A lány a tópartról-Átírás alatt

26

Az óra megszokott időben ébreszti, Averynek mégis úgy tűnik, hogy sokkal hamarabb csenget. Nagy szenvedések árán, de képes kikelni az ágyból. Szemét dörzsölve csoszog ki a fürdőszobáig. A csapot megengedve, a jéghideg víztől libabőr ül ki a karjaira. Kicsit a hideg is kirázza, de miután megszokja a víz hőmérsékletét bátran fríssítti arcát is. Ahogy elhagyja a fürdőszobát annak ajtaja enyhén csapodik. Mindezt követően a konyha fele indul és szemébe akad egy családi fotó, amin még elsősként állt szülei között. Ahogy ez eszébe jut egy mosoly jelenik meg az arcán. Igencsak boldog mosoly. Mert lehet, hogy szülei nincsenek közöttünk, úgyanakkor tudja azt, hogy fentről is úgy vigyáznak rá és szeretik, mintha itt lennének. Még több emléket felidézve készíti el reggeli kávéját és pirítosát. Ezek elfogyasztása közben fejben átfutja a mai programját. Munka, ami remélhetőleg hamar eltelik, majd vacsora egy pizzázóban azzal a személlyel, akivel nemrég jóformán szóba sem állt, nemhogy együtt vacsorázzon vele. És ahogy Alexander a képbe kerül, azon is elgondolkodik, hogy mégis hogy és mit csinált ez az ember vele, hogy ennyire megváltoztatta amúgy makacs természetét.

««««««««««««««««««««««««««««««

Egy órával később, már nincs ideje az ő és Alex egyre szorosabb kapcsolatán gondolkodnia, mivel már a kávézó vendégeit szolgálja ki. A forgalom az előző napokhoz képest megnőtt. Megállás nélkül adják a rendeléseket. Szerencsére Avery mellett még két alkalmazott is van, akik megkönnyebbíttik a munkáját. Elképzelhetetlen, hogy akár ketten is elbírjanak ennyi vendéggel. A legfürgébb léptekkel viszik ki a rendelést, hogy ne várakoztassanak meg másokat.

A kávézó megtelt. Már alig találni helyet, de ha lehet is, biztos, hogy idegenekkel egy asztalnál. Az ajtó sem nyítodik annyiszor. Azonban még Alexander belép rajta. Laza léptekkel, zsebre dúgott kézzel sétál a pulthoz. Avery csak egy pillanatra néz fel, de az is elég, hogy felismerje ki is áll előtte.

-Még nem végeztem. -jelenti ki Avery, mintha Alexnek nem lenne elég érthető.

-Látom. -ül le a magas, fekete bárszékre. -Nem is azért jöttem, hogy elvigyelek.

-Hanem? -kérdezi Avery, miközben cukrot tesz egy megrendelt kávéba.

-Segíteni. -válaszolja egyszerűen Alex.

-Te most viccelsz. -a tálcára helyezi a csészét, amivel kollegája el is indul, majd összehúzza a szemöldökeit. -Mondd, hogy viccelsz!

-Én bizony nem. -mosolyogja el magát Alex.

-És mégis mit tudnál nekem segíteni? - vonja kérdőn fel szemöldökeit Avery.

-Egy kávét én is megtudok csinálni. Vagy ha nem, akkor kivinni a rendeléseket. -von vállatt Alex.

-Nem lesz baj ebből? -bizonytalanodik el Avery, a nemrég még jónak tartott ötleten.

-Miért lenne? Legalább jobban haladunk. -szólal meg Emily, Avery egyik kollegája.

-Oké. -egyezik bele Avery.

-Akkor mit is kéne csinálnom? -tárja szét karjait érdeklődően Alex.

-Készítsd el a megmaradt rendeléseket. Sok nem maradt. -hadja el a pultot Avery, és egy párhoz siet. -Egészségetekre. -a pár tagjai már régóta ide járnak kávézni, így már törzsvendégek.

