A lány a tópartról-Átírás alatt

22

 A kávézóba megérkezve helyet is foglalnak egy asztalnál.A pincér kiértéig eldöntik mit rendelnek, majd leadva azt szótlanul egymásra néznek.

-Szerencsére fáradtál átöltözni, különben nem csak a mi délutánunk lett volna érdekes, hanem mi is szórakozást képezünk volna a vendégeknek.-kezdeményezi Avery  a beszélgetést.

-Most miért? Szerintem jól voltam úgy is.-védte meg magát Alex.

-Viszont nem jöttem volna veled.-igazgatja meg haját Avery.

-Parancsoljanak!-szólal meg a pincér, miközben elhelyezi a csészéket megfelelő módon.

-Köszönjük!-néz fel Avery a pincérre,aki ház ülve nézve elég magas.-Amúgy meg, miről is szeretnél velem beszélni?-fordul Alex felé.

-Csak látni akartalak.-válaszolja egyhangon Alex.

-Szólhattál volna, hogy nyomtassak képet magamról, azt akkor láthatsz amikor csak akarsz.-flegmázik Avery.

-Most miért kell ilyennek lenned?-fonnyad le a mosoly Alex szájáról.

-Nem vagyok semmilyen, de az olcsóbb megoldás lett volna.-könyököl az asztalra Avery.

-Nincsenek pénzügyi próblémáim.Ki tudok fizetni két kávét, sőt ha kell mást is.

-Értem.-és ezt a szót követően hatalmas csend lapul Averyék asztalához.A csend viszont nem takarja el az arckifejezéseket, félre-félre nézéseket, Alexander érzéseit sem.Látni rajta, hogy zavarja a nagy csend, ami igaz csak pár perce tart, de számára már óráknak tűnik.Türelmetlenül ropogtatja ujjait, ezzel levezetve a benne keringő feszültséget.

 Hatalmasat csillan a szeme, mikor látja, hogy Avery felé fordul és szólásra nyítja a száját.Kiváncsian várja,hogy mit szeretne mondani.Kivácsi tekintete azonban zavarja Averyt így inkább megszólal.

-És most mi a terved?-kérdezi Avery.

-Nem tudom.Te mit szeretnél csinálni?-dönti ldalra fejét Alex.

-Hazamenni és egy hatalmasat aludni.-könyököl az asztalra Avery.

-Mármint együtt velem.-mutat magára Alex.

-Azt is tudjuk együtt csinálni.-von vállat Avery.

-Komolyan?-csillan fel a szeme Alexnek.

-Nem csak kiváncsi voltam a reakciódra.-bologat nemlegesen Avery.

-A témáról eltérve,a húgom is örülne, ha látná, hogy jóban vagyunk.-hoz fel terelés képp egyebet Alex.De, hogy ennél jobb ötlet sem juthatott eszébe, az már más téma. Még maga sem fogta fel mit mondott.Egyáltalán nem beszélgettek a húgával ilyensmiről.

-Érdekes, én nem úgy láttam rajta,amikor elküldted hozzá.-húzza össze a szemöldökét Avery.

-Fáradt volt.-hadarja Alex.

-Mondjuk meg tudom érteni. Nem lehet neki könnyü veled egy légtérben élnie.

-Pedig nagyon is szeret engem.-mondja teljes komolysággal Alex.

-De akkor most tényleg itt fogunk ülni és egymásideét rabolni.-sóhajt egyet Avery.

-Nem rabolod az időmet.-mosolyog Alex.

-De te az enyémet igen.-néz oldalra Avery türelmetlenül.

-Akkor mondd, mit csináljunk?-húzza kérdőn fel szemöldökét Alex-Mit csináljak, hogy jobb kedved legyen?

-Vigyél haza,az nagyon boldoggá tenne.-jelenti ki egyszerűen Avery.A kérése azonban semmit sem hatott Alexen, söt inkább valami más jutott eszébe.

-Rendben, gyere.-színlel haragot Alex.-hazaviszlek és soha többé nem kereslek.

-Egy igazi megváltás lenne.-veszi fel dzsekijét Avery.Alex addig a pulthoz sietés kifizeti az elfogyasztóttakat, majd mindketten az autóhoz indulnak. Alex kinyítja Averynek az ajtót ezt követően átsétál az ő oldalára és bepattan Avery mellé.

 A csend olyan mennyiségben nagy, hogy még a motor zsugását is hallani.Avery utcáját kikerülve,Alex jobbra kanyarodik.Avery csak rá pár pillanatra ismeri fel az amúgy kevésbé ismert épületeket.Ez nagyon nem az ő utcája.

-Hé, eltévedtél vagy mi van?Nem veszed észre, hogy nem jó fele mész?-emeli fel hangját Avery. Alex erre csak elmosolyog, és követi a parthoz vezető útat.Igen ez volt a terve.Mivel Avery itt sokkal nyugodtam és boldogabb szokott lenni.Mikor a tóparthoz vezető úthoz érnek Averyben tisztázodik minden.Hogy miért nem a jó útat követte Alex.

-Megérkeztünk.-szólal meg Alex.

-Haza akartam menni nem ide.-nyítja résnyíre ki az ajtót Avery.

-Ahogy én tudom, itt még otthonosabban érzed magad.-követi Alex Avery példáját.

-Ez így is van.-bolínt Avery.

-Akkor meg, miért ellenkezel?-kérdezi Alex.

-Nem ellenkezek, csak..-akad el Avery.

-Csak?-lép egy lépést közelebb Alex.

-Fogalmam sincs, hogy honnan tudtad,és hogy miért akarsz engem boldognak látni?-hajtja le fejét Avery.

-Láttam rajtad az első találkozásunknál, hogy otthonodnak érzed ezt a helyet, valamint látszik rajtad, hogy szőrnyű dolgokon mentél keresztül az elmúlt években.Ha ez nem így lenne, nem lennél ilyen búskomor.-tesz még egy lépést közelebb Averyhez, majd írányt vált és a tó fele kezd el menni.Avery is úgyan ezt teszi.

-Amit mondtál az tényleg mind igaz.-mondja Avery, miközben mindketten a tó fele sétálnak.-De miért akarsz segíteni?

-Mert szűkséged van rá.-mondja Alex.

-Ez is igaz.-és már nem tudja hova hajtani a fejét szégyenében, hogy eddig képtelen volt bevallani magának, nemhogy másnak, hogy igen is egyedül nem megy az újrakezdés.

-Ne csüggedj el!Én segítek neked.-emeli fel Averyt állánál fogva.Ekkor Avery arcán egy apró mosoly jelenik meg.-Na látod!Máris mosolyogsz.

Meghoztam a huszonkettedik részt is, igaz megkésve.Remélem tetszik! Ha ez így lenne fejezd ki tetszésed valamivel!Puszi!

A hibákért elnézést!