3 napot már eltöltöttek San Diego-ban. A negyedik nap reggelén Kook és Mileena egymás karjaiban aludva egy telefon csörgésre riadtak fel.
- Ez meg ki lehet ilyenkor? 6:17 van. - álmosan hallatta Mileena.
- Az enyém csörög. - az éjjeli szekrény irányába nyúlt telefonjáért és meglepődötten nézte a kijelzőt.
- Ki keres, édes?
- Tae anyja. - hallatta meglepődötten majd felvette. - Haló!
- Jungkook, csoda történt! - küszködött örömkönnyeivel. - Az én drága fiam magához tért, Taehyung felébredt a kómából!
- Mi? Jól hallottam, Tae felébredt?? - ennek hallatán a vér is Mileenába fagyott.
- Igen! Már az orvosoknak is szóltam, az előbb megvizsgálták és semmi baja nincs, se mentálisan, se fizikailag. Jó azért fizikailag még nincs teljesen a toppon de azt mondják semmi kétség, hogy felfog épülni.
- Uramisten ez csodás hír, köszönöm, hogy felhívott! Amilyen gyorsan csak tudom, meglátogatom Tae-t. - letette. - Szépségem képzeld, Tae magához tért.
- Óh, ez nagyszerű! Akkor megyünk haza?
- Ne haragudj de...
- Nehogy neki állj magyarázkodni! Ő a legjobb barátod, mellette a helyed.
- Nem gond, hogy hamarabb hazamegyünk a tervezettnél?
- Dehogy is, Taehyung most fontosabb. Különben is, máskor is eltudunk ide jönni.
- Imádlak kicsim. - megcsókolta.
Felöltöztek, megmosakodtak majd egy gyors reggeli után el is indultak, vissza Los Angelesbe.
- Kookie nézd a kis cukorfalatot, hogy alszik.
- Tudtam, hogy imádni fog és te is őt. - mosolygott.
Rövidesen megérkeztek Los Angelesbe és egyenesen a kórház felé vették az irányt.
- Ugye nem baj ha én itt maradok a kocsiban Rózsabimbóval?
- Nem dehogy, maradj nyugodtan. Mindjárt jövök. - kiszállt a kocsiból és a bejárathoz indult szél sebesen. Mikor Tae kórterméhez ért, meglátta Tae anyját aki beszélt valamit fiához.
- Tae! - szólt Kook és odasétált barátjához.
- Anya ez meg kicsoda? - félve hallatta.
- Ne szórakozz, anyukád mondta hogy a dokik mindent rendben találtak nálad mentálisan de szerintem valamit nagyon elnéztek. - elnevették magukat. - Hogy érzed magad?
- Hát...a történtekhez képest egész jól és amíg kómában voltam egyedül dolgoztál?
- Kis ideig igen de aztán jött New Orleans-ból egy lány akit pont áthelyeztek és most ő...a társam.
- Ebben a "társban" volt valami. - mondta gyanakvóan Tae. - Csak nem?... - Kook erre elmosolyodott. - Ki vagy te és hol van az én örök munkamániás haverom akinek sosincs ideje a nőkre? Te összejöttél a csajjal?
- Igen, így is mondhatjuk.
- Ha az én balesetem kellett ahhoz, hogy te becsajozz akkor már rég egy taxi elé vetettem volna magam.
- De hülye vagy Tae! Mondtam én hogy valamit benéztek nálad az orvosok, mindjárt át is vitetlek az elme osztályra. - elnevették magukat.
- Duma helyett inkább mutasd a választottadat!
- Kint vár az autóban a kiskutyájával.
- Ó már értem, az a tipikus kis kedvenc imádó aki képes bárhová elmenni a kutyájával.
- Nem, épp San Diego-ból jöttünk ide és ott vettem neki pár napja egy golden retrievert.
- Te vettél neki kiskutyát? Az én csajaimnak elég volt ha csak én csóváltam nekik a farkamat. - elnevette magát.
- Hasonlítsz Yoongi-ra, egyébként nem feküdtem le vele...még.
- Ja így már világos, szóval amíg nem döngeted meg addig érje be a kutya farka látványával. - Tae-nak már könnyes volt a szeme a röhögéstől.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol. Na most már megyek, Carolyn már vár.
- Carolyn? Szép neve van.
- Egyszer ő is bejött velem meglátogatni téged.
- Ez kedves tőle. Akkor holnap találkozunk de Carolyn-t is hozd magaddal. Látni akarom a keresztfiam vagy lányom jövendőbeli anyját.
- Jól van, majd jövünk. - kezet fogtak és Kook már ment volna amikor Tae még egy szóra ott tartotta.
- Kook, mi van azokkal a tettesekkel? A bankrablókkal?
- Dióhéjban semmi, de holnap elmondom.
Meghoztam az új részt 😃 Vajon hoz nem várt fordulatokat Tae felébredése? 😁 Majd kiderül. Remélem tetszett. Komizzatok, vote-oljatok 😘
KAMU SEDANG MEMBACA
Bérgyilkos a szerelmem
Fiksi PenggemarPrológus: Los Angeles kertvárosi részén él Jeon Jungkook. Felesége nincs, sem gyerekei, csak a hivatásának él. 7 éve került az FBI-hoz és azóta szinte ő a legprofibb ügynök. Kollégái néha kissé féltékenyek rá, hogy ilyen talpra esett és minden rábíz...