery.

-Eddig soha nem ajánlottad fel, hogy velem töltöd a napod,Mindig én kérdeztelek meg. -döl előre Alex, könyökével megtámasztva magát.

-Ha nem akarod, akkor nem kötelező. -közli Avery.

-Felőlem mehetünk. -teszi magaba kezeit védekezően.

-Most pedig mennék, ha nem gond. -hagyja el ülő helyzetét Avery.

-Elviszlek. Ilyen későn ne mászkálj egyedül. -ajánlja fel segítőkészen Alex.

Itt van az utolsó előtti rész. Sokak örömére vagy bánatára, de már az utolsót írom. Remélem tetszik ez a rész is! Puszi nektek!