Bérgyilkos a szerelmem

2.rész

Miután Taehyung-nak sikerült valamelyest megemészteni mindazt amit Jungkook elmesélt neki délelőtt, úgy döntött elmegy lőgyakorlatozni, persze engedéllyel. Fegyver választás közben megpillantotta Yoongi-t aki épp berettáját tárazta be. Oda ment hozzá.

-Csá Yoongi. - köszönt.

-Mi a harci helyzet, Tae? - fej biccentve visszaköszönt. - Versenyzünk egyet? Melyikünk találja el többször a lőlap közepét?

-Simán lealázlak, készítheted a zsebkendőt mert sírni fogsz. - mondta elszántan Tae.

-Azt majd meglátjuk...- elmosolyodott Yoongi.

-Akarsz kezdeni? - kérdezte Tae.

-Hé, engem udvariasságra neveltek...a hölgyeket előre engedem. - mosolyogva mondta Yoongi.

-Csak nehogy a végén téged találjalak el. - gúnyolódott Tae. - Legyen 10 lövés.

-Rendben, de legyen valami tét is. Például akinek kevesebb találata lesz, az fizet a másiknak meló után 3 kört. - tette hozzá Yoongi.

Taehyung 8-szor talált a közepébe, Yoongi pedig 10-szer.

-Én nyertem, na akkor kinek kell az a zsebkendő? - nevetett - Te fizetsz 3 kört, hozd Jungkook-ot is, hagy kapcsolódjon ki ő is.

Ő és a kikapcsolódás? - vonta fel szemöldökeit - Két külön fogalom, na mindegy, azért elhívom...Ma délelőtt se volt a legjobb formájában. - lefelé néző tekintete felkeltette Yoongi kíváncsiságát.

-Mert mi történt? - kérdezte.

-Nem számít, nem nagy dolog.

Yoongi ki akarta szedni Tae-ból a történteket de hiába, Tae próbálta eltitkolni és terelni a témát, nem akarta szétkürtölni ország-világnak, hogy a társa titkos nyomozást folytat. A sejtése azonban beigazolódott, Kook elutasította a fiúk meghívását, inkább úgy döntött haza megy pihenni.

Este 8 óra van, Jungkook fáradtan összeszedi a cuccait és elindul kifelé. Június van, szóval az esték már nem olyan sötétek. Autójával most a rövidebb utat választotta haza felé. A lakásától körülbelül 2 km-re található egy aranyos kis játszótér, ahol ilyenkor a jó időben még este felé is megfordul néhány gyerek. Az autójából kinézve, Jungkook szája szélét egy csekély mosoly hagyta el mivel ezek a zsibongó kisgyerekek emlékeztették a saját gyerekkorára. Azonban meglátott az egyik fa alatt egy hosszú, aranyszőke hajú kislányt zokogni, akinek a keze csupa vér volt. Jungkook azonnal leállította a kocsit és rohant a kislányhoz majd leguggolt hozzá.

-Szia kicsim, mi történt a kezeiddel? - kétségbeesetten kérdezte.

-Véletlen megvágtam valami üvegszilánkokkal . - sírva, kapkodva a levegőt hallatta.

-És hol vannak a szüleid? - kérdezte.

-Nem tudom...apával jöttem de ő elment, azt mondta van valami elintézni valója. Azt is mondta, nem sokára vissza jön...de már rég elment.

-Gyere szépen, bemegyünk a kórházba de előbb bekötöm a kezecskéidet, jó?

Jungkook felemelte a kislányt és oda vitte a kocsijához, aztán elővett egy elsősegély dobozt és próbálta elállítani a vérzést, A kislány közben kicsit megnyugodott. Jungkook jelenléte valahogy nyugtató hatással volt rá.

-Én nem mehetek veled bácsi, anya azt mondta, idegenekkel nem mehetek sehova. - hallatta a kislány.

-Nézd! - mutatta a jelvényét, bár Kook tisztában volt azzal, hogy egy gyereknél ezzel nem ér el sokat. - Én egy rendőr bácsi vagyok.

Segített a kislánynak beülni a kocsiba és elindultak a legközelebbi kórházba.

-Mi a neved kicsim? - kérdezte.

-Katherine vagyok, Katherine Thompson. - kissé félve mondta szemeit forgatva.

-Nagyon örülök, én Jeon Jungkook vagyok. - próbált nyugtató hangon beszélni,hogy a kislány megnyugodjon.

Beértek a kórházba és Jungkook rohant a recepciós nőhöz.

-Jó estét! Kérem, szólna egy orvosnak,hogy lássák el ezt a kislányt?

-Természetesen, uram.

A recepciós telefonált az egyik orvosnak és már jött is az ügyeletes.

-Hogy hívják a kislányt? - kérdezte a recepciós.

-Katherine Thompson, kérem próbálják értesíteni a szüleit.

Jungkook a kórterem előtt várakozott Katherine-re, türelmetlenül járkált föl és alá. Közben furcsa érzések kavarogtak benne, annyira aggódott a kislányért mintha a sajátja lett volna. Katherine-t megfelelően ellátták, pár perc múlva megérkeztek a szülők is. Rohantak a folyosón Katherine-hez.

-Katherine, oh drágám ne haragudj,hogy olyan sokáig egyedül hagytalak. - bűnbánóan hallatta az apa.

-Kincsem most már minden rendben. - mondta az anya és átölelte lányát.

-Jól vagyok anya. Jungkook bácsi segített. - rámutatott Kook-ra.

-Örvendek asszonyom, uram! Jeon Jungkook FBI ügynök vagyok.

A szülők a végtelenségig hálálkodni akartak Kook-nak, de ettől nem nőtt az egója, inkább melegség öntötte el a szívét. Még sosem érezte, hogy ilyen jó dolgot tett valakinek, annak ellenére,hogy már egy csomó veszélyes bűnözőt rács mögé juttatott.