Passion (HS ff-dk)

Fourth.

- ...És akkor megragadta a kezem, maga felé fordított, és megcsókólt és úristen - magyaráztam Lydiának, miután megígértettem vele, hogy nem szól erről senkinek. Az kéne még csak..

- Szóval megcsókolt... - vigyorgott Ly. Mindig az "érdekesebb" részek ragadták csak meg a figyelmét...

- Aham - motyogtam halkan.

Nem akartam mindent elmondani neki... Ha a tegnapi esetről valaki bármilyen tudomást is szerez, Harry bajba kerülhet. Velem egyetemben.

- Ajjj miért vagy ilyen csendes? Máskor alig lehet befogni a szád! - drámázott a lány - Csak nem történt még valami, amit nem mondasz el, he? - méregetett mindenttudóan.

- Nem volt semmi más - ráztam a fejem ellenkezően.

- Jajaj tudom ám mi folyik itt.. Lefektetett. Fogadjunk - eszelős vigyora levakarhatatlan volt. Hogy mibe keredtem megint..

- NEM. Nem volt semmi más - tagadtam a padon könyökölve.

- Hát okééé.. - nyújtotta el az 'é' betűt.

- Még nem - suttogtam nagyon nagyon halkan, mikor Mr. Grey jelent meg egy jó kis erkölcstan órát tartani. Ez kellett most nekem.

Miután mind a nyolc óránkkal végeztünk, Lydiával sebesen hagytuk el az iskola épületét. Útközben próbált kiffagatni, hogy mi az, amit nem mondok el neki.

- Mondtam már ezerszer, hogy megmutattam a tudásom, és megcsókolt. Ennyi - forgattam a szemem, de csak nem adta fel.

- Tudom, hogy titkolsz valamit. És én kiderítem. MINDENT KIDERÍTEK - magyarázott, a végére erős hangsúlyt adva.

- Felőlem - motyogtam, majd megpillantottam AZT a házat.

Akaratlanul is, de felvillantak a fejemben a képek, ahogy éppen a nyakamon ügyködött, a testemet pedig újra bizsergés járta át... Olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy Ly már el is tűnt mellőlem. Körbenéztem, és még pont látszódott a sarkon az alakja. A kezeimet a kilincsre helyeztem, és egy gyors mozdulattal ki is nyitottam a fehér ajtót.

Kicsit feszélyezve éreztem magam az tegnapi dolog miatt, de vártam őt, és újra hozta a fekete gitárját.
Leült a kanapéra, és egy széles mosollyal rám pillantott, valamint kinyújtotta a kezét.

- Gyere, Barbi babám - a megszólítására elmosolyogtam felálltam, és elé léptem - Az ölembe.

Megpaskolta a combját, én pedig nem tudtam, mit csináljak. A szemébe néztem, ami azt tükrözte, hogy lassan elfogy a türelme. Az ajkamat beharapva megfordultam, és ráültem az egyik izmos lábára, mivel terpeszben ült. Szinte azonnal nagy tenyereit a derekamra vezette, és feljebb húzott, így az ágyékán trónoltam. Elpirultam a szokatlan helyzet miatt. Sosem ültem még így egy fiú.. Sőt, egy férfi ölében sem.

Kicsit igazított magán, így a hátam erős mellkasához simult. Annyira aprónak éreztem magam mellette, holott nem voltam sem alacsony, sem fogpiszkáló lány. Megfogta a gitárt, és az én ölembe helyezte. Az állát a vállamon támasztotta, és mutatta hogy a bal kezemet hogyan tartsam.

- Minden akkordot gyakorolunk egy kicsit, aztán megpróbáljuk kombinálni őket - motyogott a fülem mellett.

Már csak a hangjtól kényelmetlen volt egy helyben ülnöm. Mi a fene van velem?

Úgy fogta meg a kezem, mintha porcelánból lett volna, és az ujjaimat rendezgette a húrok felett.

- Így tartsd a jobb kezed, és ilyen mozdulattal pengess - duruzsolta a hajamba bújva, miközben megmozgatta az alkaromat.