A lány a tópartról-Átírás alatt

25

-Iszol valamit?- kérdezi Avery a konyha fele tartva.

-Egy pohár vizet elfogadok.- feleli Alex, miközben  a falon lévő képeket nézi.- Melletted, ők a szüleid?- kérdezi rögtön mikor meglát egy családi fotót.

-Igen, ők azok.- kiabálja a konyhából Avery.

-Szép család.-dicséri meg Alex.

-Nem igazán. Egy testvért mindg is akartam, de a szüleimnek én is elég voltam.- hallatszik egyre közelebről Avery hangja. A nappalihoz érve a kis üvegasztalhoz indul, hogy letegye a poharakat. Azonban, nem tudni, hogy a fáradságtól, vagy puszta figyelmetlenségtől, de összetűzésbe keveredik a kanapé sarkával, és elveszti egyensúlyák.

-Vigyázz.- Alex a leggyorsabb mozdulattal kap utána, és épp, hogy csak elkapja. Avery ijedt arca, és a földre kiömlött folyadék tárul Alex szeme elé.- Ennyire figyemetlen is szoktál lenni?

-Nem, csak annyira fáradt vagyok, hogy azt sem tudom, hogy mi a nevem, nemhogy pont arra figyeljek, hogy a kanapé mikor tesz keresztbe nekem.- magyarázkodik Avery. Lassan visszanyeri eredeti helyzetét,és Alex vigyorgó arca egyre közelebb kerül az övéhez. Percekig  nézik egymást. Avery azonban feleszmél.-Ezt gyorsan feltörlöm, nehogy a padló tartalmává váljon.

-Oké.- feleli Alex, majd tovább vigyorog, miközben Averyt nézi, ahogy a fürdőszoba fele tart. Miután Avery eltűnik az ajtó mögött, Alex helyet foglal a kanapén.-Holnapra mi a terved?- érdeklődik Alex.

-Hát azon kivül, hogy nyolc óra helyett tizet fogok dolgozni, semmi.- válaszolja Avery, miközben a felmosórongyot ide-oda moszgatja a padlón.

-Jó, akkor elviszlek vacsorázni.- vár egy picit Alex Avery reakciójára, kinek fejében sokminen lejátszodik, majd folytatja a mondatot.- Van egy pizzázó nem messze tölünk. -Avery megkönnyebbülten válaszol.

-Rendben.De előtte lezuhanyzók, szóval majd innen megyek.- hadarja Avery, mert már beszélni sincs türelme.

-Eljövők érted.-ajánlja fel Alex.

-Úgyis jó.-ül le Avery Alexal szemben.

-Viszont most megyek. Késő van már, és te is fáradt vagy.Holnap találkozunk.- lépked az ajtóhoz Alex.

-Oké.-kiséri Avery.- Jó éjt.

-Neked is.- int Alex hátrafele, majd a lefele vezető lépcsők között hirtelen eltűnik. Fáradt sóhaj hagyja el Avery száját. Bezárja az ajtót, és zombihoz hasonlóan megy szobája fele.Már csak átöltözni van ereje. A telefonja autómatikusan minden reggel ébreszti, szóval azzal nem kell bajlodjon. Magára húzza a takarót, és rögtön álomba merül.

Igen. Még mindig van pofám ide jönni. Megpróbálom visszavezetni a régi programot. Remélem sikerülni fog. Addig is itt van ez az úppenhogy elfogatható rész. Remélem tetszik! Puszi!