Alex picit sem lustálkodva végzi el feladatait, közben egy-egy béna viccel próbálja megtartani a vidám hangulatot. Néhánynál felnevetnek Averyék, ennek köszönhetően a munkaidő is hamarabb telik.

«««««««««««««««««««««««««««««

Pontosan 19:30 van, vagyis Avery munkaidejének vége. Fáradtan veszi le magáról a kötényt és hagyja el az öltözőt.Alex egy széken ülve várja.

-Mehetünk? -kérdezi Alex, mire Avery egy bolíntással válaszol. Épp az ajtót tennék be, mikor Emily utánuk kiált.

-Jó szórakozást! És csak ügyesen! -Avery megáll és egy pillanatra lefagyva fogja fel, mit is hallott.

-Jézusom. -sóhajt alig hallhatóan Avery. -Köszi. -kiáltja vissza egy intés kiséretében.

-Ez a csaj tisztán felpörgött. -állapjtja meg Alex.

-Csak eddig egy olyan személlyel sem látott, akivel barátok lennénk. -mondja Avery.

-Remélem az étvágyad még megvan! -mondja Alex, miközben szétnéz az úton, hogy a kormány felőli ajtóhoz juthasson, éppségben.

-Nekem bizony meg. -ül be előbb Avery az autóba.

«««««««««««««««««««««««««

Az út meglehetősen kellemes hangulatban folyt le. Sokat beszélgettek, de most inkább az előttük feltálalt pizzára koncentrálnak, ami elég gyorsan fogy.

-Hogy izlik? -érdeklődik Alex, miután lenyelt egy falást.

-Ez tényleg jó. -dicséri meg Avery.

-Tudtam én, hogy izleni fog. -húzza ki magát büszkén Alex.

-Vigyázz, nehogy akkora pofád legyen, hogy kitörd az épület tetejét. -mosolyogja el magát egy harapást megelőzően.

-Nem. Nyilvános helyen kordában tartom a fejem nővekedését. -mosolyog Alex is. Ezután csendben fogyasztják el a maradék szeleteket. Néha egymásra mosolyognak.

«««««««««««««««««««««««««

-Köszönöm a vacsorát és a jó hangulatot. -üleli meg Avery Alexet a társasház előtt.Alex meglepettségében nem reagál rögtön, de aztán ő is visszaöleli.

-Nincsmit. -engedik el egymást. Ahogy vállnak el egymástól arcuk közelebb kerül egymáséhoz.Percekig így állnak, de Alex közeledni kezd Avery fele és ajkára helyezi az ővét. Avery nem ellenkezik. Egy lágy csókot követően végleg elvállnak egymástól. Némán nézik egymást. Nem kínos a csend. Mintha mindketten erre vártak volna.

-Jó éjt! -szólal meg végül Avery.

-Neked is. Még beszélünk. -mosolyog örömtelien Alex, majd autója fele indul, így Avery is az ajtóhoz megy, de megvárja amíg Alex elmegy, hogy integethessen neki. Keze a levegőben marad, de miután feleszmél, és rájön, hogy hülyén nézhet ki, inkább a lépcsők fele lép, és küzd meg velük.

Mire ajtaja elé ér, lihegve keresi kulcsát a táskájában.A lakásba bejutva az ajtót visszazárja, majd nem törödve , hogy pizsamát kéne venni egyenesen a szóbájába megy és ledobja magát az ágyra. Eszébe jut a csók,minek következtében akarva, akaratlanul is de elmosolyog.

Miután megállapítja, hogy a rajta lévő ruhadarabok nem kényelmesek, és nem megfelelők pizsamának ráveszi magát, hogy átöltözzön.

Itt van a rész, ami meglehetősen hosszúra és jóra sikeredett, még az én véleményem szerint is!A legtöbb hibát kijavítottam, de ha mégis van, akkor azt jelezzétek, hogy ezután figyelmesebben javítsak. Viszont a történet lassan a végéhez ér, és már a következőn dolgozom, agyalok! Remélem tetszett ez a rész is! Puszi!