Szerelmes Kihívások (+18) {Befejezve √}

9. rész (a baleset)

A könnyektől alig láttam valamit, aztá egyre jobban kiélesedett minden.
-...Chris, te vagy az?
-Szia Ebby! Igen, én!
-Ömm...te hogy kerülsz ide?
-Tudod...vásárolni jöttem, aztán megláttalak téged a női részlegen, és gondoltam idejövök.
-Köszönöm, hogy felvettél, de most már letehetsz.
-...Figyelj! Menjünk orvoshoz!-nézett rám Chris kétségbe esetten-Elviszlek.
-Oké!-szisszentem fel, és ő még mindig a karjában vitt a kocsihoz
Berakott a kocsiba, és becsatolta nekem az övem felettem áthajolva. Beleszippantott a pólómba, én pedig az ő hajába.
-Jó illatod van!-mondta, és felugrott a mellettem lévő helyre
-Neked is!
-Köszönöm!-vigyorodott el
Útközben egy "kissé" elbeszélgettünk.
-Chris!
-Igen?
-Tudod...nekem ismerős vagy valahonnan!
-Te is nekem, és tudom honnan!-mosolygott, és olyan cuki volt
-Tényleg? Honnan?
-Hát...tudod...oviból! Képzeld, akkor együtt jártunk!
-Aztaaa! Tényleeeeg!
Erre ő csak mosolygott nagyon cukin, még gödröcskéi is voltak. Pillanatok alatt az orvosnál voltunk.
-Itt vagyunk!-körbement a kocsin, és kivett a járműből. Én most karjaimmal körbefontam nyakát. Bevitt a várakozó terembe, ahol 2 ember elmosolyodott. Mivel gyorsan elmentek, így mi jöttünk. Bementünk az orvoshoz (ezúttal a saját lábamon), és illedelmesen köszöntünk.
-Jó napot!
-Üdvözlöm önöket! Baleset?
-Igen!-mondta a mellettem álló fiú
-Üljön le, kérem!-az orvos rámutatott a székre, amire pedig leültem-Hol fáj?
Rámutattam a bokámra. Ő egy kicsit megforgattam, amire nagy fájdalmak jöttek elő.
-Ömm...sajnáljuk, de gipszbe kell kötni a lábát. Eltört a bokája. A másik ajtón túlra menjenek be, ött be fogják kötni.
Erre kibuggyant egy könnycsepp a szememből.
-Köszönjük doktor úr!-szólt Chris
-Viszont látásra!-köszöntünk egyszerre
-Szóval...most menjünk a szomszéd ajtóhoz!-mondtam félve
-Rendben!

*Chris szemszöge*
Leültünk a székre, hát ha kijönnek. Eközben dobtam egy üzit.
Én: Szia Ben! Mára nincs valami programotok?
Ben: De van! Már a buliban vagyunk!
És még csak este 6 óra! Jó korán kezdik!
Én: Arra én nem megyek! Egész este lesztek?
Ben: Aha!
Én: Oké! Hello!
Ben: It's mee!
Én: Neeee!
Ben: Jól van! Szia!

Behívtak minket. Ebbyt leültettek a székre, és begipszelték a lábszárától a lábujjáig. Eközben egy könnycseppet véltem felfedezni Ebby arcán.
-Ne félj! Rendbe jön!-suttogtam neki, és letöröltem a könnycseppet, amire ő felmosolygott
-Készen van!-szólt közbe a doki
-Köszönjük! Viszlát!-köszöntem
-Viszlát!-köszönt utána
Beültünk a kocsimba, ahova kézbe vittem Ebbyt. Koleszba menet beszélgettünk.
-Hozzád megyünk?-kérdezte
-Igen! Baj?
-Nem! Dehogy is! Szombat van! Ilyenkor mindegy, hol vagyok!
-Okés. Nagyon fáj a bokád?
-Igen!-már több könny jött ki szeméből
-Ne aggódj! Rendbe jössz!
-És ha nem?
-Olyan nincs!-húztam ki magam, mire ő elmosolyodott.-Megjöttünk!
Kiemeltem a kocsiból, és bevittem a koleszba.